Mindjárt a legelején leszögezhetjük: az euró védősánca, mentőöve csupán azon országok megmentésénél volt hatékony, amelyek idejekorán kérték és megkapták a mentőövet, azóta a mentőövvel párhuzamosan alapos, esetenként drasztikus diétához láttak.
Látványosan lecsökkentették az állami kiadásaikat, az államháztartás hiányát, sikeres harcot folytatnak az államadósságuk lefaragásáért. Eközben ne feledjük el: középnagyságú vagy kisebb gazdasággal rendelkeznek, vagyis nem rajtuk fog állni vagy bukni az euró jövője. Ezek közé tartozik Portugália és Írország. Ugyanakkor nem mondható el ugyanez Görögországról, Olaszországról és Spanyolországról. Egyrészt azért, mert gazdaságuk megmentése komoly, megoldhatatlan falatnak tűnik a védősánc számára, nem beszélve arról, ha együttesen, párhuzamosan kellene működésbe léptetni megmentésükért a védősáncot más gazdaságok megmentése mellett. Másrészt azért, mert ezidáig képtelenek voltak az elvárható ütemben lecsökkenteni az állami kiadásaikat. Amit eddig tettek, elértek az polgáraik számára drasztikusnak tűnhet, azonban máig sem állította gazdaságukat az államadósság csökkentésének útjára.
Megállapíthatjuk tehát azt, hogy az euró védősánca, mentőöve a félsikernél is szerényebb teljesítményt produkált, nem mutatkozik hatékony megoldásnak a nagyobb európai gazdaságok megmentésére. Nem tudta kivédeni az adósságválság további begyűrűzését. Azért sem lehet hatékony, mert a garanciavállalásból a bajba jutott országok is kiveszik részüket ugyanúgy, mint az egészségesek. Minél nagyobb gazdaság, annál erőteljesebben. Csak sajnos éppen a nagy gazdaságok jelentős része került adósságválságba. Vajon mennyire lehet így hatékony a mentőöv? Nem beszélve arról, hogy az egyik uniós ország felhalmozott javai vándorolnak egy másik, fegyelmezetlen uniós országba, teljesen indokolatlanul és érthetetlenül. Görögország a tavalyi adósságleírások ellenére is tovább gyengélkedik, példája intő jelként lebeghet a döntéshozók szeme előtt.
Alternatív megoldásként felmerült a kötségvetési unió létrehozása, első fázisban az euróövezet országaival de az övezeten kívüli országok támogatásával. Az Európai Unió Tanácsa elfogadta azt, egyelőre az EU tagjai közül Nagy-Britannia és Csehország vonakodik az elfogadásával, mert jelentősen beszűkíti az eddigi nemzeti szuverenitást. Pedig ésszerű megoldásnak tűnik, mert mára már teljes szélességében megmutatkozott: egyazon gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi térség fenntartása elképzelhetetlen a költségvetési és adóügyi szabályzók harmonizációja nélkül. A közgazdászok egy része ezt réges-régetől hangoztatja, a döntéshozó politikusokat erre csupán a gazdasági válságot követő adósságválság döbbentette rá. Legkomolyabb hiányossága, hogy hiányzik a politikai legitimitása, az uniós országok polgárai véleményének megkerülésével hozzák létre.
Mindeközben talán érdekelheti Szlovákia polgárait az, hogy a közpénzekből vajon mennyibe került a szlovákiai átlagpolgárnak a mentőöv eddigi fenntartása, finanszírozása, a bajba jutott országok megsegítése. A pozsonyi INESS adatai szerint a már működő uniós pénzügyi alapból finanszírozott hitelek, továbbá a bajba jutott államok kétes államkötvényeinek felvásárlása minden egyes szlovákiai polgár számára eddig 350 eurónyi terhet jelentettek. Az Európai Központi Bank által felvásárolt kétes államkötvények értéke elérte a fejenkénti 272 eurót. Az euró első kibővített védősánca, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) által vállalt garanciák minden polgár vállára további 1422 euró terhet raktak. Való igaz, ebből eddig csupán 29 eurót fizettek ki ténylegesen.
Ez még csak a kezdet, a folytatás ebben az éveben várható. Egyrészt az EFSF további merítése várható a bajba jutott országok megsegítésére másrészt attól is függ a további alakulás, hogy az előre hozott parlamenti választásokat követően a pozsonyi törvényhozás megszavazza-e Szlovákia belépését a sokkal szélesebb garanciákat, vagyis sokkal több anyagi forrást igénylő 2. védősáncot, az állandó stabilitási mechanizmust. Tekintettel arra, hogy az MKP az európai uniós politizálásban részt vesz, az Európai Néppárt tagja, vannak bizonyos politikai kötelezettségeink. Azonban szakmai megfontolások végett nem javaslom Szlovákia részvételét a 2. védősáncban, tekintettel a kibővített első védősáncban vállalt tetemes, 7,7 milliárd eurónyi garanciavállalásunkra és tekintettel arra, hogy a védősánc eddig inkább hatástalannak bizonyult. A történelmi tapasztalat mondatja ki velem, hogy a hatékonyan működő pénzügyi uniók úgy maradhattak fenn, ha a bajba jutott országok megmentése nem az egészséges országok kárára történt. Más, erőteljesebb megoldást kell alkalmazni, akár bizonyos feltételekkel a költségvetési uniót. Akkor is, ha szorosabb, tömörebb uniót fog eredményezni, csökkenni fog „nemzeti” szuverenitásunk.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”30552,32190,32172″}
