Zólyom városát 1135-ben Zolium néven említik forrásaink először. 1245-ben Zolyum, 1282-ben Zolyom formában írják. Az egykori vármegyének adta nevét, de központja Besztercebánya lett.
A város az E 571-es és az E 77-es út kereszteződésében fekszik a Zólyomi Medencében, a Szalatna és Garam összefolyásánál.
Az eneolit (korai bronzkor) óta lakott hely. Első említése az Óvárral/Pusztavárral kapcsolatos, mely a 11. sz. óta a nagyzólyomi ispánság központja volt. Ez a későbbi Zólyom, Hont, Árva és Liptó vármegyére terjedt ki. Két szinten épült (571, 478 m). A 14. századtól kezdve az uradalom központja volt a 16. sz.-ig. Hunyadi János és Giszkra János harcai alatt rongálódott meg. A török elleni védelem idején ismét jelentőségre tett szert. De a megye székhelye akkor már a két folyó összefolyásánál fekvő dombra épült újvárba költözött. Ekkor pusztult le végleg a korábbi központ, ahol az elmúlt években régészeti feltárásokat folytatnak.
A város közvetlenül az újvár körül fekszik, melynek története szorosan összefonódik a várral. Úgymint a vár, a település is közvetlenül az uralkodó joghatása alá tartozott. IV. Béla kiváltságait 1244-ben felújította, mert a korábbi oklevél a tatár pusztítás idején elveszett. A király többször tartózkodott Zólyomban. A 13. században azonban a zólyomi comes joghatósága alá tartozott, amivel az utóbbi gyakorta visszaélt helyzetével. A polgárok az uralkodóhoz fordultak, aki szabad királyi város rangjára emelte.
Erzsébet királynő, fia, Utószülött IV. László számára kívánta biztosítani a trónt s ezért szolgálatába fogadta a katolikus Giszkra Jánost, aki tőle Zólyomot ajándékba kapta (1442-62). Majd Felső-Magyarország kapitányává és Sárosi ispánná nevezte ki (1442). A kormányzó Ulászló halála után Hunyadi János lett, aki sikertelenül megostromolta Giszkrát Zólyomban. Ekkor gyújtotta föl a várost (1451.10.14.). Így pusztult el a régi, középkori Zólyom. Hunyadi Mátyással a közben királyi tanácsossá előlépett Giszkra megegyezett. Ennek fejében erdélyi birtokokat kapott, ahol a török elleni védelemben jutott szerephez. Mátyás ezután sokat tett a város érdekében, ahol emiatt nagyon népszerű volt.
A 16. században nőtt meg a város szerepe, amikor Fülek elesett (1554). Már korábban fallal vették körül (1541). A török elleni védelem költségeit a bányavárosoknak kellett állniuk. A török több ízben kívánta bevenni a várost, de ez nem sikerült. Azonban a környéket gyakorta pusztította és rabolta ki. Erre az időszakra esik Balassi Bálint ellentéte a zólyomiakkal. Mulatozó, erőszakoskodó magaviseletéért feljelentették az uralkodónál. 1588-ban a várost a teljes pusztulástól Sartorius Nikodém, lutheránus lelkész mentette meg, amikor az utolsó pillanatban záratta be a kapukat a közeledő törökök orra előtt. 1604-ben Bocskai István elfoglalta, de csak egy évig tarthatta. A bécsi béke (1606) után a korábbi tulajdonosok, a Dersffyek kapták vissza. Majd Bethlen Gábor előtt nyitotta meg a város kapuit (1619. november). A polgárok, akik szinte kivétel nélkül lutheránusok voltak, az erdélyi fejedelem oldalán küzdöttek. A fejedelem megjutalmazta őket. 1621. június 19-én a császári katonák felgyújtották a város egy részét és felprédálták a templomot a paplakkal együtt. 1644-ben I. Rákóczi György katonái foglalták el. Thököli Imre 1678. október 3-án jutott birtokába. 1703-ban a város a kuruc ostrom idején ismét égett. Hosszabb ostrom és harcok után, 1703. december 7-én a vár védői letették a fegyvert Bercsényi Miklós előtt. 1708. október 26-án a város és a vár tűz martaléka lett. Még a harangok is elolvadtak. Csupán egy ház menekült meg.
A 17-20. sz. idejében állatkereskedéseiről vált híressé. Az 1848-as országgyűlésen Ľudovit Štúr képviselte, aki erre magyar nyelvű levélben felkérte a várost s azok helyt adtak kérvényének. Ennek az volt az előzménye, hogy Štúr ekkor Osztroluczky Adél körül legyeskedett s az édesapa így kívánta biztosítani reményteli veje jövőjét. Ezután fordult magyar nyelvű levélben a város önkormányzatához:
„Tekintetes s Nagyon Tisztelt Városi Tanács
Kegyelmes urak!
