A szlovákiai magyar sajtóban több helyen is olvastam a Szlovákiai Magyar Középiskolások Szövetségének tanulmányát, és nem hittem a szememnek! Még Ján Slota és emberei sem tudták volna jobban megindokolni, hogy miért nincs szükség magyar iskolákra.
Az, hogy belső használatra készítünk egy ilyen felmérést, rendben is lenne. Viszont leközölni az újságokban, és a miniszterhez futni vele „dicsekedni“ – butaság, sportnyelven szólva, öngól!
Ha ugyanis én lennék Fico oktatási minisztere – amitől az Isten őrizzen meg – valószínűleg azonnal kidolgoznám a magyar iskolák leépítésének tervét. Még indokolni sem kellene, hiszen a magyar diákok maguk mondják (több, mint 60%-uk), hogy magyar iskolába járni hátrányt jelent.
A megkérdezettek 25,6 százaléka a szlovák nyelv hiányos ismerete miatt külföldi továbbtanulásban gondolkodik.
Igaz, hogy a tanulmány a szlovák nyelv tanításának nem hatékony voltára van kihegyezve, de akkor azzal kellene foglalkozni. Az, hogy ezen a területen nem tudunk előrelépni, valóban megoldásra váró probléma.
Ha én olyan felvidéki magyar szülő lennék, aki szlovák iskolába járatja gyerekét, most megnyugodnék.
Igazam volt, hogy szlovák iskolába írattam fiamat, lányomat – legalább megtanul rendesen szlovákul, ezért valószínűleg sokkal jobban fog érvényesülni, mint az a sok magyar iskolát végzett gyerek.
Talán még miniszter is lehet a gyerekeimből!
Nem kívánom részletesen elemezni a felmérést, sem a válaszokat, de talán jobban oda kellene figyelni arra, hogy ezekkel az „eredményekkel“ hogyan lehet visszaélni. Mert ahogy Murphy mondaná: amivel vissza lehet élni, azzal vissza is élnek!
(Albert Sándor)
