Kassa a maga 230 000 lakosával Szlovákia második legnagyobb városa, kerületi és járási székhely, egyetemi város, katolikus érseki székhely, fontos közlekedési csomópont és kulturális központ, ugyanakkor jelentős ipari város. Legfontosabb ipari létesítménye az US-Steel, az egykori Kelet-szlovákiai Vasmű.
A város nevének jelentése kis erődített hely. A -sa a régi magyarban kicsinyítő képző s a védművek falait valamikor úgy készítették, hogy két kast fontak s közé földet döngöltek.
A Hernád völgye emberemlékezet óta lakott. Az időszámításunk szerinti első századokban germán népek kalandoztak errefelé, hunok jelenlétére utaló nyomokat is találunk, északon a fehér horvátok laktak, később a szarmata, majd az avar birodalom része lett. Az avarokat a türk bolgárok, majd a magyarok követték. A magyar honfoglalás évtizedeiben kabar törzsek érkeztek e tájra. Bors és Aba nemzetsége telepedett itt le. Kassáról 1230-ban már szólnak a források, a Várhegyen egy erődítmény is állt. A tatárok feldúlták a virágzó kis magyar települést, de 1249-re magához tért, királyi tulajdonú város volt. Ezidő tájt szász és flamand telepesek érkeztek, ők lendítették föl a várost. I. Károly Kassától keletre, a Furcsa hegyen túl (ahol most lakótelep áll) a rozgonyi síkon szilárdította meg uralmát, amikor itt verte le 1312-ben Csák Máté és az Omodék (vagy Amadék) szövetkezett hadait. 1342-ben tárnokmesteri joghatóság alá kerül, s a város 1347-ben lép a szabad királyi városok sorába, Nagy Lajos jóvoltából. Kereskedelmi raktárai és kiváló iparosai voltak. A XIV. században Lőcse, Késmárk, Eperjes, Bártfa, Kisszeben is Kassa szövetségének székhelye (Pentapolis), s mivel ezek a városok egy évszázad múlva a lutheri protestantizmust követik, kidolgozzák az első magyarországi protestáns iratot, mely több város egyhangú álláspontját tartalmazza, amit a császár jóváhagy (Confessio Pentapolitana – Ötvárosi Hitvallás, 1549).
Kassa a 14. századtól kezdve földesúri jogokat is gyakorol, s így több megye területén szerez bányákat, falvakat, erdőket. A huszita időkben Giszkra János huszita kapitány parancsnokol Kassán (1440-1462; ebből a korból származik szláv neve: „Kossicze”, Košice). Ekkor érkezett a környékre sok lengyel és ruszin pásztortelepes. Német neve, Kaschau korábbi s a magyarból való. 1554-ben Kassa a felső-magyarországi (vagy kassai) főkapitányság székhelye. 1567-ben Miksa király Lőcséről Kassára helyeztette a Szepesi Kamarát. 1662-ben már pénzverési joga volt. A török elöl számos nemessel együtt az egri püspökség is itt talál rövid időre menedéket (1597-1613/14). Kassa kulcsfontosságú Erdély számára, hiszen a Felvidék keleti részének, vagyis Felső-Magyarországnak gazdasági és kulturális központja volt. Birtokáért örökös harc dúlt. A város protestáns jellege miatt, Erdély felé húzott. Az erdélyi fejedelmek: Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre s a Rákóczi-család minden fejedelmi tagja igyekezett Kassát a kezében tartani. Bethlen Gábor itt esküdött meg Brandenburgi Katalinnal. I. Rákóczi György a lutheránus tanokat követő városban 1644. húsvtján megalapította a református egyházat. Felesége, Lórántffy Zsuzsanna kegytárgyakat ajándékozott az eklézsiának, melyek minden viszontagság ellenére, mindmáig megvannak. A város református főiskolája egy időben az ország legnagyobb ilyen intézménye volt.
