A gyűlölet nem más, mint egyfajta szellemi gyengeség, amely nem engedi az embernek, hogy racionálisan gondolkodjon. Ha a társadalom át van itatva gyűlölettel, akkor mennyit is ér az ilyen társadalom? És milyen lehet a jövője? Egy Csehországban élő, neve elhallgatását kérő Olvasónk levelét közöljük az alábbiakban.
Egy kellemetlen esetről szeretnék írni, amellyel nemrég szembesülten. Csehországban élek, magyarként. Tizenegyedik évemet töltöm itt, az Elba folyó mellett, békésen megférve a cseh emberekkel. Naponta vonaton utazom a munkahelyemre, Prágába. Sokféle emberrel találkozom. A munkahelyemen gondolkodó emberekkel dolgozom. Nemzetiségi hovatartozásomat soha nem titkoltam, és az hiszem, hogy a többség elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Magyarul beszélek a gyermekeimmel mindenütt, de nem találkoztam olyan cseh emberrel aki ezt kifogásolta, vagy elítélte volna.
Két hete délután ugyancsak hazafelé utaztam a munkahelyemről. Prágában egy szlovákul beszélő, ötven év körüli ember szállt fel a vonatra. Mellette egy csehül beszélő hölgy ült. Amint elindult a vonat, a férfi arról kezdett beszélni a hölgynek, hogy gyűlöli a magyarokat, miközben olyanokat mondott, hogy „csak a halott magyar jó magyar”. A hölgy azt válaszolta, hogy teljesen egyetért. Én két sorral odébb ültem, de olyan hangosan beszéltek, hogy legalább a fél vagon hallhatta. Ami sok az sok, ez kiverte nálam a biztosítékot. Mielőtt leszálltam a vonatról, összeszedtem a bátorságomat, hogy reagáljak. Először ránéztem, amire felfigyelt. Hozzáléptem és csehül, hangosan azt mondtam neki, hogy „a szemébe akarok nézni annak az embernek, aki az én halálomat kívánja”. Csodálkozott. Rákérdeztem: „Nem tudja, miről beszélek?”. Értetlenséget színlelt. „Arra sem emlékszik, amit fél órája mondott?” Láttam az arcán, hogy megértette, de nem tudott válaszolni.
Elgondolkodtató ez az eset. A probléma gyökerét nem ebben az egy emberben látom, mivel ő csak egy szerencsétlen agymosott, aki talán fel sem fogja, hogy mit beszél. A cseh hölgy egyetértéséből arra lehet következtetni, hogy a gyűlölet mennyire ragadós. Lehet, hogy még nem is találkozott magyarral, de már gyűlöl bennünket. A környezete így befolyásolta. A problémát abban a közösségben vagy államban látom, ahonnan az ember származik. Az ő esetében Szlovákiáról van szó. Mivel az egész gyerekkoromat ott töltöttem, 28 éves koromig Zólyomban éltem, tudom, hogy ilyen beállítottság nem egyedi. A magyarok iránti gyűlölet általánosan elfogadott a szlovák társadalomban. Különféle emberekben másként nyilvánul meg ez a beállítottság (valaki csak viccel, más gúnyolódik, vagy egyenesen gyűlöl). Ez az állam ilyen embereket (is) nevel. Ez a szlovák „népkultúrának” a része. A kollégáim között vannak szlovák ajkúak is. Mérnökök, de már olyanokat is hallottam tőlük, hogy ” a magyaroknak nincs kultúrájuk”, „a régi időkben a magyarok korbáccsal hajtották a szlovákokat” vagy „Magyarországra nem érdemes menni, mert ott nincs semmi látnivaló”. És ezek ráadásul értelmiségiek, akkor mit gondolhatnak vagy beszélhetnek az egyszerű szlovák emberek? Azt, amit a vonaton hallottam?
A gyűlölet nem más, mint egyfajta szellemi gyengeség, amely nem engedi az embernek, hogy racionálisan gondolkodjon. Ha a társadalom át van itatva gyűlölettel, akkor mennyit is ér az ilyen társadalom? És milyen lehet a jövője?
P.S/Felvidék.ma
