Lelkemnek kedves, jó palócok, tót atyafiaim!
Gróf Forgách Antal (1) az arisztokráciának jeles tagja, csak egy baj volt vele, hogy sose a jó oldalra állt. A szabadságharc alatt, midőn a nemzet élet-halál harcát vívta, az ellenséghez – később pedig a szabadelvű párthoz:
„Szája becsukva csendes . . .Nem szól, nem hallatja magát s nem kíváncsi őt hallani senki. Pedig módjában lenne okos dolgokat is mondani. Legalább sokan azt hiszik.
Ez idő szerint félig conservativ, félig kormánypárti és soha nem volt jobb „meggyőződése”.
Rosszabb, — az volt!
Abban a megyében, a hol lakik, s a honnan egy kerületet képvisel, az országos képviselői állásokra egymás közt szoktak megalkudni a primipilusok (2). Nem egészen azért, mert ott
lakik, — hanem aztán egészen azért lakik ott.”
Meg kell adni, hogy Forgách Antal unikális egy ember volt, gróf létére, még saját filozófiát is kitalált:
„Forgách Antalnak van egy kopott hasonlata, mely annyira elmaradhatatlan mellőle, hogy mikor uj hasonlatot mond is, ennek az alkatelemeiből van megépitve.”
„Ha az ember keze fázik — igy a végzetes simile, — belefúj és megmelegszik, ha ellenben
forró az étele, arra is ráfúj és kihűl.”
A miből az következnék, hogy ugyanazon egyén ugyanazon cselekménye, egészen különböző benyomást gyakorolhat.
… És ez a hasonlat az ő politikai működésének
— apológiája.”
És így tovább:
„Számosan törik rajta a fejüket, miért képviselő Forgách Antal, miért tért vissza a rögös politikai pályához, hol nincs mit várnia, hol görbe szemmel néz rá még a saját pártjának finyásabb része is ‘?
Ha az ember nem azt hinné, hogy azon különféle bankok és részvénytársulatok, melyekkel összeköttetésben van. jó hasznát veszik a beavatott kéznek — azt kellene gondolnunk, hogy egy démoni végzet átkos súlya az. mely oda kergeti a hova — nein kellene lépnie.
E második föltevés mellett szól az incompatibilitás, s ellene szól az első föltevésnek azon
száraz tény. hogy eddig a gróf keze bizony keveset használt a nevét koptató intézeteknek
:egymásután liquidált3 a ..Hungária”, a ., Nemzeti biztosító társulat”, „Hunnia” és „Haza”.
De az incompatibilitás érvét meggyöngít a törvény azon sajátságos természete, hogy csak
azokat genirozza, a kik kijátszani nem birják ; az intézetek hanyatlásának történetéből levonti
okoskodást pedig ellensúlyozza az, hogy bár egy folyón evezett velük, az hajója sohasem kapott lyukat. De sőt emezeknek roncsaiból lett nem egyszer kitatarozva.
Azt hát még sem képes senki tisztán meghatározni, miért képviselő Forgách Antal.”
…
„Bajos is lenne. Forgách Antalt nehéz kiismerni. Igazi Janusfő. Az egyik ábrázata meg hunyászkodott citoyen, a másik dölyfös arisztokrata.
Oly meggyőzőleg beszél a demokrácia magasztos elveiről, hogy szinte könnye csordul az elérzékenyüléstől.
S egy félóra múlva már, ha szobájába vonul, hogy például valamelyik üzlettársának levelet Írjon, ilyen adresse kerül a borítékra: An Jákob Weisz, Jud in Budapest.
Lehetetlen tudni, melyik a valódi természete, mert a komédiázás nála tökélyre vitt tudomány,
ép ugy, mint a hogy a tudománya tökélyre vitt komédiázás .”
…
Hát ilyen díszpéldányai az emberi nemnek ültek egykor az ország házában. Ezeket a példákat pedig okulásul hozom fel tinéktek, dicső utódaim, hogy egykoron milyen mocsár is volt a magyar közélet.
Ölel titeket.
A ti
Kálmánotok
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
Jegyzetek:
1. Forgách. Antal, kancellár, szül. 1819 márc. 6., megh. Gácson 1885 ápr. 2. A magyar kir. udvari kancelláriánál 1838. tiszteletbeli fogalmazósággal kezdette közpályáját. 1842. a fiumei kir. kormányszék elnökévé s váltó- és kereskedelmi főtörvényszéki előadóvá nevezték ki. 1846. a pesti váltó-törvényszékhez tették át. 1848. a főrendiház jegyzője volt. A szabadságharc alatt császárpárti volt. Windischgrätz herceg Heves vármegye királyi biztosává, tábori biztossá, majd az északi vármegyék főbiztosává nevezte ki. A Bach korszakban egyideig a kassai kerületnek volt főispánja, azután a csehországi helytartóság elnöke volt. 1859. a cs. kir. belügyminisztériumnál osztályvezető, 1860 aug. Morva-, nov. Csehország helytartója lett. 1861-től gróf Vay Miklós lemondása után a provizorium idején Magyarország kancellárja volt 1864 áprilisig. 1867 óta több országgyülésnek volt tagja, előbb Deák-párti, majd mint szabadelvű képviselő. Birtokai voltak Gács, Kékkő, Kelecsény és Tolmács Nógrád vármegyében.
2. primipilus: vezér, főkolompos /lat./
3. liquidál: csődbe megy
{iarelatednews articleid=”47708,47790,47932,47984″}
