Ötvenöt éve, március 6-án hunyt el Kodály Zoltán zeneszerző, zenepedagógus. A háború utáni magyar zenei élet legkiválóbb képviselőjére két cikkel emlékezem.

Kodály Zoltán munkássága számomra mindig példamutató volt. Hatéves koromban felvételiztem a Kosciuszkó Tádé utcai általános iskola ének-zene tagozatára. A meghallgatáson az a Poczonyi Mária vizsgáztatott, akinek munkásságát Kodály is nagyra becsülte, így az iskolában a zeneszerző neve fogalomnak számított. Kívülről tudtuk a Székelyfonó és a Háry János dalait, az utóbbit a felettünk járó osztály egy ünnepségen nagy sikerrel elő is adta. A szolmizálás alapjait a Kis bicinia két füzetéből, s a 333 olvasógyakorlatból tanultuk meg.

Egyetemista éveim alatt a Közgazdasági Egyetem kórusában nagyon sok művét énekeltük, karnagyunk G. Horváth József kiváló ismerője volt e daraboknak, s számos vegyeskari művet a legapróbb részletekig kidolgozott. Itthon és külföldön számtalanszor adtuk elő többek között a Jézus és a kufárok, a Norvég lányok és a Szép könyörgés című szerzeményeket.

Egykor a közmédiában, jelenleg a Hagyományok Házában dolgozom, mindkét intézményben sokat foglalkoztam a Fölszállott a páva vetélkedősorozat sajtóanyagainak kiadásával. A két intézmény első nyilatkozatában Kodály Zoltán egyik örökérvényű gondolatát idézte:

„Amint nyelvet nem cseréltünk ezer év alatt, zenénk ősi gyökereit sem hagytuk el. Mai napig ez a zenerendszer a gyökere egész népünk zenei gondolkodásának. Nemzeti öntudatunk tudatalatti részének, a talán soha egészen nem tudatosíthatónak, éppen ösztönösségében döntő elemei nyelvi és zenei képzeteink.” A Magyar Állami Népi Együttes hetvenéves évfordulója nyomán nagyon sokszor kerül szóba a zeneköltő Kállai kettős című fergeteges kórusműve, amit Rábai Miklós koreográfiájával adott elő számtalanszor az Együttes.

Mégis egy kevésbé ismert történettel zárnám az első megemlékezést. Barátom, Rózsa Ferenc szombathelyi karnagy 2006-ban egy értékes filmtekercset hozott be a Magyar Televízióba. A mintegy kétperces felvétel Kodály 1966-os, utolsó vidéki útján, Szombathelyen készült. Ferenc úttörőként, kürtösként vett részt a Mestert ünneplők soraiban, és emlékezett, hogy ismerőse, a filmrendező Weszelits Jenő egy Ariflex 35 kamerával filmezte a jeles eseményt. A neves zenésznek a Kodály évforduló kapcsán jutott eszébe az egykori emlék, s a Savaria Filmstúdió korábbi székhelyén, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ pincéjében bukkant rá a Vasi Mozaik filmhíradóban lement anyagra. Ettől kezdve felgyorsultak az események, a filmkockákat a Magyar Televízióban restaurálták, majd negyvenévi dobozba zárt hallgatás után adásba is került: az MTV a szenzációs felvételt Kodály Zoltán halálának 40. évfordulója alkalmából, 2007. március 3-án játszotta le.

(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)