Nemzetünk sokkal nagyobb erővel bír, mint amivel cselekszik – véli Dobos László felvidéki magyar író, aki a nemzeti összefogás létrehozásán fáradozik. A szlovákiai magyarság helyzetének jelenéről és jövőjéről a Magyar Hírlapnak adott interjút.
– Miként őrizte meg magyarságát a kisebbségekkel inkább csak kesztyűs kézzel bánó Szlovákiában 78 éven át?
– Az a parasztvilág, amelybe beleszülettem, nem tudott mást elképzelni a szülőföldön való megmaradáson kívül. De a bántás szándéka nélkül azt is megjegyezném, hogy a reformátusok kicsit mindig másként viszonyultak a hazájukhoz, mint mások.
– Utolsó művei három éve jelentek meg. Ír-e még szépirodalmat?
– Nincs időm írni, ezt mindig csak halogatom. Inkább az foglal le, hogy erős, magyar nemzeti összefogást hozzak létre. Ezután jöhet a regényírás. Másrészt, jelentős erőforrásokat foglal le az általam vezetett Madách-Posonium Kiadó négy kiadványának (az Irodalmi Szemle, a Tücsök gyermeklap, a Jó Gazda magazin és a Szabad Újság hetilap) fenntartása. A szlovák állam ugyanis az adófizető magyarsággal nem bőkezű. Az állami támogatások csökkennek. A Szent István-napi ünnepségen neki is szegeztem a kérdést a szlovák miniszterelnök-helyettesnek: miként képesek mindezt ennyire arcátlanul csinálni?
– Hol lehet kitörni ebből a mókuskerékből?
– Egyedüli reményünk Brüsszel és Budapest, bár sokat nem remélünk a mostani magyar kormánytól, hiszen alig szólal meg a határon túliak ügyében. A kiadónkat nem hogy a szlovák kabinet, de a magyar kormány sem támogatja.
– Miként írná le a felvidéki magyarság jelenlegi állapotát?
– Másod- és harmadrendű állampolgároknak tekintenek bennünket, és ezt nem engedhetjük meg. Naponta erősödő asszimilációnak vagyunk kitéve. Gyengítik a magyar iskolákat is. A magyarórák számát primitív módon csökkentették. Tudják ők is, hogy számunkra a művelődés lehetne a másik kitörési pont.
– Közben viszont a szlovák gazdaság mutatóitól hangos a sajtó.
– Ez a lendület nem érinti a felvidéki magyarságot. Gyenge az úthálózatunk, munkalehetőség alig adódik, és a tőke szinte csak a szlovákokhoz kerül.
– Amíg elkészül ama bizonyos regény, mégis, mit üzen a magyarságnak?
– Össze kell varrni az évtizedekkel ezelőtt szétdarabolt Magyarországot, hiszen nemzetünk sokkal nagyobb erővel bír, mint amivel cselekszik. Induljunk el egymás irányába.
Pályakép
Dobos László Királyhelmecen született 1930. október 28-án. 1968 és 1971 között ő volt a Csemadok elnöke, 1989-től pedig tiszteletbeli elnöke. 1969. január elsejétől csaknem másfél évig a Szlovák Szocialista Köztársaság tárca nélküli minisztere. 1989 és 1991 között a Magyarok Világszövetségének társelnöke volt, míg 1990 és 1994 között nemzetgyűlési képviselőként tevékenykedett.
Kristály Lehel, Pozsonypüspöki. Magyar Hírlap
