A kisalfold.hu regionális hírportál egyik újrónafői (Mosonmagyaróvártól 10 km-re lévő település) olvasója arról panaszkodott a lapnak, hogy a szomszédjába költözött szlovák állampolgárságú lakók meglehetősen sajátos elveket vallanak a társas együttélés alapvető szabályairól, lévén, hogy valóságos trágyadombbá varázsolták a szomszédságot.
Lovaik ugyanis szabadon, mindenféle fedett hely, istálló nélkül élnek, ráadásul a kerítés is rozoga. Satöbbi. A lényeget a panaszkodó olvasó a következő költői kérdésben foglalta össze: ki szeretne az ablaka alatt nonstop lótrágyát szagolni?
Mindez természetesen nem nemzetiség- vagy állampolgárság-függő dolog. Trehány fajankók minden nációban nagy számban fellelhetők, legfeljebb bizonyos tájegységeken nagyobb sűrűségben, mint másutt.
Hanem ami miatt a szokásosnál valamivel tovább időztem e jelentéktelen kis hírmorzsa felett: a panaszos annak rendje s módja szerint a jegyzőhöz fordult segítségért, akitől választ még ugyan nem kapott – erre ugyanis van 30 nap, amivel ugyebár miért is ne élne a hatóság – de magyarázkodást igen. A lapnak ugyanis a jegyző elárulta, hogy a szlovák állampolgárságú lókötőket nem könnyű utolérni, külföldiekkel ugyanis nem egyszerű felvenni a kapcsolatot.
Erről mindjárt a jó öreg (?) Szlovákia, az ígéret földje jutott eszembe, ahol bizony semmiféle problémát nem okoz a „külföldiek” utolérése, mi több, láthatóan nagy lelkesedéssel és odaadással végzik ez irányú tevékenységüket a hatóságok. Gondoljunk csak a szlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarok „felkutatására” a rend éber őrei által. Nemhogy az ablak alatt bűzlő szomszéd lószarért, de egy már évek óta lejárt útlevélért is három alkalommal jött egy rendőrségi különjárat e sorok írójának szülői házához – amely cím alatt a hatóságok hivatalos tudomása szerint sem lakik már az érintett, lévén az állampolgárságtól való megfosztással együtt automatikusan elveszett e lakcím is. No persze valamelyest lanyhult – bár el nem múlt! – az érdeklődés, avagy pusztán csak szegényebb az eklézsia, mert járőrkocsik helyett immáron csak a postás áll meg a ház előtt a címzett hiányában soha át nem vett hivatalos levelekkel.
Így is lehet tehát a külföldiekkel kapcsolatot teremteni, meg magyar módra is. Utóbbi históriának akár még az is lehet a vége, hogy – ha netán a magyar hatóságok megtalálják a megfelelő hivatalos utat a trágyaszagot gerjesztők utolérésére – szlováküldözés miatt az anyaország hivatalos tiltakozását fejezi ki Magyarország irányába. Már semmin sem lepődnék meg.
De hogy itt a szlovák szomszéd ganaján kívül még valami erősen bűzlik, abban biztos vagyok…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
