Az elhunyt hozzátartozókra való emlékezés ünnepe ez, amely „a halál utáni élet elterjedt hitében gyökeredzik”.
Feralia ünnepén már az ókori rómaiak is emlékeztek halottaikra. A keresztény vallásban a halottak napja a clunyi bencés szerzetes rendből terjedt el a 11. században, Szent Odiló apát kezdeményezésére. A 14. században aztán Róma is átvette ezt. Angolszász hatásra újabban a kelta, ókori római és keresztény kultúrelemek keveredéséből született szokás, a Halloween is terjed egyes helyeken.
A gyertyagyújtás szokásához több népi hiedelem is kötődik. Ezek szerint azért gyújtunk ilyenkor szeretteinknek gyertyát, mécsest, hogy a világosságban a véletlenül kiszabadult lelkek jobban visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek és ne nyugtalanítsák az élőket. A sírokat is ezért kell ilyenkor díszíteni, hogy a holtak szívesebben maradjanak nyughelyükön. A hazalátogató holtaknak pedig ételt és italt kell készíteni. Tilos a halottak napi munkavégzés. Mosni például azért nem szabad, nehogy a család halottai vízben álljanak.
Mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a néphit szerint egyes helyeken a templomban a halottak miséznek, s aki véletlenül megzavarja őket, az rövidesen meghal. Szokás volt halottak napján a koldusokat is megvendégelni. (Tátrai–Karácosny Molnár 1997,157)
Göcsejben egész nap sütöttek-főztek, lakomát csaptak, s éjfélig szólt a muzsika. „Ez a szokás a régi engesztelő toroknak volt a csökevénye.” (Balogh 2000,22)
A Hont megyei Csábon is szokás volt a szegények megvendégelése. Cipót sütöttek nekik, meg pénzt is adtak a rászorulóknak. A templom körül adták át mindezt, de volt, ahová a gyerekekkel küldték el a cipót meg a pénzt. (Manga 1971,34)
Halottak napján Ipolybalogon többször is elmentek imádkozni a templomba és a temetőbe. Este az „összes megholtakért” tartottak misét.
Ipolykeszin ilyenkor nem végeztek nehezebb munkát. A család együtt volt, közösen imádkoztak, este pedig misén vettek részt. Ezt az összes megholtért „mondták”. A halottakért külön-külön haláluk évfordulóján tartottak misét.
Ipolyhídvégen halottak napján összegyűlt a közeli rokonság, együtt fogyasztották el az ebédet, majd kimentek a temetőbe, ahol az elhunytak tiszteletére gyertyát gyújtottak. (Csáky 1987,186)
Paláston halottak napján három szentmisét is tartottak: egyet a község halottaiért, egyet a szentatya szándékára, egyet pedig a fronton elesett katonákért. A kántor ilyenkor az alábbi éneket adta elő:
„Messze távol idegenben van sok hősi sírhalom,
Hozzákapcsol szülőt s hitvest, testvért a nagy fájdalom.
A sok drága elhunyt vitéz ott fekszik a hant alatt,
Kiket messze idegenben halál karja elragadt.
Jó Istenünk, ó hallgasd meg a bús szívek imáját,
Hősi sírban pihenőknek, add meg örök nyugalmát.
Porladjon el bár a testük a sötét sír fenekén,
Lelkeiknek fönn az égben ragyogjon az örök fény.”
A faluban a mai napig szokás halottak napján a község főterén fölállított háborús emlékműnél gyertyát gyújtani. (Csáky 2006,33-34)
Csáky Károly, Felvidék.ma
A szerző felvételei
