Péntek este az őrsújfalui kultúrházban láthatta először a közönség Soóky László színpadi művét, az Egy disznótor pontos leírása címmel. A helyszín, a szocreál, rozzant őrsújfalui kultúrház jelen esetben remek választás volt, kifejezetten jól állt a darabnak.
Este hétre a nézőtér is megtelt, majd bő egy órán át önfeledt kacagásoktól, térdcsapkodásoktól volt hangos. Az előadás végén óriási, hosszan tartó tapssal hálálta meg a közönség az élményt.
Az Egy disznótor pontos leírása c. monodráma folytatása annak a sorozatnak, amely tavaly a nagy sikerű Nagy (cseh) szlovákiai magyar csönddel kezdődött. Míg az előző darab a második világháborút követő eseményeket dolgozta fel, addig az Egy disznótor pontos leírása az 1970-es évekre jellemző konszolidációs időszakról szól, amely a 68-as prágai tavaszt követte.
Tisztelt Elvtársak, Elvtársnők, Traktoristák!
A nagy (cseh)szlovákiai magyar csöndhöz hasonlóan a búcsi kisemberek és azok történetei állnak most is a dráma középpontjában. Éppen ezért nem egy szigorú történelemórára számíthat a mű közönsége, hanem szórakoztató, édes-keserűen vicces emberi történetekből kapunk képet a szovjet “barátságról”, a besúgók által körbefont világról, a szabadság iránti meddő vágyról.
A mesélőszínház egyetlen szereplője és rendezője a dunamocsi származású Lajos András színművész. A drámaszöveget Soóky László írta, dramaturg Varga Emese.
A főhős, miközben várja, hogy kisüthesse a zsírt, megpróbálja megvilágítani a mátyusföldi disznótorok körül kialakult tragikomikus helyzeteket. Mesél a családról, Retkes Lajosról, aki egyben TSZ elnök és böllér is. Megismerjük a körzeti orvos Józsi szomszédot, a tanító Józsi szomszédot, a pártelnök Józsi szomszédot, Lajos szomszédot, Zsiga esperest, és a többieket. Na, persze, disznótor lévén, illik legalább megemlíteni a leölésre szánt állatokat is: Gyuri, Rozsdás, Tarka és Jenüs. Kiknek harmadik éve tűzik ki haláluk napját, amelyet majd a disznótor követ. Követne. Követhetne.
A felvidéki lét attribútumai: fehérbor, vörösbor, politikamentes pálinkafőzés, országos konszolidáció, kerületi-, járási- és helyi- konszolidáció. De ritkán akad azért önkéntes, individuális konszolidáció is. A leggyakoribb helyszín pedig a búcsi pincesor, ahol a legfontosabb dolgok dőlnek el egy közösség életében.
Soóky László a (cseh)szlovákiai magyar drámairodalom úttörője
Az előadás után Varga Emese érdeklődésünkre elmondta, ez a színpadi szöveg eleve drámaként íródott (ellentétben A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönddel). Motívumaiban, hangulatában viszont ugyanazt a világot viszi tovább. „A műfaj, a téma kiszorult, pályán kívülre került. Elvesztette a súlyát, jelentőségét és pozícióját. De ez egy hosszú folyamat eredménye”– fogalmazta meg véleményét Varga Emese, a szlovákiai magyar drámairodalomról. „A Dialóg n.o. – amely ezeket az előadásokat is életre hívja – ezen próbál változtatni.”
2016. decemberében – a Nap Kiadó – Dunaszerdahely gondozásában – megjelent A kóklerek forradalmai címet viselő drámakötetben további Soóky-drámák idézik meg a szlovákiai magyar múltat, jelent. „Soókynak ebben a folyamatban, a szlovákiai magyar dráma pozicionálásában, nagyon fontos szerepe van. Drámaszövegei kendőzetlen őszinteséggel, ugyanakkor nagyon jó humorral beszélnek múltunk ellentmondásairól” – mondta a dramaturg.