II. Rákóczi Ferenc szintén Kassát tekintette fő székhelyének. 1707 decemberében itt tartották a kuruc megyék országgyűlését. 1707-1708 fordulóján Rákóczi a Felső-magyarországi Főkapitányság (ma: Műszaki Múzeum, Fő u. 88) palotájában lakott, s felváltva látogatta a ferencrendi és a jezsuita templomot. Utóbbit I. Lipót király építette abból a pénzből, melyet Báthory Zsófia ajánlott föl fia, I. Rákóczi Ferenc életéért, mivel részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben. Ők ketten ebben a templomban voltak eltemetve. II. Rákóczi Ferenc emlékirataiban Kassát leghűségesebb városának nevezi. Esterházy Dániel a császáriaknak három nappal a szatmári béke előtt adta át a várost, mivel Károlyi Sándor utasítását a fejedelem akaratával egyezőnek vélte. Mire kiderült tévedése, már késő volt.
Az 1848–as szabadságharc méltán híres, 9. honvédzászlóalja volt a kassai vörös sipkásoké. 1848. december 11-én az osztrákok az első kassai csata (mely Budamérnál zajlott; itt használtak az osztrákok a hadtörténelemben először röppentyűt, a mai rakéták elődjét) után elfoglalták Kassát, 1849. január 4-én sikertelenül megpróbálták visszavenni (második kassai csata Bárcánál), de csak Görgeynek sikerült visszahódítania 1849. február 9-én a sikeres téli hadjárat záróakkordjaként, s Kassán egyesült Klapka seregével. A magyar csapatok távozása után, Georg Ramberg csapatai foglalják el március 3-án. Áprilisban ismét magyar honvédek voltak Kassán. Június 24-én már a cári csapatok vonultak be a városba, melyek Világosnál pontot tettek a szabadságharc küzdelmeire.
Kassa a század második felében tovább fejlődött. Akkor alakult ki az Óváros részben máig megmaradt városképe. Az első világháború végén megalakul a Magyar Nemzeti Tanács (1918.10.25.), melynek tiltakozása ellenére a cseh légionisták 1918. december 29-én elfoglalják a várost atrocitások kíséretében. Őket a magyar Vörös Hadsereg veri ki 1919. június 6-án, majd a trianoni diktátum értelmében, húsz évre az első Csehszlovák Köztársaság része lesz, járási székhelyként. 1938-ban az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz csatolják. 1941. június 26-án minden valószínűség szerint szovjet légitámadás éri a várost, melynek 29 halálos áldozata és számos sebesültje volt. (Az áldozatok emlékművét 1945-ben, a szovjet megszállás után sebtiben eltávolították.)
1945 április 5-én az abaúj-tornai megyeháza üléstermében hirdették ki a hírhedt kassai kormányprogramot, melyet nagyon pontosan Illyes Gyula a Lebensraum tébolyaként emlegetett.
Kassa az idők folyamán művelődési és szellemi erejével is kitűnt. 1405-ben a kassai polgárság képviselője már ott tanácskozott az országgyűlésen, sőt 1474-ben a lengyel rendek is tartottak gyűlést a városban. A város 1647-től a megye állandó székhelye. Iskolái ugyancsak híresek voltak. Kisdy Benedek egri püspök és jászói prépost 1657-ben egyetemet alapított (emléktábla a Fő u. 67. sz. házon), amelyet – nyomdájával együtt – a jezsuiták vezettek. 1776-ban Academia Regia (Királyi Akadémia) néven a budai egyetem fiókintézete lett, jogi és bölcsészeti karral. A Bach-korszak jogakadémiává degradálta, s az maradt 1921-ig, amikor ezt az intézményt Csehszlovákia száműzte az országból. Kassa ma újra egyetemi város.
Tinódi Lantos Sebestyén 1548 és 1553 között teljes jogú polgárként lakott „az kincses Kassában” (háza már nem áll, a Kovács u. 34 sz. épületen jelölte meg „Kassa város közönsége, 1910. június 10.”). Itt lelkészkedett Dévai Bíró Mátyás, itt tanult öt évig Bornemissza Péter. Noha a 17-18. században Kassán a német elem volt túlsúlyban – elsősorban azért, mert a város katonai és adminisztratív központ volt -, 1787-ban Kazinczy Ferenc (emléktáblája: Fő u. 25), Baróti Szabó Dávid (emléktáblája: Fő u. 67) és Batsányi János (emléktáblája: Fő u. 68) megalakítja a Kassai Magyar Társaságot, mely egy évre rá megindítja az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratot a Magyar Museumot (1788-1792), majd Kazinczy az Orpehust. Itt jelenik meg Dessewffy József (1771-1843) kezdeményezésére a Felső-magyarországi Minerva (1825-1836; szerk. Dulházy Mihály). Kassán született 1900-ban Márai Sándor író.
