Megnyugtató, hogy a kormány az államháztartás konszolidációjával nem a fiatal, többgyermekes családokat, a szociálisan rászorulókat és a nyugdíjasokat akarja megterhelni.
Másutt keresi a megoldást, s lássuk be, a bankadó magánszemélyek betéteire való kiterjesztése, a bankadókulcs növelése és az ágazati adók bevezetése a jelen gazdasági helyzetben teljesen indokolt. Elvégre megszorult helyzetben az államháztartás számára új bevételeket kell keresni ott, ahol azok megtalálhatók. Ott, ahol konkurenciamentes környezetben természetes monopóliumok működnek, és ahol a profitot százmilliókban számolják. Csupán azt kell elegánsan megoldani, hogy se a bankok, se a szolgáltatói monopóliumok ne tudják ezen új „terheiket” átruházni az ügyfeleikre. Az alacsony banki költségcsomagok törvényes kötelezvénye megfelelőnek bizonyulhat, ám a középosztály és a szerényebb bevétellel rendelkezők számára egyaránt elérhetővé kell azt tenni.
Nyugtalanító viszont, hogy ezen felül a kormány rajzolódó gazdaságpolitikája teljesen elhibázott, aminek a kisvállalkozók számára felvázolt drasztikus járulékemelés a mintapéldája, vagy éppen a munkavégzésről szóló megállapodások megszüntetése, aminek a következményeit szinte kizárólag a legalacsonyabb keresetűek fogják a fizetési szalagjukon és a pénztárcájukban hátrányosan megérezni. A hibás lépés indoklása külön említést érdemel, már mint az a kijelentés, amely szerint a változtatásra azért van szükség, hogy ezeknek az embereknek idős korukban elegendő nyugdíjuk legyen. A mai keretek között is, ha a kisvállalkozó ki tudja termelni, akkor a kivetési alap alsó határát jóval meghaladó öszszegből fizethet nyugdíjbiztosítást, hogy majdan nyugdíjasként méltó jövedelme legyen. Sokuknak azonban erre egyszerűen nincs kerete. Akkor sem lesz, ha a kivetési alap alsó határát törvénnyel megduplázzák. Mintha mindez hidegen hagyná a kormányt: hadd növekedjen a munkanélküliek tábora – mert hiszen mi mást tehet az egyszemélyes vállalkozó, ha nem tudja biztosítani családja megélhetését munkával, mint azt, hogy visszaadja vállalkozói engedélyét és tartja a markát szociális segélyre várva. Tényleg ez a cél? Vajon a munkanélküli segélyekre futja majd?
A társasági adókulcs jelentős, négy százalékos növelésének az eredménye a gazdasági növekedés megtorpanása lesz, amit újra csak a munkanélküliség növekedése követhet. Az intézkedés főleg a néhány embert foglalkoztató kis- és közepes vállalkozókra, társaságokra lesz kedvezőtlen hatással. Emellett a gazdaság meghatározó vállalatait is gondolkodóba ejtheti a „hogyan és merre továbbról”. Legkárosabb hatása azonban az lesz, hogy a potenciális beruházókat fogja elriasztani, akik munkahelyek százait, ezreit hozhatnák létre. Nem osztom az EU-biztos, Maroš Šefčovič nézetét, aki szerint nem riasztó a tervezett adóemelés. Nem osztom, mert Szlovákia ezzel elveszíti legvonzóbb komparatív előnyét a szomszédos országokkal szemben. Ugyanis a vállalkozási környezet, a munkaerő és az igazságszolgáltatás minőségének tekintetében sem állunk valami jól.
Mindent egybevetve az intézkedéscsomag következménye a gazdasági szereplők akcióképességének gyengülése lesz. Sokkal inkább a kiadási oldalon kellene takarékoskodni, és az adóhatóság tevékenységének hatékonyságát kellene lényegesen javítani. E mutatóban Szlovákiánál csupán a görögök rosszabbak, ez pedig súlyos tényező. A kormány – úgy tűnik – tétlenséggel szemléli a hatékonyság további romlását, ezért az adóterhek növelésében érdekelt. Nagy kár, mert ha a kormány tervei valóra válnak, a gazdaság kondíciója, teljesítőképessége jelentősen legyengülhet. Nagy kár továbbá, hogy a váratlanul magas első negyedévi gazdasági növekedés elvakította a kormány tagjait. Ezért úgy gondolják, hogy a hazai gazdaság szereplőiről lehúzhatják a hetvenhetedik bőrt is. Nagyot tévednek, mert a kis- és közepes vállalkozóknak már nincs hova hátrálniuk, jelentős részük a válság idején felélte belső tartalékait.
De ezt a megállapítást egzakt módon, sajnos, csak a jövő fogja igazolni.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
