Malina Hedvig évek óta húzódó ügye épp nyugvóponton volt, amikor hétfő este bejárta egynéhány videó a sajtót, amelyen ismeretlenek a lányról elnevezett bábura lövöldöznek. A szlovák hivatalos szervek tagadása ellenére a botrányos felvételről kiderült, hogy mégiscsak van köze a rendőrséghez. Kiélesített magyarellenesség, már megint.
A töltények nyomában
A sajtófigyelmet felkeltő történet szálai még 2006 őszére nyúlnak vissza. Malina Hedvig nyitrai magyar diáklány megverésének első évfordulójára rendezett egy gyakorlótéren célbalövést néhány szlovák fiatal. A You Tube-on elérhető képsorok szerint „rendőrség” feliratú pólót viselő suhanc a hatóságok által használt CZ 58-as géppisztollyal lövöldöz egy rongybábúra, majd a gyakorlat végén lerúgja annak fejét.
A videó felfedezését követően hamar kirobbant a botrány: az újságok elsősorban azt kezdték feszegetni, hogy vajon a felvételeken szereplőknek mennyi közük van a hatóságokhoz, lehetséges-e, hogy hivatalos keretek között történjen efféle lőgyakorlat. A szlovák belügyminisztérium szóvivője ezt azonnal cáfolta, később pedig jelezte: Robert Kalinák belügyminiszter vizsgálatot indít, hogy kiderítsék, valóban rendőrök-e képsorok szereplői. A SME nevű szlovák napilap azt is felfedezte, hogy nem rendőrségi lőtéren forgatták az ominózus felvételt, hanem Jedlik Ányos szülőfalujának, Szímőnek a magántelepén.
Később viszont napvilágot látott, hogy a felvételeket készítő, és azt az internetre feltöltő Radovan H. az érsekújvári rendőrség kötelékében szolgál. A lefilmezett önjelölt akcióhős kilétéről még nincs információ, de Michal Kopčík, az országos rendőrfőkapitány úgy tudja, hogy a 24 éves, tette miatt állásából felfüggesztett fiún kívül mindössze nyolc civil személy tartózkodott a lőtéren. Annyi bizonyos, hogy a háttérből két vagy három férfi: „Hedviget, Hedviget! Ez tetszik neked! Te mocsadék!”-bekiabálásokkal bíztatja a lövöldözőt, de a vizsgálat még nem tárta fel kilétüket. A YouTube-os nickneve alapján beazonosított rendőrre pedig elbocsátás várhat, azonban nem törvénysértés, csupán a testület hírnevének csorbítása miatt.
Az ügyben a szímői gyakorlópálya üzemeltetője is megszólalt, az ő meglátása szerint szinte kizárható, hogy egyenruhások lettek volna az elkövetők, hiszen amatőr módon, esetlenül bántak a fegyverekkel. A környékbeliek viszont azt gondolják, mindegy, hogy az elkövetők a hatóság emberi voltak vagy sem, az eset jól példázza a demokrácia és a kisebbségi jogok szlovákiai érvényesülését. Lapunk megkeresett érsekújvári magyarokat (emlékezetes, ebben a kevert lakosságú városban szolgált rendfenntartóként a filmet készítő Radovan H.), ők azonban úgy nyilatkoztak, a történtek nem bolygatták fel a helyi közvéleményt, sőt, a békés együttélés érdekében egyik oldalról sem hozzák inkább szóba.
A magyarellenesség, és a kiutak
A mindig is vékony jégen táncoló nemzetiségi együttélésnek nem tett jót az incidens. Be lehetne tudni ugyan ezt is a szlovák szélsőségesek ízléstelen túlkapásának, ám az eset sajnos nagyon könnyen beilleszthető az országban zajló nacionalista, magyarellenes momentumok láncolatába. Kezdődött a Hedvig-üggyel, folytatódott a magyarellenes Hlinka-pap emlékére rendezett ünnepséggel, és az európai modern jogban elképzelhetetlen Beneš-dekrétumok megerősítésével. A Szlovák Nemzeti Párt elnöke, Ján Slota is rendesen kivette a részét az etnikumokkal szemben definiált nemzeti öntudat növeléséből: tagadta a magyar kisebbség létét, majd vizsgáztatta volna szlovák nyelvből a magyar tanárokat, végül bejelentette, hogy kettőskereszteket akar a határ mentén felállítani.
Ez a tendencia két forrásból is táplálkozik: egyrészt a fiatal szlovák állam rosszul értelmezett kisebbségi komplexusából, értékkereséséből, másrészt a Fico-Slota-féle kormánykoalíció populizmuson túlmutató nacionalista politikájából. Stark Tamás történész szerint ez a jelenség nem új keletű, ugyanakkor voltak jobb pillanatok a két nemzet viszonyában. Csakhogy a gyökeres változáshoz kormányszintű megújulás kellene: „Valószínűleg egy kormány-, és egyidejűleg szemléletváltásra lenne szükség. Hiszen amikor nem ilyen nacionalista vezetés volt, hanem a Dzurinda-féle, akkor a visegrádi együttműködés keretén belül a kapcsolatok normálisak voltak.”
A szlovák többség és a magyar kisebbség konfrontálódása téma lesz a közelgő Gyurcsány-Fico elnöki csúcson is, amelynek napirendjét mostanában állítják össze. Különösebb áttörésre azonban sajnos most sem szabad számítani, hiszen amíg Fico helyzete stabil Európában, és nincs nemzetközi nyomás kormányán, semmi sem kényszerítheti meghátrálásra. A szlovákok sikeres gazdaságpolitikáját, az eurozónához való csatlakozásuk érdekében tett lépéseket Brüsszelben is elismerik. S ez egyelőre többet nyom a latba, mint az a tény, hogy a szélsőjobboldali Slotával karöltve vezeti államát Fico. A belső elszámoltatás épp ezért nem lehetséges: a Szlovák Nemzeti Tanács a Magyar Koalíció Pártjának tiltakozása ellenére nevetséges keretek között, egy éjszaka söpörte le asztaláról a kormánykritikákat a napokban.
A nemzetközi figyelem mellett szemléletbeli változásokra is szükség lenne a normalizálódáshoz: amíg a szlovákok egy része állami támogatását élvezve a magyar kisebbségre vetíti ellenségképét, és nem értéknek, hanem nyűgnek tartja a többnemzetiségű államot, addig a viszony továbbra is kiélezett lesz.
