Újra eljött advent, újra eljön lélekútjain az Úr. Ma elkezdődik az egyházi újév advent első vasárnapjával. Újra láthatjuk az isteni kegyelem csúcsra járatását: Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk. Az idők csúcsán életfordító kegyelem fénylik: Velünk az Isten. Adventus Domini: újra eljön az egyszer s mindenkorra Eljött Szabadító. Mit érzünk ebből?
Mi érezhető ebből ezen az adventnyitó vasárnapon, egyházi újévünk első napján? Mikor hullanak az emberek, mint őszi falevelek Ukrajnában és az egykori Szentföldön? Mikor a gonoszság ármányserege próbálja túszul ejteni az egész világot?
Miféle adventet, karácsonyt készít az emberi versengés, a tolakodóan reklámozott bóvlivilág, a fénybarokk látványossággá tett karácsonyi piac? Micsoda ellentmondások feszülnek a világban, az emberi életekben?!
Mit készítünk egymásnak és magunknak? Azt, ami Istenünk jótetszését váltja ki, vagy ami csak szemeink újdonságszomjának szól? Már az 1600-as évek közepén világossá vált a hannoveri protestánsok szép énekében: Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet,/De szívig nem mehet, de szívig nem mehet. A fényáradat ünneptelenít, adventtelenít, karácsonytalanít, ha éppen a lényeg, az ok és a cél marad ki az ünnepi nyüzsgésből: maga az Úr, az Ő jövetele és várása. Az Ő várása pedig nem karácsonyi vásár. A várás nem pótolható vásárral, a Fiú vásárfiával. Különben az ünnep a szemig, a fülig mehet, de a szívig nem mehet.
Istenünk szava az ünnepek lényegvesztéséről
Bibliai és keresztyén realizmusunk nem engedi meg, hogy Isten szemszögéből ne mérlegeljük azt, amit napjainkban művelünk. Például az Ószövetség kis prófétáin keresztül, akik Krisztus előtt nyolc évszázaddal, a mi napjaink előtt közel 2900 évvel fogalmazták meg Isten figyelmeztetéseit. Mennyei előrelátással, időben szólva a megüresedett, külsőséggé silányuló ünneplés, az Isten felől egyre inkább az emberi hangulat, ajándékozás felé forduló piros betűs alkalmak lényegvesztéséről. A külsőségessé soványodott ünnepszokás ellen így csattant fel az Úr:
„Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom” (Ámósz 5,21; 23).
Micsoda merész hang ez az egykori szakrális lényegvesztésről, és mai fény- és hangözönös ünnepvárásunkról! Ő miheztartás végett azt is megmondja, ami Neki kedves:
„Mi légyen a jó, és mit kíván az Úr tetőled? Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mikeás 6,8).
Van-e valamicske is adventelésünkben ezek közül?
Zakariás, Mária és Gábriel angyali ünnepkészítése, módszertanuk
Olyan tapintatos a lényegkészítő segedelem, támogatás, amivel az Úr egyik főangyala, Gábriel siet segítségére a világnak az üdvözítés története előkészítésével! A világ sorsfordító adventje Istennek tetsző elrendezésével. Lukács evangéliumának részletes spirituális tudósítását követjük most, hogy lássuk, megértsük és megéljük az Istennek kedves adventet.
A templomi csendben szent szolgálatot végző Zakariáshoz jön el az Úr angyala, hogy Keresztelő János születésére készítse fel átmeneti némasággal. Mint az egész karácsonyi és üdvtörténetben, nem az ember, Zakariás, Mária, Erzsébet a főszereplő, hanem az angyalain keresztül cselekvő mennyei Atya és a mindeneket Fia fogadására felkészítő Úr. Lukács 1-ben peregnek az angyali jelenetek. Megjelenik az Úr angyal (1,11), az Angelus Domini, a küldött, akiről Mária történetében pontosítva megtudjuk: Isten elküldte Gábriel angyalt (1,26), a téridő és sorsidő koordinátáiban: Názáretbe, a Dávid házából való szűzhöz (1,26-27). Milyen ez az angyal? Beszélő, beszédes, párbeszédes, hajlandó Zakariás és Mária kérdéseire válaszolni (1,18;34). Zakariás kérdése: Miből tudom meg ezt? Mária kérdése: Hogyan lehetséges ez?
