Az idén a csoport két bemutatóval is készült. A Ház a határon című groteszk játékot és a Tánc a ködben című drámát vitték színre.
A budapesti Nemzetközi Előkészítő Intézetben ott tanuló határon túli magyar és nem magyar (pl. japán) diákok még 1991-ben alapították a Wataridori Színkört, amelynek tagjai egy bemutatóra verbuválódtak. Azóta 22 év telt el, s a Wataridori köszöni, jól van, s az idén két bemutatót is tart-tartott.
A csoport vezetője 1994 óta Körömi Gábor drámapedagógus, s az eltelt évek alatt a csoportban több százan megfordultak már, s a tagok többsége többnyire a határon túli területekről (Felvidék, Erdély, Vajdaság, Csángóföld, Kárpátalja) érkezett, de szép számmal voltak már magyarországi tagjaik is. A színkör az elmúlt 22 év alatt több fesztiválon is megfordult már, így jártak a komáromi Jókai Napokon és a szepsi Egressy Béni Színjátszó Fesztiválon is.
Az idén a csoport két bemutatóval is készült. Előbb Körömi Gábor rendezésében Slavomír Mrožek Ház a határon című groteszk játékát mutatták be,
mint színpadi improvizációt, – amelyet a színkör 1999-ben már játszott –, s talán nem meglepő módon aktualitása azóta sem kopott meg. A játék központi eleme ugyanis egy országhatár, amelyet a nagyhatalmak éppen egy család lakásán keresztül húznak meg. Bár ma már a schengeni övezetben élünk, nemcsak a régi szép idők jutnak eszünkbe. Az előadást legközelebb május 27-én 20.00 órától láthatják a Márton Áron Szakkollégium Márai termében.
Május 16-án, csütörtökön 20.00 órától kerül bemutatásra a színkör oszlopos tagjának, Szabó Wictornak a Tánc a ködben című darabja a szerző saját rendezésében.
Egy nő és egy férfi. Két magányos ember. Igazából bármelyikünk lehetne. Mindketten várnak valakire, valami jobbra. Két különböző világban élnek és más okok miatt szenvednek. Egyik kitörni próbál mások akarata alól, hogy végre önmaga lehessen, a másik álcák mögött, saját küldetéstudatával küzd. Útjaik azonban egy véletlen folytán keresztezik egymást, és mindketten a másikban látnak kitörési lehetőséget. Lehetőséget egy másfajta, egy sokszor elképzelt életre. Vajon boldog lehet-e két ennyire különböző ember? Vajon tényleg egymásnak lettek-e teremtve, vagy valójában mindketten csak a magányt akarták valahogy leküzdeni? Vajon életképes-e egy kapcsolat kompromisszumok nélkül? Vajon mennyit szabad és mennyit kell elfogadnunk a másikból? Vajon az embernek szükségszerűen változnia kell egy párkapcsolatban? És egyáltalán, képes-e ezt megtenni a másikért? Vagy mindez csak egy „tangó” biztos pontok nélkül? Mindez csak egy tánc a ködben…?
Az előadásban Szabó Wictor mellett Nagy Juditot, Detáry Idát és Đurica Dejant láthatja a nagyérdemű. S idézzük még fel az előadás mottóját, amelyet Milan Kunderától vettek kölcsön: „Csakis a véletlent foghatjuk fel üzenetként. Ami szükségszerűen történik, ami várható, ami naponta ismétlődik, az néma. Csak a véletlen szól hozzánk”.
Ezt a véletlent keresik a Tánc a ködben hősei is.
Juhász Dósa János, Felvidék.ma
a színkör felvételei:
