A Kárpát-medencei Szent Orbán Borlovagrendek a szőlő- és bortermelők védőszentjének, Szent Orbánnak a kultuszát ápoló, határokon átnyúló szakrális és kulturális közösségek hálózata. Céljuk a szőlészeti és borászati hagyományok őrzése, valamint a Kárpát-medencei magyarság kulturális és szakmai kapcsolatainak erősítése. A borrendek szoros együttműködésben állnak egymással, és rendszeres találkozókat, közös borünnepeket szerveznek.
Ebben az évben a Horgosi Szent Orbán Borrend volt a házigazdája az évente megrendezésre kerülő, öt Kárpát-medencei, azonos nevű borrend találkozójának, amelyen részt vettek: a Hajósi Szent Orbán Borlovagrend, Magyarország egyik legrégebbi borrendje, a Duna Menti Szent Orbán Borrend (Adony), az Ógyallai Szent Orbán Borlovagrend (Szlovákia elsőként alapított Szent Orbán Borrendje), s az erdélyi Nagykároly Környéke Szent Orbán Borlovagrend. Az eseményen bemutatkoztak a borlovagrendek, majd Verebélyi Árpád plébános hálaadása után a hagyományokhoz híven borral szentelték meg Szent Orbánnak, a szőlő, a szőlőművelők és kádárok védőszentjének szobrát.
Horgos egy hangulatos, történelmi és természeti látnivalókban gazdag település a Vajdaság legészakibb részén, a magyar határ közvetlen közelében. Legfontosabb nevezetességei a falu gazdag múltjához és a szecessziós építészethez kapcsolódnak.
A Horgosi Szent Orbán Borlovagrend idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját, a Nagy Honi Borversenyt pedig már a kezdetektől minden évben megszervezik. Az esemény kísérőprogramja a Szent Orbán Borrendek éves találkozója volt, amelyet minden évben más országban szerveznek meg.
Verebélyi Árpád plébános hálaadása után a hagyományokhoz híven borral szentelték meg Szent Orbán szobrát
Az ógyallai Szent Orbán Borlovagrend tagjai – Reviczky Zsuzsanna, Kovács János, Kecskés Imre, Igar András, Jaroslav Fabula és 3 szőnyi borásztagjuk – a szerbiai Horgoson vendégeskedtek. Idén a Horgosi Szent Orbán Borrend volt a házigazdája öt Kárpát-medencei azonos nevű borrend évente megrendezésre kerülő találkozójának.
Házigazdáik szeretettel fogadták a vendégeket, majd a szállás elfoglalása után közös vacsorával kezdődött a program. Itt valamennyi borrend köszöntötte a vendéglátókat és átadta ajándékát. Az ógyallai borrend egy vászonra szőtt Nagy-Magyarország-térképet és egy vázát adott a vendéglátóknak. A vacsorát követően kötetlen beszélgetés vette kezdetét, finom borok mellett.
Másnap reggel korán indultak Zentára. Kiváló idegenvezetés mellett megtekinthették a városháza épületét, ahol méltó emléket állítottak az 1697-es zentai csatának, amely jelentős szerepet játszott a török uralom visszaszorításában. Ez nem egy egyszerű városnézés volt, hanem a történelem, kultúra és természet harmonikus találkozása. Megismerhették a csata történetét és hatását, bejárták a városházát és a csata emlékkilátóját, felfedezhették a város szecessziós épületeit és kulturális örökségét. A hangulatos kisvárosban természetesen nem maradhatott el a Tisza-parti séta sem, majd ezt követően visszatértek Horgosra.
A Szabadka-Horgosi borvidék a Szerb Köztársaság északi részén, a magyar határ mentén található, és a Pannon-síksághoz kötődő homokos talajokkal rendelkezik.
Jellegzetes stílusát nem csupán talajtípusai, hanem a termesztett szőlőfajták bőséges választéka, valamint a környék borászainak sajátos termelési módszerei határozzák meg.
Van egy város a Tisza-partján, ahol az 1697-es zentai csata örökre megváltoztatta Európa történelmét – a csata hősei tiszteletére emelt szobor előtt
Ezek az elemek olyan borkultúrát hoztak létre Szabadka-Horgoson, amelyre a világon sehol máshol nincs példa. Az ültetvényeken sauvignon blanc, merlot, chardonnay, rajnai rizling, cabernet sauvignon, pinot noir, kadarka, kövidinka, olaszrizling, ezerjó, manzoni bianco és a medenac beli egyaránt megterem. A helyi borok frissek, gyümölcsösek, élénkek és enyhén savanyúak. A homokot kifejező igazi borok pedig a régi fajták, a fehér kövidinka és a vörös kadarka.
