November 15-én ünnepelték a gömöri evangélikusság 410 éves évfordulóját, ott, ahol közösen tekintenek vissza a múltba, léteznek a jelenben és néznek a jövőbe, Sajógömörön. Hálát adva a templomépítőknek és azoknak, kik hűen megőrizték a jelen generáció számára.
Négyszáztíz éve evangélikus Sajógömör. Száznegyvenhárom éves a sajógömöri evangélikus templom, mint ahogy erről az északi és déli főbejárat fölötti írás – „Isten dicsőségére építtetett 1882-ben” – is tanúskodik.
Ma ez a templom és a körülötte élő gyülekezet a felvidéki magyar evangélikusság egyik utolsó bástyája, mely a XVI. században hol a református, hol a lutheránus hitvallás felé sodródott, míg 1615-től végleg evangélikussá vált.
Rozsnyóról kitiltott paptanárok diákjaikkal együtt ekkor találtak menedéket Sajógömörön. A templomot 1881-ben kezdték építeni, de az előkészületek sokkal korábbra tehetők.
Már 6 évvel az építkezés tényleges megkezdése előtt a hívek követ hordtak, deszkákat vettek.
Végül a templomot 1882. november 11-én Márton napján szentelték fel és azóta is szolgálja a sajógömöri ágostai hitvallású evangélikus gyülekezetet.
„Nekem személyesen azáltal lett szakrálissá a gömöri templom, hogy megtértem. Addig egy monumentális épület volt a falu közepén, aminek nem értettem se a funkcióját, se az értelmét. Ma már sejtem, hogy a központi szerepe az Istentől adatott. Azért is van, hogy az üdvösségünk hirdettessék azoknak, akik a templom körül élnek. Isten háza, üdvösség háza és imádság háza” – írja Lóczy Tibor evangélikus lelkész az emlékünnepre készült kiadványban.
Az emlékezés Nt. Endreffy Géza budaörsi lelkész evangelizációjával kezdődött, ki ezen alkalomból a templomépítés elhatározásáról és az emberi akarat és szándék nagyságáról beszélt: „ez mindig jelzi azt, hogy milyen szándék és milyen mélységi mély indulatok vannak a szívben. És az ember, hogyan próbálja meg az Isten felé a dicsőítését, a hálaadását, az alázatát, a hitét és az állhatatosságát megmutatni. És ezt megmutatja az egész világnak is.”
Czenthe Miklós az Evangélikus Országos Levéltár főlevéltárosa előadásában a gömöri evangélikusság történelmét mutatta be, többek között Gömör vármegye és vezető főurainak az egyházhoz való viszonyát és az akkori gyülekezet elhivatottságát. „A reformáció során alapvető volt, hogy az illető községben illetve tájon, ki volt a birtokos, az határozta meg sokszor a felekezeti hovatartozást” – tette hozzá.
Az esemény a szeretetvendégséget követően kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott, melynek moderátora Nagy Olivér a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Országos Magyar Lelkészi Szolgálat koordinátora volt. A résztvevők Gémes Nóra, Nagy Zoltán, Bálintné Varsányi Vilma, Garádi Péter és Ferenczi Erzsébet a gömöri lelkészi szolgálatról, a missziós munkáról, a kisebbségi létről, a Felvidéki evangélikusság jövőjéről mondták el tapasztalataikat, élményeiket, véleményüket.
Nt. Szeverényi János evangélikus lelkész igahirdetésében Isten jelenlétéről, az élő Istennel való kapcsolatról és a megtérésről beszélt. Jézus tanítását az Ő hihetetlen erejét emelte ki „ezért gyűlölik, mert a fény konfrontálódig a sötétséggel, igazság a hazugsággal, Jézus önazonos, egészséges, Isteni, Jézus a teremtő, ránk árad Jézus kegyelme, az Ő szeretete.”
A rendezvény folyamán a Sajógömöri Evangélikus Énekkar és Badin Ádám tettek szolgálatot.
A sajógömöri emlékünnep egy közösség évszázadokon átívelő hűségére és kitartására irányul.
Arra a hitre, amely otthont talált. Az ünneplésben együtt jelent meg a múlt hálája, a jelen szolgálata és a jövő reménysége. A közös emlékezés rávilágít arra, hogy a hit öröksége nem magától marad fenn – imádság, áldozatvállalás és elhivatottság őrzi.
Máté Gyöngyi/Felvidék.ma









