A húsvéti népszokások már a nagyhéten elkezdődtek. A Nyitra melletti Kalász községben szokás volt a Pilátus égetés.
A zöldcsütörtöki kései istentisztelet után – ami csonka mise volt – az idősek és a gyerekek hazamentek. A fiatalok pedig elmentek a hegyre és összegyűjtötték a faágakat, a szárazkórót, így égették a Pilátust. A tüzet átugrálták, és jósoltak, hogy ki milyen ügyes. Ez eltartott egész éjszaka.
A nagypéntek jellemzője volt Zoboralján, hogy a patakhoz vagy a folyóhoz mentek mosakodni nem csak a fiatalok, hanem az idősek is, sőt az állatokat is levitték megúsztatni, hogy egészségesek legyenek egész évben.
A kalásziak már a Pilátus tűztől egyenesen a folyóhoz mentek. A vizet, amit hazavittek a patakból, nagypénteken megszentelték vele a házat, az istállót és a betegek ágyát. Ebből a vízből megmosták a fejüket, hogy ne legyenek fejfájósak egész évben. A gyógyításra is félretettek belőle.
A nagypéntek további részében tojást festettek, de több helyen ezt vasárnapra hagyták. Az asszonyok készülődtek, sütöttek és templomba mentek. Gyászos feketében ment mindenki a szentmisére. A lányoknak sötét szalag, az asszonyoknak fekete kendő volt a fejükön. Az oltáriszentséget még éjfélkor kitették a templomban.
Nagyszombaton késő délután volt a feltámadási szertartás. A falusiak életében ez nagyon sokat jelentett, mert a gyereknek, fiatal lánynak valamikor évente egyszer vettek valamit, biztos, hogy húsvétra vették meg. Lehetett cipő, ruha… A legszebb ruhájukat a feltámadásra öltötték magukra.
Csak az nem ment a feltámadási szentmisére, aki nem tudott járni. A házak ablakaiba kirakták a szentek szobrait, kinek mi volt, virágot, és gyertyát gyújtottak.
A szokás úgy tartotta, hogy feltámadás előtt nem szabad volt húst enni, csak a feltámadás után. Nagyon sok helyen még ekkor sem ettek, csak vasárnap reggel.
Húsvétvasárnap számított a legnagyobb egyházi ünnepnek. Maga az étkezés is jelentős volt. Addig nem ettek otthon se, amíg a gazda nem szentelte meg az asztalon lévő ételeket és a gazdasszony nem hozta be a főételeket, ezzel beköszöntött a húsvét. Együtt imádkoztak, és együtt étkeztek.
Húsvéthétfő hajnalán a legények csoportosan jártak a lányos házakhoz öntözni. A húsvéti versért és locsolásért a tojás volt a jutalom.
E háznak kertjében van egy rózsatő
Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő
Vizet öntök a fejére
Szálljon áldás a kezére
Az Istentől kérem
Piros tojás a bérem.
(Berencs, Zoboralja)
A tojás mellé kaptak szalonnát, kolbászt és italt is: bort vagy pálinkát. A kívánatos az volt, hogy a lányt minél többen öntsék meg, mert annál fürgébb lesz, és jobban fog tudni dolgozni.
Zoboralján hímes tojás festettek. A viaszt felolvasztották, a cipőfűzőnek a fém részét egy botra ráerősítették, és ezt mártották bele a forró viaszba, hogy ráírják a mintákat. Ezután tették természetes festékbe. Amikor megfogta a piros szín a tojást, lekaparták róla a faggyút, így a minta fehér lett. Ezt bedörzsölték még szalonnabőrrel vagy zsírral, ronggyal kifényesítették, és a legények így kapták meg.
Nagycétény környékén egy másfajta tojásfestési technika ismeretes. A tisztára mosott nyers tojásokra friss, zöld leveleket (petrezselyem, börke vagy más apró levelecskét) helyeztek, szépen eligazítva, majd ráerősíttették, vászonrongyba csavarták, szorosan összekötötték, és így főzték meg a hagymahéj főzetében.
Összeállította: Ando Krisztina, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45286,45300,45278,45190,45173,45128,45304,45289″}