Ami a színjátszást illeti, a jezsuita iskola a 16-17. században sok latin nyelvű iskoladrámát mutatott be. Az első német nyelvű színielőadásokat 1780-ban rendezték, kőszínháza 1781-ben épült. Az első magyar színházi előadást 1818-ban tartották. A 19. század első felében a város a magyar színészet egyik bölcsője lesz (1828-1833). Kassán adják ki az első magyar nyelvű színházi szaklapot (Nemzeti Játékszíni Tudósítás; 1830-1831) és az egykori színházépületben (1894-ben bontották le) tartják Katona József: Bánk bán c. drámájának ősbemutatóját (1833.2.15.). A folyamatos magyar színházi élet megteremtése Latabár Endre nevéhez fűződik (1861). Szlovák színtársulata 1920-ban alakul. A két világháború között a téli szezonban a szlovák színház, nyáron – a kedvezőtlenebb időszakban – a magyar társulat bérelte az épületet. Kassának ma is van szlovák és magyar színháza (ez utóbbit Thália Színháznak hívják, 1969-ben alapították).
Látnivalói közül csak a legfontosabbakat említjük meg.
A város magja a hosszan elnyúló, nagyjából észak-déli irányú Fő utca (Hlavná ul.). Ezt – helyenként még ma is fellelhető – városfalak és bástyák vették körül. A műemlékek zöme itt található. Az Óváros határát a 18. század második felében felszámolt erődrendszer vonalain épült körutak, utcák jelzik.
A Szent Erzsébet-székesegyház, vagyis a kassai dóm keresztben áll a kiszélesedő Fő utca tengelyében. Két oldalán két teret képezve: az északin a Fő tér (Hlavné námestie), a délin pedig a Szabadság tér (Némestie Slobody) terül el.
A székesegyház a gótikus építészet legszebb alkotásai közé tartozik. Helyén már a 13. században állt egy kisebb román-kori, majd egyhajós csúcsíves templom (alapterülete 520 m²). 1374 körül láttak hozzá az új, jóval nagyobb templom építéséhez, bár az aránylag szűk főutca és a Csermely-patak (ma újra rekonstruáltan a Fő-utcán folyik végig) csak 60 m hosszúságot engedett meg. Szélessége 40 m. Alapterülete 1200 m². A háromhajós csarnoktemplomot sohasem fejezték be. Építése 1520 után maradt abba. Így déli, Mátyás-tornya csonkán mered az égnek. Meghatározó építőművésze Kassai István mester volt. A legszebb részei Mátyás király idejében készültek, különösen a kőfaragók s az oltárkészítők remekeltek.
1556-ban ismét tűzvész pusztította a várost, s a dóm négy oltára menekült csak meg. Ekkor épp a protestánsok kezén volt. Később több alkalommal renoválták. 1877 és 1896 között a pesti Parlament tervezője, Steindl Imre tervei szerint újították föl. Belsejét öthajóssá alakították át. 1980 óta a dómot ismét renoválják. A munkálatok mindmáig folynak.
Az északi kapuzat fölött az Utolsó ítélet és a Kálvária-jelenetsor tekinthető meg. A kapuzatot a dóm védőszentje, Árpád-házi Szent Erzsébet, két oldalt Szent Imre, István, László és Henrik – Szent István sógora – szobra áll (Lantay Lajos munkái, 1888).
Az északi torony magassága 59 m, barokk sisakját 1775-ben kapta, melyet az utóbbi években újraaranyoztak. 1926-ban négy új harangot húztak fel a toronyba. Az eredeti 18 mázsás harangot (1558) a múzeum udvarára vitték. A déli Mátyás-torony toronysisakját 1904-ben tették fel. A nyugati homlokzatnak három kapuja van, az oromzaton Szt. Erzsébet áll. A középső főkapu felett az Olajfák hegyén játszódó jelenet domborműve látható.
