Valószínűsíthető, hogy a magasan 40 százalék fölötti támogatottságot élvező Robert Fico szlovák kormányfő, az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) elnöke egypárti kormányzásra spekulál.
A szlovákiai politikai erőviszonyok logikájából is eredő következtetést erősíti, hogy Fico koalíciós partnere, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) élén álló Ján Slota kedden egy televíziós vitaműsorban, a másik koalíciós erőt, a Néppárt-HZDS-t vezető Vladimír Mečiar jelenlétében „elkottyantotta” magát. Bevallotta, hogy a koalíciós pártelnökök legutóbbi egyeztetésén Mečiarral együtt megkérdezték a kormányfőt: vajon nem előrehozott választásokon töri-e a fejét?
Slota bővebb részletezés nélkül azt mondta, hogy Fico a kérdésre nemmel válaszolt. Márpedig egy ilyen kérdés aligha zárulhatott Fico egyszerű tagadásával, egy kurta nemmel. Nyilván egyéb kérdések és válaszok is követték. Fico koalíciós partnerei okkal félthetik kormányzati pozíciójukat, mert a Smer és Fico olyan helyzetben van, hogy egypárti kormányzáson törheti a fejét. A szlovák gazdaság szárnyal, az ellenzék romokban hever, a választók fele bármit szívesen és fenntartások nélkül elhisz a populistának titulált Ficónak.
Mečiar harci ereje szemmel láthatóan gyöngül: pártja népszerűsége Fico pártjáénak a negyedét teszi ki. Slota pártja ezzel szemben erősödik, mert a nacionalista handabandázásra igencsak van vevő Szlovákiában, ahol a magyarokkal egyszerre lehet ijesztgetni, egyúttal primitív, nemzetgyalázó kijelentésekkel lehet illetni bármit és bárkit, ami és aki magyar. Úgy, ahogy azt Slota teszi. Anélkül, hogy Fico beintene, vagy legalább egy rosszalló szempillantással ellent mondana.
2006-ban, amikor a szlovák kereszténydemokraták (KDH) kiugrottak Mikuláš Dzurinda – a Magyar Koalíció Pártjával (MKP) együtt kormányzó – koalíciójából, és emiatt ki kellett írni a Fico győzelmét hozó választásokat, Brüsszelben és Strasbourgban fejcsóválva fogadták, hogy Fico éppen Slota pártját választotta koalíciós partnerének, s mellé még Mečiart is meghívta.
A legtöbb fejcsóválás az Európai Szocialisták Pártjának (ESZP) háza tájáról jött, amely „ultimátumot” is adott Ficónak, mondván: a Slotától való szabadulásig felfüggeszti a Smert ESZP-státusát. Fico rájuk se hederített. Az ESZP haladékot adott, Ficó azzal sem élt: vidáman kormányzott tovább tudatosan választott partnereivel, mígnem az ESZP úgy ölelte ismét Slotástól-Meciarostól a kebelére a Smert, hogy titkon az euroszocialisták jobban örültek a visszafogadásnak, mint Fico, Slota és Mečiar együttvéve.
Szlovákiában időközben Slota tovább bizonyította, hogy a magyarellenességgel igen jelentős választói potenciált lehet megszólítani. Tudták ezt a most ellenzéki sorban fészkelődő szlovák kormánypártok, az MKP egykori koalíciós partnerei, akik ugyanúgy sóvárognak Slota választói után, ahogyan Fico is. A kereszténydemokraták (KDH) épp a héten minősítették Slotát koalícióképes partnernek. Fico azonban ravaszabb mindnyájuknál: ő ősszlovákokról, Svatopluk királyról költ legendákat, meghirdeti az „öntudatos hazafiasság” programját, „nemzeti szertartásokra” jár.
Ezeken Slota is jelen van, de csak amolyan mellékfiguraként, aki annak is örülhet, hogy ott lehet. Már örül is. De már gyanakszik is. Okkal. Robert Fico január második napján kezdett beszélni az ősszlovákokról, a valósnál régebbi múltat kínáló múltról, az „okos historizmusról” s arról hogy Juraj Jánošíkot tekinti kormánya példaképének. Jánošíkról tudni, hogy közönséges zsivány volt, akit köztörvényes bűnözőként, kötélen végezte. Fico népszerűsége és pártjának támogatottsága okán már-már tényként könyvelik el Pozsonyban, hogy 2010-ben ismét ő alakíthat majd kormányt.
Elemzők egyre gyakrabban vetik fel: ez egypárti kormány is lehet. Kétség sem fér hozzá: Fico maga is ilyenről álmodik. Képzeteiben nyilván ott motoszkálnak „a régi szép idők” emlékei, személyes szocializálódásának nosztalgiája. Erre utalnak ismert multiellenes indulatai, szegények istápolását célzó érzelmes megnyilatkozásai, s mindaz ami e két pólus közé és mögé befér. Slota és Mečiar aggodalma korántsem alaptalan.
Az előttük nyolc évig kormányzó koalíció következetesen végrehajtott reformjainak hozamait prosperitásban és babérban betakarító Ficónak nemhogy 2010-ben, de annál korábban is jók az esélyei. A Meciartól elforduló választók rendre mögé sorakoztak, Slota választói pedig könnyen elhódíthatók. Fico tisztában van azzal, hogy Slota otromba magyarellenessége sokaknak imponál, de tudja azt is, hogy „szalonképesebben” is lehet valaki jó szlovák hazafi.
Nem kell ahhoz „lelovasbohócozni” a szlovákoknak is tisztes hazát adó magyar államalapító Szent Istvánt, mert bőven elegendő, ha kiutasítással fenyegeti a magyar államfőt, amiért magánlátogatásra Révkomáromba érkezik. Elég egy magyar egyetemista elleni magyarellenes támadás sértettjéről azt mondani, hogy Malina Hedvig ügye mögött a kormány megdöntésére spekuláló erők állnak. Ráadásul Orbán Viktor ante portas, meg kell majd védeni tőle Szlovákiát.
Lehetséges, hogy Fico majd maga dönti meg jelenlegi kormányát, hogy akadékoskodó, hatalomra éhes partnerek nélkül újat alakítson. Ha következetes lesz, sikerül neki. Márpedig Fico következetes politikus. És nagyon türelmes.
A kilencvenes évek derekán, a Csehszlovákia Kommunista Pártjának (CSKP) utódpártjaként fennállt Demokratikus Baloldal Pártjának (SDL) képviselőjeként elhatározta, hogy miniszterelnök lesz. Sikerült. Mégpedig azért, mert tudta: nem kell sietni. Tudta, mikor kell kilépni az SDL-ből, tudta, kikre építve kell új pártot alapítani, a többi majd megy magától.
ma.hu