Mivelhogy az Országgyűlés már közeledik és ezt összehivá Kegy. Király: levelek a Törvényhatóságoktól mindennap váratnak: kétséget sem szenved miként sz. királyi Zólyom Városa Nemes Tanácsának bölcsessége is már az Országgyűlésre küldendő és a várost képviselendő követről gondoskodik, ki e szép és díszes meghívásnak eleget tenne. (…) Folyamodni tehát sz. kir. Zólyom városa Nemes Tanácsához azon alázatos kérésemmel, méltóztatnék engem ezen díszes meghívásával s egyszersmind nagyon becsült bizalmával megtisztelni s követjének a jövő Országgyűlésre kegyelmesen kinevezni. (…) Minden erőmből azon fogok igyekezni, hogy sz. kir. Zólyom városának egész bizodalmát megérdemeljem, minden kitelhető erőmből munkálkodván azon, hogy… Országunk sz. kir. városai jogaiknak nagyobbitása és öregbitése mellett… küzdeni fogok. (…) Ezután magamat a sz. kir. Város kegyes pártfogásába ajánlván, megkülönböztetett tisztelettel maradok Pozsonyban 1847-ki szept. hó 21-én.
Tekintetes Városi Tanácsnak
Alázatos szolgája s tisztelője
Stúr Lajos
Szláv politikai Hirlap szerkesztője”
Ezt követően megkapta a megbízólevelet:
„Mely Nemzetes Stúr Lajos Úrnak, mint a folyó 1847-ik évi november 7-ik napjára Szabad királyi Pozsony városába kegyelmesen rendelt országgyülésre, Sz. Kir. Ó Zólyom Városa által kiküldött követ számára kiadatott.
Mi Sz. Kir. Ó Zólyom Városának Főbírája, Tanácsa és az egész Választott polgári községe adjuk tudtokra mindeneknek jelen levelünk rendjében, akiket illet, hogy… Pénztárunknak kölcsön felveendő új adóságokkali megterheltetése nélkül, tehetségünkhöz képest legmélyebb alázatossággal hódolandók Nemzetes Stúr Lajos Úrnak. Felséges Uralkodó ház iránti hűségét, s a köz jó előmozditásábani buzgóságát tekintetbe véve és ugyancsak tapasztalt ügyességgel párosult hív és hasznos munkásságában bízva, őtet a fönt érintett országos Közgyűlésre… követünknek választottuk, s elküldöttük légyen; …a Város hiteles pecsétjével megerősített Megbízó Levelünk erejénél s bizonyságánál fogva.
Költ az 1847-ik évi Október hó 30-ik napján Ó Zólyomban tartott Elegyes ülésünkből.”
A követ kötelessége volt megbízójának beszámolni tevékenységéről. Az egyikből idézünk:
„Tekintetes Sz. kir. Városi Tanács!
Nagyon Tisztelt Kegyelmes Uraim!
…az 1847/8-ki nevezetes s eredménydús országgyűlés eloszoltatott. Azon törvények melyek ezen az országgyülésen hozattak bizonyosan üdvös hatással lesznek politikai és szociális életünk korszerű igények szerinti átalakulására. Feudális viszonyaink békés reform útján letörültettek s a politikai jogok gyakorlása a nép millióira ruháztatott. Követi utasításom majdnem minden pontjainak eszméi a törvényhozó testület erélyes fellépése által positiv s határozott törvényekben testesültek meg, – a többire nézve azon reménnyel viseltetek a megválasztott minisztérium iránt, hogy életbeléptetésükön erőteljesen munkálkodni fog. (…)
A Tekintetes Szabad Királyi Városi Tanácsnak
s nagyon tisztelt kegyes Uraknak
Alázatos szolgájok
Stúr Lajos
Pozsonyban Aprilis 18-án 1848 évben“
Zólyom ezt követően jelentős vasúti csomóponttá vált, amikor rákapcsolták a Budapest-Losonc vonalra (1871). Egy évre rá – Ruttkán keresztül – rácsatlakoztatták a Kassa-oderbergi vasútvonalra. 1873-ban meg Besztercebányával kötötték össze. A vasutasok közadakozásból II. Rákóczi Ferencnek mellszobrot emeltek a városban (alkotója Mayer Ede szobrász), amelyet 1919-ben eltávolítottak. Helyére Masaryk-fákat ültettek. Zólyomi fiatalok ezeket kivágták. Szoborrongálás ürügyén ítélték el őket – jogtalanul. 1969 óta a szobor Borsiban áll.
A városnak kevés műemléke maradt. A romos Pusztaváron és restaurált (1956-69) újváron kívül a főtéren áll a Szent Erzsébetnek szentelt gótikus római-katolikus templom (1381-90), melyet többször bővítettek és átalakítottak (1500, 1550 után, 1650: a déli kápolna építése), belsejét barokk stílusban építették át. Ma az evangélikusoké.
A főtér környékén megmaradt a városi erődítmény egy része (1541-1667) és néhány gótikus ház, az egyikben falfestmények találhatók. A városban található második világháborús román katonai temető.
Zólyom város
Az Erdészeti és Faipari Múzeumban (Lesnícke a drevárske múzeum) két állandó kiállítás tekinthető meg: A fa keserűsége és szépsége, valamint várostörténeti tárlat (Fő-tér, Nám. SNP 31, Hétfő kivételével 10-17 óra között tart nyitva)
A turisták elsősorban vára miatt keresik föl.
