” A magyar és a szlovák közjogi méltóságok találkozója két dologra volt jó: hozzájárult a feszültség csökkenéséhez, Magyarország nagyon korrekt módon elmondta, hogy fontos számára a szlovákiai magyar közösség helyzete, s miattunk a nemzetközi konfliktust is felvállalja” – mondta Csáky Pál, a Szabad Újságnak adott interjújában.
Elnök úr, milyennek értékeli a lassan tovatűnő 2008-as évet?
– Turbulens, kétarcú év áll mögöttünk. Gazdasági szempontból nem volt rossz év, bár az utolsó negyedév történéseit beárnyékolta a fenyegető gazdasági válság. A dél-szlovákiai folyamatok egyike-másika is lelassult, s több külföldön dolgozó magyar honfitársunk is elveszítette munkahelyét. Sajnos azt sem mondhatjuk, hogy az elkövetkezendő év majd korrigálja ezt a csorbát. A válság valószínűleg folytatódni fog, s nekünk arra kell törekednünk, hogy negatív hatásait minimalizáljuk.
Képes lesz erre Szlovákia jelenlegi kormánya?
– Komoly kételyeim vannak ezt illetően. Fico miniszterelnök s a kormány több tagja is inkább gyerekes mellébeszélésekben tűnik ki, mint a problémákra való igazi reagálásban. Nekünk fokoznunk kell a politikai nyomást országos és regionális szinten, hogy Dél-Szlovákia lehetőleg ne a nagy vesztesek közé kerüljön. Az európai uniós alapok felhasználása, a magyarországi régiókkal való gazdasági együttműködés élénkítése, ipartelepítési programok és infrastrukturális beruházások szorgalmazása segíthet a helyzetünkön.
Milyenek az MKP esélyei ebben a küzdelemben?
– Nem rosszak. 2008-ban két fontos politikai mérkőzést kellett megvívnunk, az egyiket tavasszal, a másikat ősszel. A mérkőzés lényege az volt, hogy megosszák a pártot, az MKP vezetését megpróbálják leválasztani a választókról, s engem is izoláljanak a párton belül. Hála Istennek, egyik igyekezet sem sikerült. Amíg néhány hónappal ezelőtt azt próbálták meg elhitetni fűvel-fával, hogy a magyar-szlovák viszonyban tapasztalható problémák oka az MKP és annak vezetése, mára nyilvánvalóvá vált, hogy a problémákat a nacionalista szlovák kormány politikája okozta. Ezt egyre tisztábban látják Magyarországon is.
Igen ám, csakhogy a külföld előtt gyakran úgy tűnik fel, hogy itt két veszekedő országról van szó, s a hiba és a felelősség mindkét oldalon jelen van.
– Ilyen vélemények valóban előfordultak, s az volt az igazán bosszantó, amikor szlovákiai magyar értelmiségiek is egyenlőségjelet tettek néhány bódult magyarországi utcai ordibáló és a hivatalos szlovák kormánypolitika közé. Véleményem szerint ezért volt fontos a három legmagasabb közjogi méltóság találkozója. Amíg októberben, november elején azt hallottuk, hogy Közép-Európában egyetlen probléma van, ez pedig a magyar társadalom úgymond fasizálódása és túlzott nacionalizálódása, mára világossá vált, hogy ez nem igaz: Pozsony utcáin is láthattunk masírozó újfasisztákat november 17-én, cseh- és lengyel ultranacionalisták voltak szlovák kollégáik „vendégei”, ugyanakkor a szlovák újfasiszták is átrándultak egy kis verekedős „családi rendezvényre” Csehországba. Ezek persze veszélyes és elítélendő jelenségek, de nem ezek jelentik a probléma gyökerét. Ezek a jelen pillanatban minden országban rendőri és igazságszolgáltatási problémák. Közép-Európában sokkal nagyobb gondot jelent a kiszámíthatatlan, szélsőséges szlovák kormánykoalíció léte és cselekedetei.
