Felemelő és egyben szórakoztató estének (majdnem azt írtam, hogy ünnepnek, de hát a szlovákiai magyarság életében minden ilyen alkalom ünnepnek számít) voltunk részesei, mi, akik ott lehettünk a somorjai VMK-ban, ahol a Harmónia 2015 díj-átadó gála zajlott.
És ezt még leírni is hátborzongatóan jó, hogy a szlovákiai magyarság immár negyedszer talált módot rá, hogy megbecsülje azokat, akik a legtöbbet tették zenei kultúrájáért. Köszönet érte a kezdeményezőknek és a támogatóknak!
A megfigyelőben pedig, aki azt a feladatot kapta, hogy írjon élménybeszámolót a Felvidék.ma olvasóinak az estéről, ilyenkor főként emlékképek villannak be arról az október 24-i estéről.
Például, az Érsekújvári Rockszínpad fiataljainak az öröme, amikor őket hirdették ki győztesnek a kategóriájukban. Vagy Brath Margit néni meghajlása, a közönség felé, mikor átvette az életmű díjat.
De például az Év dala kategóriában győztes Levegő bulizós hangulatát is tökéletesen átadta a klip, amit ezen az estén is levetítettek (az elmúlt hónapok témája volt, hogy keressük a Felvidék himnuszát – miért ne lehetne ez a vidám dal a közösségünk himnusza, amely arról szól, hogy miért jó itt magyarnak lenni?).
A megfigyelőben még az is jó érzést keltett, hogy szűkebb pátriája, az Ipoly mente mennyi zenei tehetséget ad a szlovákiai magyarságnak. Még a legkisebb, párszáz lelkes faluból is kerülnek ki tehetségek.
Büszkeség töltötte el, amikor szülőfaluja, Százd citerazenekarának produkcióját nézte, amely tavalyi győztesként szerepelt a műsorban. Azonban a zenekar egyik tagjának, Ozsvát Dávidnak a neve most is ott szerepelt a fiatal énekes/hangszeres muzsikus kategóriában.
A díjat egyébként Köpöncei Dániel nyerte meg, aki szintén az Ipoly mente szülötte, és Ipolyvisken nőtt fel. Fiatal kora ellenére már tekintélyes zenei pályát mondhat a magáénak. Sajnos most sem tudott ott lenni a díjátadón, mivel éppen fellépése volt.
A közönség élvezettel hallgatta az ipolysági születésű, Csehországba elszármazott Kovács Norbi virtuóz gitárjátékát. Ezek azonban mind csak a szerző szubjektív emlékei, erről az élményekkel teli estéről, másban, lehet, más emlékek ragadtak meg. Mert arra csak ilyen alkalmakkal döbben rá az ember, hogy mennyire gazdag a szlovákiai magyar zenei élet palettája, amire lehet építeni.
És ez nyugodtan lehetne akár felhívás a rendezvényszervezőkhöz is. Hogy ne csak a kereskedelmi televíziókból ismert és importált sztárocskákkal legyenek tele a falunapok, ha egyszer van ugyanolyan jó, vagy még jobb, a mienk is. Mert az legalább hamisítatlan felvidéki!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”57032″}