A templombelső hálóboltozatos főhajója 20 m magas. A szentély főoltára 1474-1477 között készült a nevezetes kassai képfaragó műhelyben; a szárnyas oltár háromfülkés, középső szekrényének dísze három nagy faszobor: középütt Mária a gyermek Jézussal, balján a bibliai Szt. Erzsébet, jobbján Árpád-házi Szt. Erzsébet. Az oltár kettős szárnyát összesen 48 kép díszíti. A belső szárnyak 12 képe Árpád-házi Szt. Erzsébet életét mutatja be, a nagyböjti 24 kép Krisztus kínszenvedésének jeleneteit, az adventi 12 kép pedig Szűz Mária életét. A szentély püspöki trónusa, 12 szobra és 5 színes ablaka 1865-ben készült. A főoltártól jobbra elsőként Mária látogatása oltárát (1516) látjuk, utána Szt. Anna oltárát (1850, Tirolból hozták), majd az Úrvacsora oltárát (Bártfán készült a 15. században, Bártfa 1896-ban ajándékozta Kassának). A dóm falain néhány 15. századi freskó látható. A déli kapu melletti káptalani sekrestye 1460-ban épült, oltára 19. századi tiroli munka két 1550-ből származó képpel. A déli kereszthajóban áll az 1619-es kassai vértanúk oltára (1923-ban készítette Tihanyi Lajos; a vértanúkat 1995-ben a pápa kassai látogatása alkalmával avatta szentekké). A déli előcsarnok kapuja mellöl a Királylépcső (1485) vezet a Király-oratóriumhoz, ahol Mátyás hallgatta a misét kassai tartózkodásai idején. A déli előcsarnokban – az oratórium alatt – áll a 15. századi Szt. Ferenc-oltár 8 egykorú szárnyképpel (Szent Ferenc képét 1860-ban Klimkovics Ferenc /1826-1890/ festette). A déli kapu mellett fekvő Mettercia kápolna 1447-ben épült. Alatta van a kassai püspökök sírboltja. A kassai püspökség volt a legfiatalabb, 1804-ben alapították. 1995-ben érseki rangra emelték. Az orgonakarzat alatti oszlopokon többek között magyar királyszobrok láthatók. Az északi kereszthajó homlokzatát Dudits Andor (1866-1944) Rákóczi életét ábrázoló festménye (1914-1916) foglalja el. A kép alatt, jobboldalt, az altemplomban nyugszanak II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársainak a hamvai. 1906-ban, országos ünnepségek keretében helyezték el négy márvány-koporsóba a földi maradványokat. A középsőben két cédrusfa-koporsóban nyugszik a fejedelem, illetve Zrínyi Ilona és unokája, Rákóczi József, a baloldaliban szarvaskendi Sibrik Miklós udvarmester, jobboldalt gróf Esterházy Antal tábornok, mellette gróf Bercsényi Miklós és második neje, gróf Csáky Krisztina. A Törökországból hazahozott sírkövek a sírbolt fölötti Szent István-kápolna falában vannak elhelyezve.
A dómtól délre álló gótikus Szt. Mihály-kápolna hajdan temetőkápolna volt, mely 1341 körül épült. Részben régi freskók díszítik. Eredetiek a csillagboltozat gyámkövei, a szentségház és a csúcsíves ülőfülkék. Körülötte terült el egykor a középkori temető. 1902-ben Schulek Frigyes tervei szerint építették újjá. Külső falában 15 régi sírkő található.
Az Orbán-torony helyén állt egykor a Rubra Turris (Vörös-torony), mely 1556-ban tűzvész áldozata lett. Bethlen Gábor építette újjá. A szőlőművesek védőszentjének, Szent Orbánnak 72 mázsás harangja 1966 végén zuhant le, amikor tűzvész pusztította el a tornyot. A széttört harang restaurált állapotban a torony lábánál áll. Helyébe az eredeti harang másolatát helyezték el (1995). A toronyban ma panoptikum működik.