A Pusztavár
A koragótikus Pusztavár a Slemeci Hegyek legkeletibb nyúlványában található, a Szalatna és Garam összefolyása fölött, 2 km-re délkeletre a várostól. Anonymus krónikája említi először. Szerint Bors vezér alapította a 9-10. sz. Fordulóján. Eredetileg két várból – a felső (12-13. század) és alsó várból (14. sz. eleje) – állt, melyeket fallal kapcsoltak később össze. Lakótornya 1150 körül épült, tehát III. Béla (1172-92) idejében. Vesztét az 1450-ben keletkezett óriási tűzvész okozta. A 16. és 17. században még szerepet játszott a török elleni védelemben, ekkor fából épült őrtorony áll a helyén, de maga a vár már romos állapotban volt.
Az új várat, vagyis a vadászkastélyt I. Lajos építtette (1370-82), mely négy saroktornyos elrendezésével a diósgyőri várhoz hasonlít. A 15. sz. vége óta a zólyomi ispán és a bányavárosok kapitányának székhelye, s egyben a zólyomi uradalom központja volt. 1380-ban itt tárgyalt IV. Vencel cseh király I. Lajossal. A 14. sz. után az uradalom több részre vált szét. Ekkor keletkezett többek között a véglesi, dobrónyivai és a zólyomlipcsei. Királyi uradalom volt kivéve az 1424-1548 közötti korszakot, amikor a királynék birtokolták. Egy időben a Frangepánoké, miközben Giszkra János (1440-62) és a Thurzók (1501-26) is bírták. Majd ismét királyi birtok volt 1608-ig. A 16. században a török elleni várvédelmi rendszer részét képezte. 1608-tól az Esterházyaké lett egészen 1805-ig. 1620-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem itt őriztette a Szent Koronát. Ezután 1848-ig a bányakamara tulajdona. A második világháború végén partizánok fészke volt, majd cigányok laktak benne. 1956-69 között helyreállították. Azóta a Szlovák Nemzeti Galéria tulajdona (1965-) és állandó kiállításai közé tartozik Szlovákia képzőművészetének bemutatása, beleértve a gótikus templomi művészetet. Hétfő kivételével naponta 10-17 óra között tart nyitva.
A város szülöttei közül elsősorban Balassi Bálint (1554-1594) költőt kell megemlítenünk, aki két ízben a zólyomi ispán tisztét is betöltötte (1577, 1582). Emléktáblája a vár bejárata mellett található (1994). Édesapja, Balassa János (1518 -1577) a török elleni harcokban vett részt és zólyomi ispán volt (1553-66).
Hozzájuk kapcsolódik Bornemisza Péter (1535-1584) protestáns prédikátor, könyvkiadó, író tevékenysége. Külföldi tanulmányútjairól hazatérve (Itália, Németország, Ausztria), élete végéig az ország északnyugati részén élt. Zólyomban, Galgócon, Semptén, Detrekőn, Rárbókon. Eljárt prédikálni a nagyszombati magánházakba, főleg Balassa János házába. Telegdi Miklós nagyprépost elkergettette a városból. Ekkor ment Zólyomba. Balassa Jánosnak, a költő apjának lett prédikátora, s az ifjú Bálint nevelője. Hozzájárult a költő hajlamainak kifejlődéséhez. Másodszor megnősült. Az alispán húgát vette el. Vallásos költeményeket írt és lefordította Sophoklész Élektráját (Tragoedia Magiar nelvenn, az Sophocles Elektrájábol nagyobb rezre forditatot… 1558). 1564-ben Bécsbe idézték. Ungvári, majd huszti tartózkodása után visszatért Zólyomba (1567-70).
Itt született Frivaldszky János (1730-1784?) jezsuita rendi tanár, természettudós, filozófus. A természettudományok – beleértve a bányászatot – területén alkotott maradandót. Latin munkát írt Erdély ásványairól (1767), mely az első magyarországi mineralógiai szakmunka. 1771-ben az erdélyi trágyázásról és szántásról írt úttörő agrártudományi értekezést. Mária Terézia nyugdíjban részesítette és apátságot adományozott neki.
A városban állt egykor Szlovákia legészakibb református temploma, ahol Puskás István református lelkész működött, aki az Egyesült Magyar Párt, majd Szlovenszkói Magyar Párt tagjaként, Esterházy János munkatársa lett. A gróf gyakorta meglátogatta. A Szlovák Állam idején zsidókat úgy igyekezett menteni, hogy keresztleveleket adott ki számukra. Emiatt meghurcolták és Illavára zárták több hónapra. A város református temploma a második világháború végi bombázások következtében pusztult el.
Nem feledkezhetünk meg Szent László királyról (1077-1095) a lovagi eszmény megtestesítőjéről sem. A cserhalmi (kerlési) ütközettel kapcsolatos legendája (a kun által elrabolt leány) számos templomban örökítették meg. Pusztavárott hunyt el 1095. július 29-én. Lászlót elõször a somogyvári apátságba, majd Váradon temették el, és halála után majdnem száz évvel, 1192-ben szentté avatták.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
További képek Zólyomról megtekinthetők Képgalériánkban.
