„A szívünkben gyökerező nemzettudatunkban legyünk állhatatosak, ugyanakkor ne feledjünk nyitottak maradni a másik ember, nemzet szíve felé” – hangsúlyozta Nagy Péter katolikus pap az 1848-49-es szabadságharc és forradalom 167. évfordulóján tartott komáromi megemlékezésen. A Jókai szobornál elhangzott ünnepi beszédét az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük.
Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ma Önökkel együtt róhatom le a tiszteletem az 1848-49-es szabadságharc példaértékű hősei előtt, akik képesek voltak harcra szállni és Szűz Anyánk, a Magyarok Nagyasszonyának zászlaja alatt a szolidaritás, a szolgálat és az igazság eszményét.
Mint Isten egyszerű szolgája állok itt ma Önök előtt, akinek kötelessége a társadalom jövőjének szolgálata. Hívok és buzdítok minden keresztényt, hogy tegye ugyanezt, hiszen a társadalmunk jövője mindnyájunk érdeke. Mindezt jól fejezi ki Ferenc pápa, amikor azt írja az „Evangélium Öröme”c. Apostoli buzdításban, hogy:
«(…)senki nem várhatja el, hogy a vallást a személy belső világába száműzzük, és ne legyen hatása a társadalmi és nemzeti életre, ne foglalkozzék a polgári társadalom intézményeinek egészségével, ne nyilatkozzék a polgárokat érdeklő eseményekről. Ki merné elhallgattatni és a templom falai közé zárni Assisi Szent Ferenc és Boldog Kalkuttai Teréz üzenetét? Ők sem lennének képesek elfogadni ezt. A hiteles hit – amely soha nem kényelmes és individualista – magában foglalja annak a vágyát, hogy megváltoztassuk a világot, értékeket adjunk át, és hogy valami jobbat hagyjunk hátra földi utunk végén.»(EG 183.)
A hiteles hit nem fotel-kereszténység. Azaz nem olyan, mint aki kér, de nem áll fel, hogy akár egy pohár vizet adjon a szenvedőnek. Így a vasárnapi kereszténységnek leáldozott. Ennél több kell! Legyünk Krisztus meghosszabbított kezei! Ez legyen az érték! Sokan sokféle módon értelmezték már az alapvető értékeket, mint egyenlőség, szabadság, testvériesség, nem szabad elfeledni, hogy ezen értékek valódi üzenete túlmutat az emberi határokon, s jellemükből adódóan csakis Isten által elgondolt módon válhatnak örök értékké.
Mit jelent valójában az egyenlőség? Az egyenlőség emberi méltóságunkban gyökerezik, mely Isten ajándéka teremtménye számára, s amit egyik ember a másiknak se megadni, se tőle elvenni nem tud. Mert ez Istenképiségünkből adódik. Ezt az egyenlőséget nem csorbíthatják azok a társadalmi és más jellegű egyenlőtlenségek, melyek megszüntetésére időről időre erőfeszítések történnek. Amikor a nemzetünk adójára lenne csak szüksége a vezető hatalomnak, de vissza csak morzsát kapunk, s az is sokszor penészes.
A keresztényeknek küzdeniük kell mindenféle igazságtalanság ellen, a szeretet parancsa értelmében: ‘szeresd felebarátodat, mint önmagadat’. Ez a minden közösségben megvalósítandó egyenlőség mércéje és alapja, amihez az önmegtagadás, az erényekre – mint az igazságosság – törekvés és a bűn kerülése az út. Nagy boldogságot tapasztalsz meg ember, ha eszerint élsz! Életedben – családodban – kezd el! Ápoljátok az emberi élet méltóságát apák és anyák! Legyetek kézvezetői gyermekeiteknek! Toldjátok meg három perccel a gyermekeitekkel eltöltendő időt. Ha nem így tesztek, ne lepődjetek meg, ha gyermekeitek elhagyva a szülői házat, elhagyják a hazájukat is.
Mi a szabadság? A forradalmak gyűrűjében sokan próbáltak értelmet adni a szabadságnak, ám meg kell jegyezni, hogy nem attól vagyunk szabadok, hogy azt tehetjük, amit akarunk – ne kössön le engem senki szabályok közé! Hanem szabad vagyok – mert semmi nem gátol engem abban, hogy megtegyem, amit a lelkiismeret diktál. Sok olyan pap és világi embert fel lehetne sorolni, akik valóban élték a szabadság erényét és annak zászlóvivői voltak legalább az elmúlt 200 év alatt. Ők a köz igaz, nemes értelemben vett szolgái. Jól látni mindebből, hogy ha félreértjük a szabadság valódi értelmét, akkor a lelkiismeretünkkel lehet baj. Lelkiismeret, aminek végső és Isteni harangja akkor szólal meg s vesszük azt komolyan, amikor már nincs tovább, padlón vagyunk… a 48-as ifijak jól értették ennek érzését. Hány életpéldára van szükségünk ahhoz, hogy ezt megértsük s ápoljuk a helyes lelkiismeretet?