Az Állami, egykori Nemzeti Színház helyén állt a városháza, majd a Domus Cafferia (kávéház) és a kerthelyiség, ide épült 1781-ben a színház. Eleinte német előadások színhelye volt. Magyarul először a miskolci társulat játszott benne 1816-ban, élén Dérynével. A jelenlegi eklektikus stílusú épületet Láng Adolf tervezte. 1897-1899 között emelték.
1722-ben készült a barokk Immaculata-szobor, az egykori sziget felső részén, melyet a Csermely-patak vett körül. Tornyossy Tamás építész és Griming Simon szobrász készítette. Helyén egykor katonai vesztőhely volt, ahol számos hajdút és kurucot húztak karóba.
A Fő utca kiöblösödő szakaszának déli részén állt hajdan a Déli-kapu. Árpád-kori alaprajzát nemrégiben helyreállították.
Az Óvárosból 1985 után a villamost kitiltották, mivel a szerelvények rezgései károsították a műemlékékeket.
A Fekete Sas (Fö u. 25) vendégfogadónak épült. Kazinczy Ferenc is megszállt benne (emléktáblája a házon) és II. József is. Petőfi Sándor 1845-ben koptatta lépcsőit. Versei miatt 1852-ben és 1853-ban itt tartották vizsgálati fogságban Tompa Mihály, mivel az épület akkor már csendőrkaszárnya volt.
Az egykori Vármegyeháza (Fő u. 27) 1779-ben Langer bécsi építész tervei szerint épült, s 1780-tól szolgálta a vármegyét. Homlokzatán Abaúj és Torna címere 1558-ból (a két megyét 1782-ben egyesítették először, harmadjára 1881-ben). Ennek az épületnek dísztermében hirdette ki Zdeněk Fierlinger 1945. április 5-én az ún. kassai kormányprogramot, mely az új Csehszlovákia hivatalos politikai vonalát vázolta a faji diszkrimináció alapján. 1992-től a Kelet-szlovákiai Képtár székhelye (egy időben a város egyik legnevezetesebb festőjéről, Jakoby Gyuláról nevezték el, ám mivel magyar volt, a képtár visszavette régi nevét). A képtár másik épülete egy 18. század eleji barokk épületben van az Erzsébet utcán (Alžbetina u. 22), melyet a 19. század végén Benczúr Béla, Benczúr Gyula – aki fiatalságának egy részét ebben a házban töltötte – festőművész testvére tervei szerint alakították át és Aranyossy Ákos (1870-1898) falfestményével díszítették (egy magyar harca a sárkánnyal, a művet Lengyel-Reinfuss Ede fejezte be – azt sajnos nem újították föl). Az Erzsébet utcai épület szomszédságában találjuk a Löffler Béla Múzeumot (Erzsébet u. 20), melynek a szobrász műterme is része.
Az egykori jezsuita, ma premontrei, Szentháromságnak szentelt templom, rendház (; Fő u. 67) és gimnázium (Kovács u. 28) együtteséből a templomot I. Lipót császár építette Báthory Zsófia adományából a 17. század közepén. 1811-ben lett a premontrei kanonokrendé. Berendezése barokk stílusú. Igen értékes a főoltár elefántcsont feszülete. Az oltár mögötti fal egyenes, Schrött Erazmus, az illuzionista festőművészet egyik jeles alkotója, úgy festette ki, hogy boltívesnek tűnik (1796). Sírboltjában pihent Báthory Zsófia és fia I. Rákóczi Ferenc. A premontrei konvent helyén a 15. században a Királyi Ház (Curia Regia) állt, 1460-ban és 1478-ban Mátyás, 1528-ban Szapolyai János király szállt meg benne. 1554 és 1650 között a felsö-magyarországi főkapitányok székháza volt. Lakott benne Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György is. Átépítése után jezsuita iskola, majd egyetem (1657) működött falai között. Itt tanárkodott Baróti Szabó Dávid. A rendházban működik 2000 óta a Magyar Köztársaság főkonzulátusa.
