Fico magyarellenes egyeduralma, a Most-Híd vegyespárt kompromisszumos, „szlovakista” behódolása, természetes és szerzett jogaink fokozatos elvesztése?
Önazonosságunk fokozatos, de biztos fölszámolása, a rohamos asszimiláció – magyar közösségünk összezsugorodása, szétmállása és eltűnése?
Vészes válságba sodorta magát a felvidéki magyarság, mert az egység hiánya, a megosztottság mindig is az elnyomók, a magyarságot eltiporni vágyók törekvéseit szolgálta. Oszd meg és uralkodj! – volt a Habsburgok jelszava, aminek a szocialista/kommunista változata a szalámipolitika volt. Bebizonyosodott már, hogy a szlovák politika mindkettőt mesterien tudja alkalmazni nemzeti közösségünkre és a Fico-hatalom várhatóan még fokozni fogja. Tudjuk, hogy ehhez az állapothoz nagymértékben hozzájárultak és hozzájárulnak azok a magyar politikusok, akikre érvényes a mondás: aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.
Ha a felelőtlen közöny uralkodott el közösségünk egy tetemes rétegén, és kevés magyar választó járult az urnákhoz, akkor megérdemeljük a végeredményt és majd „megehetjük”, amit „főztünk” magunknak.
Ha sokan a szlovák pártokra (főleg a Smerre) adták le szavazatukat, akkor gyáva meghasonulással állunk szemben. Akkor egyre több a jellemtelen és gerinctelen gyászmagyar.
Azt már a múltban megszoktuk, megtanulhattuk, hogy a szlovák nép nagy többsége olyan, hogy egy bunkó, arrogáns, populista és demagóg nacionalista politikus illetve politikai irányvonal kell neki – ez „melengeti a szívüket” – ettől várják a szebb jövőt. De az, hogy a magyarok többsége elkápráztatható, félrevezethető és megosztható, az szomorú, sőt kétségbeejtő jelenség. Lassú folyamat, ami a fokozatos elmúláshoz vezet! Hol van a bátor múlt, amikor a sok meghurcoltatás után is össze tudtunk fogni és talpra álltunk?
Így most mire számíthatunk? A hatalomra kerülő szlovák kormány könyöradományaira – magyar kultúránk és művelődésünk, oktatásunk minimális támogatására? Vagy pofátlanul a rendszeres magyarországi támogatásokra? Amit elsősorban azért kapunk a nagy pénzügyi problémákkal küzdő anyaországtól, hogy ápoljuk nyelvünket, hagyományainkat és kultúránkat, megőrizzük és fejlesszük önazonosságukat. Azért, hogy erősödjön magyar öntudatunk. Azért, hogy létezzünk, működjenek oktatási, kulturális, érdekvédelmi illetve különböző polgári szervezeteink és intézményeink. Azért, hogy további erős, életképes és öntudatos nemzedékeket neveljünk föl. Azért, hogy rátermett és szakképzett helyi, megyei és parlamenti képviselőink legyenek. Ezek után meg sem érdemeljük ezt az áldozatkész magyarországi támogatást!!!
Nagy csalódás számunkra a parlamenti választás eredménye. Ki a hibás? Kinek a lelkén szárad ez a gyászos leszereplés? Ha keresni kezdjük a bűnbakokat – találunk is jó néhányat. De valójában az az igazság, hogy mi mind hibásak vagyunk, mert nem tudtuk józanul, ésszerűen értékelni a vészjósló helyzetünket és az előjeleket. Nem tudtunk összefogni és rádöbbenni arra, hogy kik azok az ún. képviselőink, akik ezt az értelmetlen, szinte végzetes megosztottságot előidézték. Kik azok, akiket ki kellene közösíteni sorainkból, hogy végre fölocsúdjanak és mi is magunkhoz térjünk! Nem, a szlovák politikai színtér képviselőitől semmi jóra nem számíthatunk – csak arra, hogy nyíltan vagy sunyin elősegítsék elsorvadásunkat.
Köszönet annak a kb. százezer magyarnak, akik nem inogtak meg, nem váltak köpönyegforgatókká és nem maradtak otthon. De sajnos, ennyi szavazat kevés ahhoz, hogy jövőnk alakítását saját kezünkben tarthassuk. Föl kell ébredni, tudatosítani kell, hogy csak az lesz számunkra, amit saját magunknak kiharcolunk közösségünknek. Sajnos a felvidéki magyarok többsége tévúton jár, mert olyan pártokra adták voksukat, amelyek nem a magyarok érdekeit szolgálják, sőt elfogult nacionalizmusukból kifolyólag ártanak a magyarságnak. Amilyen a fa, olyan a gyümölcse – tartja a közmondás. Egy szlovák vagy félszlovák párt sohasem fogja saját érdekei elé helyezni a magyarok követeléseit és jogait! A választások eredménye önmagáért beszél, pedig ha megalkuszunk, elveszünk.
Aki nemzetét elárulja vagy megtagadja, szolgasorsot érdemel!
Duka-Zólyomi Árpád, Felvidék.ma
