Úgy tűnik a világon a legegyszerűbb dolog szeretni. Sokan úgy gondolják, a szeretet működik magától is. Mások azt tartják furcsának, hogy minek kell a szeretetre parancsot adni? Talán akad olyan is, aki azt gondolja a szeretetet nem lehet megparancsolni?
Mások végül úgy vélik a szeretetet nagyon érzelmi dolog, erre nem lehet egy vallást alapozni.Miről beszél Jézus, semmi másról mint arról, amit tett.
Az Ószövetségben és az Újszövetségben központi fogalmat emleget, mert sok más kapcsolódó fogalommal mint a hűség, kegyelem, irgalom, megbocsátás a két szövetség szövegeinek központi problémájához tartozik. Istenek Izrael iránti szeretete illetve a nép Isten iránti szeretetének változásainak történetei alkotják az Ószövetségi Szentírást. Sőt Isten és ember kapcsolatát az ószövetség a menyasszony és a vőlegény egymás iránti vonzalmával írja le. Persze amikor az a kapcsolat emberi személyek közötti kapcsolatot jellemez, akkor nem mindig kap bibliai értelmet.
Az újszövetség görög nyelvében az Istennel kapcsolatban nem fordul elő a görög „erósz” szó, mert az testi vonzalmat jelent csupán. A klasszikus görögben pedig azt a spontán érzést, testi lelki vonzalmat, amelyet az egymásnak szimpatikus emberek kiváltanak egymásban. Nem azért nem használja az újszövetség ezt a szót, mert ez bűn, hanem azért, mert az Isten szeretete ennél több.
Nem használ egy másik szót sem az újszövetség az Istennel kapcsolatban ez pedig a „filia” az emberbaráti szeretet kifejezése, mely eredetileg a családtagok, elsősorban a szülőknek gyermekeik iránti vonzalmát, és annak viszonzását képező szeretetet jelentette. Ez sem bűn és ez sem elitélendő, de az Isten szeretete ennél is több.
Isten és ember közötti szeretetet kapcsolatra a leggyakrabban használt ige a görög „agape”, amely Istennek emberek iránti szeretetére vonatkozik, amelynek jellemzője hogy Jézus szeretetből meghalt értünk, akkor amikor még bűnösök voltunk, pedig az igaz emberért is alig hal meg valaki. Az újszövetségi szentírás azt hirdeti, hogy az Isten a világ iránti szeretetéből küldte Fiát a világba. Ez a kezdeményező szeretet, amely már akkor megvan, amikor az ember még bűnben van, és ennek a szeretetnek a jellemzője az önfeláldozás.
Ez a szeretet lesz a keresztény ember életformája. Jézus tanítványait erről a szeretetről lehet megismerni. A Szent Lélek hatásának elsőrendű gyümölcse ez a szeretet. S hogy a szeretet kegyelmi ajándéka hogyan is néz ki, azt mindenki olvashatja az 1Kor 13. fejezetében, amelyből csak egy kicsit idézek: „A szeretet türelme, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragja nem gerjed, a sértést föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent elvisel.”
János apostol Isten legjellemzőbb tulajdonságának nevezi ezt a szeretetet. Ezt lehet Istentől tanulni.
Ezek után megkérdezhetjük, milyen szeretetet is tanultunk és milyet tanítunk? Vajon csak az „éroszt”, vagy a „filiát” ismerjük? Nem de az gyötör bennünket, hogy a szeretetünk telve van féltékenységgel, kapzsisággal gőggel, tapintatlansággal, önzéssel, haraggal, sértődéssel, alkalmasint gonoszsággal és igazságtalansággal? Végül is rá kell jönnünk nem is olyan könnyű szeretni. Sőt nem is olyan lényegtelen milyen szeretetet tanultunk és milyet tanítunk. A szeretet kultúrája nem pusztán érzelmi kultúra. A szeretet kultúrája a bűn és a gyűlölet, az indulatok és az előítéletek kultúráját válthatná fel, ha többet olvasnánk a Korintusi levél himnuszát és töprengenénk el Isten szeretetéről. Ha pedig saját szeretetünket is képesek leszünk felülvizsgálni az már kész főnyeremény lesz.
Benyik György, Virtuális Plébánia