A Lőcsei-ház (Fő u. 65), mely a 14. században épült, Szathmáry György háza volt. 1542-ben Thurzó Elek Lőcse városára hagyta, mely kereskedőit szállásolta el benne, innen a neve. 1570-ben Kassa megvette, vendégfogadóvá alakította át. Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin fejedelmi menyegzőjének színhelye volt (1626. március 1.). A lakodalom egy hétig tartott, csak a „szűk” kíséret 2500 fő volt, s előzőleg szigorú parancsra ki kellett takarítani a várost. A magas rangú vendégeknek is szalmán kellett aludniuk.
A Ferenc-rendiek temploma (szemináriumi templom; Fő u. 89) a 14. század végén épült. Az 1707-es országgyűléskor Rákóczi itt végezte reggeli ájtatosságát. Rákóczi emléktábláját az utóbbi években távolították el.
A Főkapitányok Háza (Bornemissza-ház), nevezik Rákóczi-háznak is (Fő u. 88) már a 16. században állt, mai formáját a 18. században nyerte el. Az 1620-as években pénzverő házként működött, 1625-ben Wesselényi Ferenc nádoré, 1654-től a legfelsőbb magyar katonai méltóságok (főkapitányok) kassai székhelye, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc szálláshelye. 1870-ben honvédlaktanya lett. Jelenleg a Szlovák Műszaki Múzeum gyűjteményeinek ad otthont, mely az 1945-ben elkobzott Magyar Műszaki Múzeum anyagára épül.
A Csáky-Dessewffy-palota (Fő u. 72) egyemeletes épületét a 19. század elején emelték klasszicista stílusban a Csáky és Dessewffy grófok számára. 1815-ben I. Sándor cár szállt meg benne, majd 1849-ben Konstantin nagyherceg. Ebben az épületben írták alá a város átadását a csehszlovák hatóságoknak 1918-ban. Később képtár működött benne, majd a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának székhelye volt, ma könyvesháznak ad otthont.
A vele szomszédos épület az első Vármegyeháza (Fő u. 70) 1647-ben épült, amikor Abaúj vármegye székhelyét Kassára helyezték. 1780-ig működött benne a megyei adminisztráció.
A Szepesi Kamara (Fő u. 68) egykori – csak részben megmaradt – székházán emléktábla jelzi, hogy 1788/89-ben Batsányi János itt hivatalnokoskodott. A Kamarát 1567-ben helyezték Lőcséről Kassára.
Az Orsolya-apácák kolostora (Fő u. 66) a 18. század elején épült, Orsolya-utcai része 1758-ban, Fő-utcai második emelete 1877-ben épült. Az Orsolyák Szent Mihálynak szentelt temploma, mely a Mészáros utca és az Orsolya-utca sarkán fekszik, református templomnak épült 1651-1655 között, de erőszakkal elvették tőlük. Thököly Imre, majd Rákóczi Ferenc 1706-ban ismét visszaadja, ám 1711-ben végleg elkobozták a kálvinistáktól.
Feltűnően szép erkélyű a Hadik-Barkóczy-palota (Fő u. 48) a 1750 körül emelték, mai homlokzata rokokó stílusú. 1805-ben Napóleon hadserege elől ide menekítették I. Ferenc király gyermekeit. Ma a Bocatius Könyvtár székhelye.
A hajdani Csáky-ház (Fő u. 42) 1835-től áll. Egykori tulajdonosa, gróf Csáky Tivadar volt a Kassai Magyar Színtársulat igazgatója. 1848 decembere és 1849 júniusa között osztrák törzstisztek, majd Görgey tisztjei laktak benne, később Ramberg császári tábornok, utána Dembinszki honvéd tábornok, majd Paskievics herceg. Ebben az épületben működött a híres Megay-cukrászda, ahol Márai Sándor ismerkedett meg későbbi feleségével.
Az egykori Kátay-ház (Fő u. 36) az 1600-as évek elején Kátay Mihályé, Bocskai István kancellárjáé volt. Kátay a fejedelem megmérgezésének gyanúja miatt vetették kardélre a hajdúk. Minden jel szerint, ártatlan volt.
A Megay-Henszlmann-házban (a Fő u. és Erzsébet u. sarkán) született a magyar művészettörténet egyik úttörője, Henszlmann Imre (1813-1888) régész. Az emeleti ablakok között látható fekete-márvány emléktáblája.
Az érseki palota (Fő u. 28) három ház összevonásával épült az itteni püspökség létesítésekor, a 19. század elején. Fél évszázaddal később átalakították.