Történelmünk elmúlt évszázadából nem minden való a kirakatba
Varga Emese a közönség reakcióit értékelve elmondta, igény van az ehhez hasonló, a történelmi múltunkat feldolgozó előadásokra. „Megérzik a történet személyességét, s hálásak érte”. Varga szerint a történelem felvállalása ott kezdődik, hogy szembenézünk azokkal a dolgokkal, amelyek nem feltétlenül a kirakatba valók, mert bár nem szépek, de akkor is a mieink. „És igenis lehet szeretni, ha valami groteszk. A pátoszból és a hamis történetmesélésekből nem lehet tovább lépni” – folytatja.
„Azt gondolom, visszük magunkkal az elmúlt száz évet, hordozzuk magunkkal az évszázadok alatt ránk rakódott terheket és értékeket.”
Kérdésünkre Varga Emese elmondta, tart tőle, hogy a mai fiatalok nem fogják érteni a darabot, hiszen a történelemmel alapvetően nincsenek tisztában. „Nem elítélően mondom, csak nálunk egyszerűen bizonyos dolgokról nem illik beszélni, talán mert nem tudjuk, hogy tanítsuk. Az a fajta történelem-szemlélet, ami kissé patetikus, és csak a történelem-szépítésre épül, nem talál utat a fiatalokhoz” – vélekedik. „A másik oldalon viszont azt gondolom, a darab humora, világa, amennyiben megérinti a fiatalokat, elültethet bennük egyfajta kíváncsiságot, ahogy bennem is elültették annak idején” – fogalmazott Varga.
Búcs község újra a világot jelentő deszkákon
A darab írója, Soóky László portálunknak elmondta, a darab „azokról a kisemberekről szól, akik még nem haltak meg. Nem tudnak meghalni”- kezdte a beszélgetést. „A kisember az, aki nem szól bele a politikába. Tudja, hogy mit mondanak, érti is, meg is tudja fogalmazni, csak nem érdekli őt annyira ez a mocsok. Megvan a saját problémája” – vélekedik a darab írója. A négyrészes sorozatnak a második része, Egy disznótor pontos leírása is Búcs községben játszódik. Soóky szerint egy érdekes közösség a búcsi. Példaként megemlíti: az, hogy a falu református, vagy katolikus lesz-e, az sem a templomban dőlt el, vagy a községházán, de a búcsi pincesoron.
Soóky a sorozat további készülő két részéről elárulta, nagyon fontosnak tartja a továbbiakban is, hogy szlovákiai magyar színész játssza majd. A Nagy (cseh) szlovákiai magyar csöndet Benkő Géza játszotta, a mostanit Lajos András.
A drámaíró szerint a szlovákiai magyar színházi életből kimarad a szlovákiai magyar dráma. „Az utóbbi tíz évben nem volt szlovákiai magyar dráma szlovákiai magyar színpadon, pedig két színházunk is van. Én tudok jó drámákról, és ha én tudok, nyilván a színházak vezetése is tud róluk” – mondta.
Lajos András – az egyszemélyes színház mesélője
A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után a dunamocsi származású fiatal színész, Lajos András a Vígszínházban helyezkedett el. Jelenleg a Miskolci Nemzeti Színház társulatának tagja, már második éve. Örömmel tett eleget a felkérésnek, hogy ő játssza Sándort, az Egy disznótor pontos leírásában a saját maga készítette díszletek között, az ugyanis, a legapróbb kellékig mind az ő ötlete és kivitelezése. „Asztalos, lakatos, kárpitos, festő segített nekem abban, hogy ez a díszletelem elkészüljön a Miskolci Nemzeti Színházban” – mondta nem titkolt büszkeséggel. Arról, hogy mekkora kihívást jelent egyedül lennie a színpadon, úgy fogalmaz, színészileg megerősítette a feladat. „Ez az egyszemélyes színházi munka rendkívüli módon fejleszti a kreativitását és az állóképességét is. A darabban megjelenő karakterek megformálásában nagyon sok segítséget kapott az írótól, Soóky Lászlótól.
Az Egy disznótor pontos leírása c. monodráma következő előadása Zselízen lesz az Országos Népművészeti Fesztiválon jövő hét szombaton (június 10-én 11.00 órától), szabadtéri színpadon. Majd június 17-én a Jókai Napok keretében tartják a hivatalos ősbemutatót a Városi Művelődési Központban, Komáromban. A Gombaszögi Nyári Táborban is láthatja nyáron a közönség az előadást. Információink szerint viszont van remény, hogy más helyszíneken is találkozhatunk Soóky László drámasorozatának második részével.
