Toyota Urban Cruiser: Tankkal a városba!

Ne cifrázzuk: ez az autó már inkább divatcikk. Ettől függetlenül – vagy éppen ezért – valószínűleg népszerű lesz. Egyrészt azért, mert átértelmezte a városi autó fogalmát, másrészt azért, mert úgy néz ki, ahogy kinéz. Vagyis mindennek, csak városi autónak nem. Ne cifrázzuk: ez az autó már inkább divatcikk. Ettől függetlenül – vagy éppen ezért – valószínűleg népszerű lesz. Egyrészt azért, mert átértelmezte a városi autó fogalmát, másrészt azért, mert úgy néz ki, ahogy kinéz. Vagyis mindennek, csak városi autónak nem.

(Az összes kép kattintással nagyítható)

Alaktan

Apró, robusztus tank áll előttünk, éppen csak a csöve hiányzik. Elöl darabos maszk, középen magas oldalpáncélozás és lőrésszerűen keskeny ablakok, hátul masszív fal, széles, de szintén keskeny szélvédővel. Még szerencse, hogy a fölötte húzódó tetőspoiler „autósabbá” teszi az összképet. Ezzel együtt az Urban Cruiser – nem csúnya jármű. Inkább izgalmas, újszerű; tudatos elfordulás a túlgömbölyített-túlharmonizált formáktól. S hogy a praktikumáról s feledkezzünk meg: a mai szétvert-kátyús városi utcákon történő közlekedésre is alkalmasabb, mint egy finom, törékeny kisautó… Újabb konkurensei közül a Kia Soul, a régiek közül a Suzuki SX4 és a Fiat Sedici említhető meg.

Belvilág

Az optimális üléspozíciót segíti, hogy a hátsó ülések is csúsztathatók tengelyirányban, igaz, csak a fronthajtású változatnál. Az ülőlapok viszont elöl-hátul picit rövidek. A robusztus napellenzők mélyére rejtett központi műszereket a vezetőn kívül senki más emberfia nem láthatja, ami persze nem igazán baj. Vagy ha igen, legfeljebb azért, mert a sebesség- és fordulatszámmérőt igen eredeti módon kombinálták össze a belsőépítészek. Az ezüstszínű középső blokk érdekesen „hullámzik”, de alján a légkondi tárcsái leginkább egy ósdi mosógép tekerőire emlékeztetnek. Viszont az is igaz, hogy kitűnően olvashatóak. A gyári rádió nagyon jó minőségű, a dupla kesztyűtartó sok mindent befogad, ráadásul szelektíven. Szereltségünk alapfokú volt, de itt is standard a térdlufit is magában foglaló komplett légzsákkészlet, az elektronikus menetstabilizáló rendszer, a 6 hangszórós, mp3-as rádió és a kézi klímaberendezés.

Az országúton…

Az Urban Cruiser iránt érdeklődők nem dúskálhatnak a motorok között, az a kevés (nevezetesen kettő) viszont igen jó. Főleg az új, 1,33-as, intelligens szelepvezérlésű benzines, amely a „mi” autónkban dolgozott, és amely (sajnos) csak fronthajtással kombinálható. A teszt során azonban ennek az égvilágon semmi hátrányát nem éreztük: végig szép napos időnk volt, holmi terepezés pedig eszünkbe sem jutott. Megállapíthattuk viszont, hogy 1. a kompakt méretek és a fordulékonyság tényleg jól jön a városi forgalomban; 2. az autó start-stop rendszere (amely pl. piros lámpa előtt várakozva leállítja a motort, majd a gázpedál vagy a tengelykapcsoló érintésére újraindítja) szintén; 3. a gazdaságos vezetésben nemcsak ez a rendszer segít, hanem a váltások időszerűségére figyelmeztető nyilak is a műszerfalon. Egyáltalán: itt a fogyasztás minimalizálása volt az egyik legfőbb cél, a váltó is ezért hatfokozatú. A menettulajdonságok probléma nélküliek, a kocsi igen kellemesen vezethető – csupán tolatáskor megkeserítik meg picit az életünket az extrém szélességű hátsó karosszériaoszlopok. Viszont ide ilyenek kellettek…
Mindebből egyenesen következik, hogy az XC90-esben meglehetősen sűrűn csipog-villog-csilingel-pislákol valami, de minden frázis nélkül: ez csak a biztonságunkat szolgálja. Akit pedig mégis idegesít, hát kikapcsolhatja mind; utána csakis magára vethet… Aztán volt még lejtmenet-vezérlő automatikánk, hátsó parkolószenzorunk, kanyarfényszórónk, a borulás következményei enyhítő rendszerünk… most fejezzük be azzal, hogy még variabilis szervokormányunk is…?

Vas Gyula
(A szerző felvételei)