A Forgách-palota (Fő u. 10) klasszicista stílusú egyemeletes épület a 18. század végén épült. A két világháború között a magyar kulturális és politikai élet központja volt. Ma Tudományos Könyvtár működik benne.
A Miklós-börtön utcán található Miklós-börtön (10. sz.) a város egyik legrégebbi épülete. Két kora gótikus, 13. és 14. századi polgárházból alakították. Eleinte fazekas műhelynek adott otthont, majd 1618-tól 1909-ig városi börtönként szolgált. Nevét II. Rákóczi Ferenc egyik kegyetlen hóhéráról kapta. Az épület ma múzeum.
A középkori városi erődrendszer legépebben megmaradt részlete a református templom mögötti Hóhér-bástya. A régi kivégzési módszereket Jókai Mór: A kassai bíró c. novellájában örökítette meg hitelesen. Az író a Liberális Párt színeiben képviselte Kassát a budapesti országgyűlésben 1884 és 1892 között.
A bástya udvarán áll a Rodostói-ház, II. Rákóczi Ferenc tekirdagi ebédlőházának egyik fele, melyet Rodostóból (a mai Tekirdagból) szállítottak Kassára. 1940-1943 között, Lux Kálmán tervei szerint építették fel. 1991-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. A tárlat legvonzóbb része a fejedelem ebédlője, mely eredeti szépségében pompázik. A múzeumban videón megtekinthető a fejedelem és bujdosótársai 1906-os temetése.
Az egykori Malom-árok (utat építettek helyébe) hídja mellett áll a Jakab-palota (Malom u. – Mlynská 30), melyet Jakab Árpád Mátyás király emlékére emelt 1903-ban a velencei gótika stílusában, felhasználva a dóm kiselejtezett köveit. Emléktábláján felirat: „Kassa város közönsége hálás szívében örökké él Mátyás, az igazságos király emléke, 1443-1943”.
Az Óváros nyugati peremén vezet végig a Fő utcával párhuzamosan a Moyzes utca (egykori Rákóczi körút, Moyzesova ulica); itt találjuk a görög-katolikus templomot, mely 1882 és 1896 között épült. Romantizáló bizánci stílusa teszi feltűnővé. A Domonkosok terét (Dominikánske nám.) nemrégiben újítottak fel. Itt tartják a piacokat. A téren Kassa legrégebbi egyházi épülete, a domonkos templom áll, melyet Nagyboldogasszony tiszteletére szenteltek: már a 13. század közepén állt, eredetileg gótikus volt, aminek maradványai még néhol fellelhetők. 1846-ban leégett, 1894-ben újították föl.
A domonkosok terével érintkező Mészáros utca (Mäsiarska ul.) 35. számú épülete Márai Sándor gyermekkorának színhelye (emléktáblája: itt van emlékszobája is; nyitvatartási ideje csütörtökön és vasárnap 15 és 17 óra között. Szülőházát, mely az egykori Szegfű utcában állt, a 70-es években bontották le. Ma a plébánia parkolója áll a helyén.
A Városháza, jelenleg az Óváros önkormányzatának épülete a Hviezdoslav utca (egykori Ferenc József körút) 7. sz. szecessziós épülete egykor közigazgatási főiskola volt.
A Fő utca északi végén terül el a Békemaraton tere (egykori Báthory István-tér, Nám. Maratonu mieru), melynek 2. sz. neoreneszánsz épülete (1899-ben emelték Lechner Jenő /1878-1962/ tervei alapján) egykor a Felső-magyarországi Rákóczi Múzeum gyűjteményeit őrizte. Ma a Kelet-szlovákiai Múzeumot szolgálja. Jelenleg felújítás alatt áll. Ugyanezen a téren áll a hajdani császári és királyi hadtestparancsnokság épülete (1909-ben építették), melynek egykori rendeltetését oromdíszei érzékeltetik. Ma egyrészt múzeumi célokat szolgál, másrészt a Kassai Kerület hivatalai nyertek benne elhelyezést. Reprezentatív tanácskozótermét égi szépségében újították föl.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
További képek Képgalériánkban.
