Ünnepélyes keretek között adták át a Timóteus-házat tegnap délután Komáromban. Több mint egy évtizedes felújítási munkálatok után a negyven férőhelyes intézmény idősek otthonaként működik majd. A szociális otthon telt ház esetén 17 fős személyzettel és kétágyas szobákban 38 gondozottal nemcsak idősek otthonaként, hanem speciális intézményként is működhet majd.
Az ünnepélyes átadón Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke üdvözölte a nagyszámú közönséget. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Komáromi Református Egyházközség közös szervezésében megrendezett ünnepségen Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház nyugalmazott, tiszteletbeli püspöke hirdetett igét, melyen hálát adtak azért, hogy a komoly összefogásnak, áldozatvállalásnak és a támogatásoknak köszönhetően elérkezhetett ez a pillanat.
„Ahhoz, hogy egy házból otthon legyen, szívre, sok jóindulatú szívre lesz szükség. Meggyőződésem, hogy hittel, az embernek Istentől nyert méltóságára ügyelve, a krisztusi szeretet és alázat többletét fogja tanúsítani minden e házban alkalmazott munka- és szolgatárs” – fogalmazott a nyugalmazott püspök. Erdélyi Géza a folyamatos szolgálatról elmondta: cél a testi, lelki szükség tartós kielégítése, mégpedig az együtt dobbanó szív melegségével. Ez az a többlet, amit az egyház kínál embertársainknak”. Erdélyi Géza egyháztörténeti szempontból is jelentősnek minősítette a Timóteus – ház megújulását, hiszen, mint mondta, az egész keresztyén egyház számára fontos ez az épület.
Ezt követően az épület felújításának kezdeteiről, folyamatáról Czékus Dezső presbiter, az építkezés felügyelője számolt be a megjelenteknek. Elmondta, maga az építkezés bontási munkálatokkal kezdődött, hiszen nagyon rossz állapotban kapta vissza a református egyházközség, hosszú pereskedés után, az épületet. Lényegében csak a tartófalak maradtak. Az újjáépítés során a tetőteret is beépítették, így lett a kétszintes régi épületből liftházzal ellátott háromszintes épület. A költségekről elmondta: eddig összesen 973 860 eurót költöttek az épület felújítására. A legjelentősebb anyagi támogatást, 521 594 eurót a magyar kormány biztosította, ezen felül pedig nagyon sok magánszemély is adakozott, valamint jótékonysági koncertek bevételével, könyvárusítással és sokan közösségi munkával járultak hozzá a ház felépüléséhez.
Mező István Mózes, az EMMI egyházi-, civil-, és társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárságának osztályvezetője beszédében Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levelét idézve úgy fogalmazott: a szeretet épít. „A fizikai építkezés megtörtént, most szükséges, hogy e közösség szeretetben építkezzen tovább, hogy valódi szeretetintézmény lehessen. Kísérje Isten áldása az itt folyó szeretetszolgálatot, annak gondozóit és gondozottait” – fogalmazta meg áldását Mező Mózes.
Az ünnepség egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor Szenczi László író mesélt a Timóteus-házról, mely – fiatal árvaként – otthont nyújtott neki 79 éve. A Bátorkesziről származó, ma Magyarországon élő író gyermekéveit töltötte a Timóteus-házban. Visszaemlékezésében elmondta, hálával tartozik az otthonnak és annak dolgozójának, Csukás Zsigmondnak. Számos könyvet írt a Timóteus-házról, amely könyvek bevételeivel a mai napig támogatja azt. „Azt kívánom a beköltöző időseknek, hogy ebben a házban találják meg az utat Jézus Krisztushoz, mint ahogy énnekem is ez volt a lelki szülőhelyem. Legyen áldott az Úr mindezekért” – adott hálát Szenczi László.
A Timóteus-ház ünnepi átadására érkezők között jelen volt még Márkus Mihály nyugalmazott püspök, a Magyar Református Világszövetség volt alelnöke, Pathó Marianna, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője, Nagy László, Magyarország pozsonyi nagykövetségének tanácsosa, Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja országos elnöke, Stubendek László, Komárom polgármestere és két helyettese, Domin István, Izsa polgármestere, illetve német, holland és magyar segélyszervezetek képviselői, s további hazai és magyarországi egyházmegyék küldöttségei.
Az ünnepségen fellépett özv. Keszegh Pálné, aki Reményik Sándor Akarom című versét adta elő. Hegedűn és furulyán játszottak Czintula György Katalin lányai, majd énekelt Mézes Virág. Ezt követően Fazekas László ajándékokkal lepte meg a Timóteus-ház felújítását anyagilag nagyobb összegekkel támogató személyeket és intézményeket. A Himnusz közös eléneklése után Fazekas Zsuzsanna, Mező István Mózes és Farkas Gáspár közösen vágták el a magyar nemzeti színű szalagot, ezzel sor került az épület átadására is.
A Timóteus-ház története
Eredetileg árvaháznak épült 1938-ban. Nevét a harmincas években kialakult Timóteus-mozgalomról kapta: a protestáns ifjúsági szervezethez csatlakozó komáromi és marcelházi fiatalok 1938 márciusában tervezték el egy fiúárvaház megépítését. Fél év múlva már az árva fiúk be is költözhettek az épületbe, amely a második világháború végéig működött. 1945-ben a Beneš-dekrétumok alapján – arra hivatkozva, hogy az intézet államellenes tevékenységet folytat – járási fennhatóság alá helyezték, majd rövid időn belül az árvaházat megszüntették. Később az épületben tüdőszanatóriumot rendeztek be, majd középiskolaként és pionírházként is működött.
A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház a rendszerváltozást követően megpróbálta visszaszerezni az épületet. Az ez irányba tett első lépések sikeresnek bizonyultak: igazolható volt ugyanis, hogy az épületben működő árvaház tíz évig fennállt, s ezzel bizonyítható volt az elbirtoklás ténye. A járási hivatal azonban közbelépett és bíróság elé vitte az ügyet, aminek következtében a Timóteus-ház maradt az állam tulajdonában. A kilencvenes évek elején zajló bírósági per költsége a református egyháznak százezer koronájába került.
Az ügyben a 2004-es év hozott változást, amikor is a kerületi iskolaként kezelt Timóteus-ház a delimitálások során Komárom tulajdonába került. A város ezt követően egy, az akkori képviselő-testülethez benyújtott kérvény alapján szimbolikus áron, egy koronáért eladta a komáromi református gyülekezetnek. A gyülekezet tulajdonába került, rendkívül rossz állapotban lévő épület felújítása 2006-ban kezdődött el. Ennek költségeit a gyülekezet javarészt saját adakozásból és pályázati forrásokból fedezte.