Sólyom László köztársasági elnök újévi beszéde

„Köszöntöm Magyarország minden lakosát és a magyar nemzet minden tagját!

Honfitársaim!

Lehetetlen, hogy újévkor ne az újrakezdésről beszéljünk. Hiszen karácsony, újév, vízkereszt ugyanannak az ünnepkörnek a tagjai. S ezek az ünnepek a megújulás örömét adják nekünk.

Ezek azok a napok, amikor megújul a világ. A Nap pályája ismét győzedelmesen emelkedni kezd. Immár hosszabbodnak a nappalok. Hiába van tél, a tavasz közeledtének jegyébe fordult már minden. A kozmosz nagy változásai azonban nélkülünk csak körben forognak. Az ember életének viszont célja van; a mi időnk nem forog körbe. A megújulást, az újrakezdést mi mindnyájan életünk és történelmünk egyenesére írjuk.

A karácsony üzenete is ez: egyszer csak megérik az idő a beteljesedésre, egyszer csak mindenki szívében megszülethet a remény.

Magyarország is nagyon megérett már a megújulásra. S mivel 2010 választási év lesz – az új esztendő alkalmat kínál a politikában és a közügyekben is az újrakezdésre.

A változás szükségét mindenki érzi – és sok politikus is tudja, hogy mit akarnak az emberek. Ezért aztán a megújulás, az új irány, az új kiegyezés, az újjáépítés és így tovább, gyakran hallott jelszó lett.

Az ünnep magasából azonban a megújulásnak egy ennél teljesebb képe látszik.

A politika része, sőt szükséges alkotórésze az újrakezdésnek. De csalódni fog, aki az újat, s az ahhoz képzelt jót csakis kívülről, a politikától várja. A kilencvenes évek elején sokan képzelték, hogy a rendszerváltás önmagában meghozza a nyugati életszínvonalat – s keserves kiábrándulás lett a vége. A választás nagy esély – ám csupán a kezdet. Hiszen a lényege a változtatás lehetősége, ezért is nyújt reményt. Hogy a remények beteljesednek-e, a folytatáskor válik majd el. De ehhez mindenkinek hozzá kell járulnia a maga területén, legyen az munkahely, család, vagy a közélet.

Honfitársaim!

Négy évvel ezelőtti újévi beszédemben – 2006 is választási év volt! – azt mondtam, hogy a felelős ember ad magára, alaposan megvizsgálja az ígéretek és ígérgetők hitelességét. És persze mérlegeli azt is, milyen teljesítményt nyújtottak, hová juttatták az országot azok, akik korábban már kormányoztak, és akik nem, azoknak van-e fedezetük, képességük a jelszavak valóra váltására.

Azt hiszem, mára sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Megéreztük, hogy választási döntésünknek súlya van. Olyan következményekkel jár, amelyek bizony nemcsak a négy éves ciklusra, de annál is tovább érnek.

Megtapasztalhattuk saját erőnket, a választópolgárok erejét. Csak az utóbbi években is minden országos szavazás – a népszavazás, az európai parlamenti választások – jelentős politikai változásokat indítottak el.

Tehát felelőssége teljes tudatában kell döntenie minden választópolgárnak arról, kinek ad felhatalmazást. Az állammal szembeni elvárások és a feladatok világosak: közbiztonság, a törvényes rend garantálása; a gazdaság olyan szabályozása, hogy biztonságosan fejlődjön és adjon munkát, a szegénység enyhítése, az ország tekintélyének helyreállítása a világban.

Vannak azonban olyan feltétlenül szükséges változások, amelyeket semmilyen kormány nem tud véghezvinni az emberek, a mi közreműködésünk nélkül. Ilyen mindenek előtt a korrupció visszaszorítása. Korrupcióban fuldoklik ma az ország. Ez teszi tönkre a gazdaságban a tisztességes versenyt, az intézményekben a tisztességes működést. Joggal háborítanak fel mindenkit a százmilliós és milliárdos kifizetések – de a mindennapok kis korrupciója, a visszacsorgatott megbízási százalékok, a hatósági engedélyért adott és kapott pénzek is méregként hatnak. S a korrupcióhoz legalább ketten kellenek. Megszüntetéséhez az állam legszigorúbb fellépése mellett az kell, hogy a korruptság szégyenét az emberek többsége le akarja vetni. S tudom, hogy mindenki megkönnyebbülne. Hiszen az emberek többsége tisztességesen szeretne élni. Az kell, hogy tisztesség és siker ne válhasson el egymástól.

Honfitársaim!

Karácsonykor a gyermek születése tölt el bennünket reménnyel. De a mi gyermekeinknek is meg kell születniük. Követelhetünk az államtól családbarát politikát, ám ehhez legelőször is családok kellenek, összetartó, gyermekeket nevelő, szerető légkörű családok. Továbbá a családok és az iskolák együttműködése. Az iskolaügy, amely nemzetünk jövőjének kulcsa, csakis akkor tud megújulni, ha az iskolák és tanárok támogatása nemzeti üggyé válik. Ha mind azon vagyunk, hogy az iskola olyan közösségként működjön, amely biztos értékekre, tisztességre nevel, s minden gyereket a maga legjobb képességei szerint, önbizalmat adva készít fel egy megelégedett és értelmes életre.

A gyermekekben nemzetünk jövőjét látjuk. A magyar nemzetért a magyar állam is felelős, de leginkább a nemzet tagjai. Hiszen a nemzet lényege a közös vágy, közös elhatározás és akarat arra, hogy együtt kívánjuk folytatni gazdag örökségünket. Ez az örökség – a magyar nyelv, a magyar kultúra, történelmünk és magyarságtudatunk – közös kincse minden magyarnak határoktól és állampolgárságtól függetlenül. S a szükséges megújulás alapja itt nem más, mint közösségünk átérzése, a magyar nemzet egészének szeretete.

Ilyenkor, újévkor, sokan beszélnek békéről, szolidaritásról. Erre nagy szükség van, s nem véletlen, hogy vallási és világi vezetők kifejezik és megerősítik a bennünk élő békevágyat. Ha azonban egészen konkrétan a magyar társadalom megbékélésére is gondolok, az nem választható el az újrakezdéstől. Az új helyzetben új hangvételű kormányzásra, s új típusú ellenzékiségre van szükség. Magyarország békességét csak új alapokon lehet elérni és megteremteni.

Erre várunk.

Tisztelt Honfitársaim! Az év megújulásának napján reményteli szívvel kívánok mindenkinek az országban, és minden magyarnak boldog új esztendőt. Isten áldd meg a magyart!”

balaton.vehir.hu, Felvidék Ma