Szerbia nagyra becsült alrégiója a Szabadka-Horgosi borvidék. A vidéken uralkodó talajtípusok, vagyis a csernozjom és a homok, a mérsékelt kontinentális éghajlat és a kiváló szőlőfajták az ország határain túl is elismert, világszínvonalú borokat eredményeznek. Érdekes módon, bár ez a terület meglehetősen közel van Szegedhez, Magyarország legnaposabbnak tartott városához, a szőlő itt még jobban élvezi a napot. A napsütéses órák száma megegyezik a horvát tengerparton tapasztalhatóval. Ez az, ami ezt a földet tökéletesen alkalmassá teszi a vörösborok számára.
Délután a borrend fennállásának 15. évfordulóját ünnepelték, amelyhez további borrendek is csatlakoztak Magyarországról és Szerbiából. Az ünnepséget követően kihirdették a XIV. Nagy Honi Borverseny eredményeit, majd a nevezett tételekből kóstolásra is lehetőség nyílt. A verseny végén a legkiválóbb bor készítője idén is hazaviheti a Nagy Honi Borverseny rangos vándordíját, egy különleges festményt, amely Szent Orbánt ábrázolja, és egyszerre szimbolizálja a hagyományt, a borászat mesterségét és az évek során felhalmozott szakmai tudást.
Három nagymester: balról Bacskulin István, a Horgosi Szent Orbán Borlovagrend nagymestere a Vajdaságból, jobbról Kovács János, az Ógyallai Szent Orbán Borrend nagymestere, középen Schmidt Attila, a Duna Menti Szent Orbán Borrend (Adony) nagymestere
Bacskulin István szőlész-borász szakmérnök, a horgosi Szent Orbán Borlovagrend nagymestere elmondta, hogy teljesen más egy homoki rizling, mint egy koszovói vagy felvidéki rizling a Duna mellől. A horgosi borverseny abban különbözik a többi ilyen rendezvénytől, hogy a bírálók nemcsak értékelik a bormintákat, hanem írásban is jellemzik azokat, így a borászok a továbbiakban elkerülhetik azokat a hibákat, amelyekre a szakemberek felhívják a figyelmüket.
Hat országból – a volt szerbiai utódállamok mellett román, szlovák és sok magyar bortermelő révén – érkeztek a borminták.
Az sem volt zavaró, hogy nagyüzemek és kispincészetek egymás mellett jelentek meg a versenyen. Ez a homokos talaj akár 65 fokra is felhevül, ne feledjük: a Pannon-tenger alján vagyunk. Nem elég, hogy a nyári melegben felég az ember talpa, de még az eső is kikerüli. Sőt, a jégverés is, pedig a határban húzódik az a jégvédelmi rendszer, ami – a szakember elmondása szerint – mit sem ér, hiszen nem lehet Röszke felé fordítani, az már a határok megsértése lenne. A zárt határok fojtogatják a helyi gazdákat, valamikor Mérges is hozzájuk tartozott, s így együtt a mai Csongrádi borvidék szerves részeit alkották. Az itt termő különleges zamatú gyümölcsök és szőlők ma 70–80 gazda megélhetését biztosítják, akik reménykednek, hogy az unióhoz való csatlakozással megszűnnek a mesterséges határok.
Vacsora előtt a lakitelki színtársulat három kabaréjelenetet mutatott be, majd kellemes muzsikaszó mellett fogyasztották el a vacsorát és kóstolgatták a Szabadka-Horgosi borvidék borait, amelyekre a laza homokos talaj és a napsütéses klíma miatt a friss, gyümölcsös, élénk és lágy savkarakter a jellemző. A helyi borok illatosak, könnyedek, kiválóan hozzák a termőhelyi adottságokat, amelyeket rangos hazai és nemzetközi díjakkal ismernek el.
Másnap búcsút vettek borrendi barátaiktól, de legkésőbb egy év múlva ismét találkoznak, amikor Adony lesz a rendezvény házigazdája.
Az ünnepi megnyitón az ógyallai Szent Orbán Borlovagrend képviselői zöld talárban
Az ógyallai Szent Orbán Borlovagrend felvételei
Miriák Ferenc/Felvidék.ma