Mi is a testvériség? Az előbbi kettő konkrét erőtere. Olyan hely, ami egyben állapot is. Túlmutat a téren és időn. Fölötte áll annak. Mert aki valóban szeret tud igaz testvére lenni mindenkinek. Mi kis országunkban se lehet ez másképp. Amint eleink se az osztrák anyák és gyermekek iránt tápláltak megvetés, hanem a túlközpontosított rendszer – ideológiai elnyomás ellen léptek fel. Ki tollal, ki szószékről, más pediglen a fegyverek szavával. Feltehetjük a kérdést: radikális- e vagy szélsőséges az, aki kiáll alapvető jogai mellett?
Akár egy nemzet, aki felemeli hangját az ellen az igazságtalanság ellen, amit sokszor legitim, de nem etikus törvények meghozatala jellemez. Ne féljünk! Mi, akik kiállunk a felvidéki magyar nemzetünk jogai mellett… Ám jól vigyázzunk: radikálisok legyünk s ne szélsőségesek.Krisztus legyen ebben a példaképünk. Ő nem egy szélsőséges csoport vezetője lett, volt és maradt, hanem mint teljesen ártatlan Isten-Ember tükröt tartott az őt gúnyolók, majd halálra adók elé. Eltávolodott a korszellem az igaz Istenhittől, minthogy már nem az igazság lelkében imádták az Istent (vö Jn 4, 24). A szívünkben gyökerező nemzettudatunkban legyünk állhatatosak. Ugyanakkor ne feledjünk nyitottak maradni a másik ember, nemzet szíve felé. Megéri…
Amikor külföldi tanulmányaim alatt arról érdeklődtek az ottani emberek, hogy ki is vagyok valójában, szlovák vagy magyar, én azt mondtam, felvidéki magyar, sőt büszkén beszéltem Klapkáról és Jókairól, de ugyanúgy érdeklődve hallgattam Garibaldi tetteiről.
Drága Barátaim! Elgondolkodva és így felvezetve azon eszményeket mint egyenlőség, szabadság, testvériség, olyan emberként, aki nap mint nap köztetek él és sok olyan dolgot hall, amit sok ember füle nem hallhat, megfogalmazódott egy gondolatsor. Ezt bátran nevezhetnénk népünk, közösségünk 12 pontjának (amely alább olvasható! – szerk. megjegyz.). Hisz, az ilyen csak akkor fogalmazódik meg, amikor a türelem tégelye kicsordulóban van s mint ama zsidó nép melynek sikolyát meghallotta Isten, most mi is felkiáltunk… Igaz, eme felkiáltás inkább egy lecsapódása a sikolyoknak.
Az egyház nem adhat konkrét megoldásokat a társadalmi problémák megoldására, de a hit és a tudomány párbeszéde igenis világra hozhatja azokat. Tennünk kell ezt azért, hogy a fentebb taglalt magasztos eszmék ne a valóságtól elrugaszkodott képlékeny dolgok legyenek. «Ugyanis a valóságtól elszakadt eszme szüli a hatástalan idealizmusokat.»(Eg. 232.)
Kívánom, hogy Komárom város legyen és maradjon számunkra egy mágnes, ami itthon tart vagy hazahúz. Ahol az eszmék által ne tökéletes várost építsünk, hanem olyan közösséget erősítsünk és alakítsunk ki továbbra is, amely mindig kész marad az önkritikára és az igazságban gyökerező felebaráti szolgálatra.
Így vezéreljen bennünket a már említett Szent Ferenc tanácsa: «Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen.»
A Felvidék 12 Pontja: Szolidaritás, Szolgálat, Igazságosság!
1. Kívánjuk, hogy a sajtó a manipulatív hozzáállás helyett szolidáris és körültekintő legyen!
2. Követeljük, hogy a közszolgák valóban a közt és ne saját érdekköreiket képviseljék, amely a korrupció melegágya.
3. Követeljük, hogy a választott képviselők fizetése ne legyen a felvidéki átlagfizetések többszöröse!
4. Követeljük, hogy a parlament ne az etikátlan, erkölcstelen és diszkriminatív törvénygyártás nagyüzeme legyen.
5. Követeljük, hogy az állam teremtsen családbarát politikát és teremtse meg a fiatalok itthon maradásának megfelelő körülményeit!
6. Követeljük, hogy az állam tegyen meg mindent a munkabarát közösség kiépítéséért, tiszteletéért, a bérből és fizetésből élő valódi értékteremtő munkából élők megbecsüléséért.
7. Követeljük az önigazgatás megteremtéséhez való közösségi jogot az alkotmányban.
8. Követeljük a decentralizáció jegyében a szubszidiaritás elvének abszolút tiszteletben tartását.
9. Kívánjuk, hogy a bürokrácia szolgáljon, s ne ellehetetlenítse az ügyintézést.
10. Kívánjuk, hogy az alkotmány összetartson, s ne széthúzzon!
11. Kívánjuk, hogy az „uzsorakamatot” nyújtó hitelintézetek és társai ne emésszék fel a társadalom peremére lecsúszott embereket.
12. Kívánjuk, hogy az állam támogassa és gondozza nemzeteink múltbéli és jelenkori példaképeinek kölcsönös tiszteletét.
Nagy Péter/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”52456″}