Minden ünnep mélydimenzióját ez adja meg: beszélgetés, ráfigyelés Isten küldöttjére, egymásra, leginkább a Biblia szavára, s abban is arra, amit a Szentlélek ma neked, nekem felkapcsol, megvilágosít.
Zakariás és Mária esetében is az angyal félelemoszlató, hiszen a szokatlanság, a rendkívüliség megborzasztja a lelket. Az isteni dimenzió bejövetele, adventje az életünkbe, az istentapasztalás ugyancsak megrendít (1,13; 1,30). A titokzatos miatti fóbiát maga Isten küldötte oszlathatja el. De mivel? Örömhírrel, evangéliummal. Zakariás esetében a megígért János lesz az ok: Örömöd lesz ő és vigasságod (1,14). Mária esetében az angyali üdvözlet, a Dominus Tecum, az Úr van teveled nagy jó híre a félelemoszlató (1,28). Mindkettőjükre vonatkozott a legnagyobb és legígéretesebb angyali üzenet: Istennek semmi sem lehetetlen (1,37). Nincs impossibile Isten számára. Sem az, hogy az idős Erzsébet megszülje Keresztelő Jánost, sem az, hogy a szűz foganjon méhébe és megszülje a világ Megváltóját.
Erről szól idei adventünk, e vasárnappal induló új egyházi évünk: Istennek semmi sem lehetetlen!
A felettünk, körülöttünk, alattunk és bennünk önmagát romboló világ talmi önvigasztalása, fénybarokkos külsőségei ellenére és között átélhetjük az idők csúcsára emelő adventus Dominit – az Úr érkezését. A nagy csodát, a földig, szívünkig aláhajló mentő kegyelmet, és az Istenig emelő nagy érkezés és találkozás megtisztító megrendülését a csucsai református presbiterrel, Adyval:
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.
Világszerte megvalósítható ünnepi fordulat
Nemcsak különös, hanem csodálni való, milyen tapintattal dolgozik mennyei Atyánk ünneplésünk mély, igazi értelmének megélésén. Az Őbenne megvalósult ajándékozó létöröm átadásán egykori és mai gyermekeinek. Két példa. Az Isten Szentlelke csodálatos egybehangzást komponál, amire csak Ő képes. A magyar népi ének és a kínai bölcsesség sok ezer éves aforizmája között. A népéneklésből ismert sorok szerint:
Mostan kinyílt egy szép rózsa virág,
Akit régen várt az egész világ.
Betlehemben kibimbózott zöld ág,
Királyi nemből nagy méltóság.
A kínai Lao Tse ókori filozófusnak tulajdonított mondás szerint pedig: „Ha lesz a szívedben zöld ág, akkor rászáll majd egy dalos madár”.
Így is érthetjük: ha lesz a szívünkben angyalváró, Jézust váró remény, derű, a hit, remény, szeretet életerejéből csak egy csipetnyi, nem csak fényjátékra kíváncsi tekintet, akkor ezt megérzik majd rajtunk az emberek. De még Isten is! S ez mindennél több. Ez maga a megajándékozott létezés ünnepszentelő személyes többlete. Ama Hajnalcsillag feljövetele szavunkban, mozdulatainkban, életformánkban.
(Advent, karácsony léttöbbletet kínáló lényegéről szól a 260 oldalas spirituális könyv, a SZÓBÖLCSŐK, amit elektronikus könyvformában mindenki fellapozhat ITT)
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