De ezt Európa mintha nem akarná észrevenni. A magyar közjogi méltóságok tárgyalásai szlovák partnereikkel sem hoztak eredményt.
– Változik a kép, lassan bár, de változik. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága figyelmeztette a szlovák kormányt, hogy nem teljesíti a nyelvi jogok területén vállalt kötelezettségeket. Igaz, nehézkesen, de vizsgálják a beneši dekrétumok ügyét, s magyarázatot kérnek a dunaszerdahelyi futballmérkőzésen történtekre. Nem szabad felülni az itthoni propagandának, a kormánykoalíció képviselői sokat hazudoznak, egyre hiteltelenebbé válnak külföldön is. A magyar és a szlovák közjogi méltóságok találkozója két dologra volt jó: hozzájárult a feszültség csökkenéséhez, Magyarország nagyon korrekt módon elmondta, hogy fontos számára a szlovákiai magyar közösség helyzete, s miattunk a nemzetközi konfliktust is felvállalja. Ugyanakkor mindenki, aki látta a találkozók utáni sajtótájékoztatókat, elmondhatja – s ezt a szlovák újságírók is megtették –, hogy a magyar és a szlovák közjogi méltóságok nincsenek egy kategóriában. Magyarországról felkészült, baráti gesztusokra kész és konkrét megoldási javaslatokat felvető politikusok tárgyaltak felszínes, képzetlen, a magyar javaslatokra csak elutasító válaszokat mondani képes szlovák politikusokkal. Ezt a felismerést a nemzetközi politikában is kamatoztatni kell.
Csakhogy Szlovákiának most nem rossz a nemzetközi megítélése…
– Elsősorban az ország gazdasági sikerei miatt. Ez pedig nem a jelenlegi kormánykoalíció érdeme, ők inkább csak méltatlan haszonélvezői ennek a folyamatnak. Európában nincs politikus, aki dicsérné a jelenlegi szlovák kormánykoalíció összetételét, retorikáját és kisebbségpolitikáját. Magyarországi politikus barátainknak és Magyarország polgárainak pedig tudomásul kell venniük, hogy az ország renoméja az ő kezükben van. Mi örömmel néztünk fel Magyarországra a nyolcvanas években és a kilencvenes évek nagy részében, örülnénk, ha ez az állapot visszaállna.
Mi legyen a prioritás 2009-ben?
– Tovább kell mennünk az utunkon, belül erősnek és egységesnek kell lennünk, a szlovák politika irányában az érdekeinknek megfelelően kell cselekednünk, függetlenül attól, hogy ez melyik partnerünknek tetszik, és melyiknek nem. Jó lenne mielőbb megbuktatni ezt a kormánykoalíciót.
Van erre esély?
– Erre a kérdésre nem szabad elhamarkodott választ adni. A gazdasági válság hatása, az euró bevezetésével megjelenő negatív kísérőjelenségek, az elharapódzó korrupció kormánykoalíciós berkekben a feszültség növelését vetítik előre. Nekünk nyugodtan kell tennünk a dolgunkat, jogainkat továbbra is védenünk kell, s ahol lehet, meg kell próbálnunk építkezni, előre lépni. Létfontosságú, hogy megtartsuk Magyarország és Európa jóindulatát.
S befelé, a közösség felé?
– Hitelességünk megtartása a legfontosabb. 2009 a választások éve. Azt hiszem, minden értelmes magyar látja, hogy a mi ügyeinkért más nem áll ki. A lehető legerősebb képviseletet kell küldenünk az Európai Parlamentbe csakúgy, mint a megyei önkormányzatokba, ezért már most kérünk mindenkit, hogy minél nagyobb számban jöjjenek el a választásokra. Jövőre megerősíthetjük a pozícióinkat – s ez elsősorban rajtunk múlik. Ebben a reményben kívánok békés, boldog ünnepeket mindenkinek.
(Szabad Újság, 2008-12-17)
