A hetényi vadászszervezet a Szlovák Vadászszövetség alapszervezeteként működik idestova hatvan éve. A község területén azonban már korábban, a második világháborút megelőzően is folytattak vadászati tevékenységet. A vadászegyesületnek jelenleg tizenkilenc rendes és három tiszteletbeli tagja van, 1,8 hektár területen gazdálkodnak. Védik a területet, így az utóbbi három évben több ezer facsemetét ültettek ki. Évente két alkalommal szerveznek agyaggalamb-lövészetet.
A hétvégén a vadásztársaság elhunyt tagjai tiszteletére és emlékére rendezett kopjafaavató ünnepségre gyülekeztek az elhunytak hozzátartozói, a meghívott vendégek és a vadásztársaság tagjai a vadászháznál. A gyönyörűen felújított vadászházat az egykori mezőgazdasági szövetkezet állattenyésztési telepének egyik épületéből alakították ki. Mivel a korábbi vadászházuk 2014-ben leégett, az egyesület vezetése úgy döntött, hogy ezt a kihasználatlan épületet felújítják, ami a biztosítótól kapott pénzből és saját forrásból sikerült is.
Ezután nyílt lehetőség a szépen felújított és berendezett vadászház megtekintésére. A felszerelt konyha, az új szociális helyiségek, a kis és nagy ülésterem, a vad feldolgozására szolgáló helyiség és hűtőház mellett a két földszinti, ágyakkal berendezett szobában egyszerre hét vendég tartózkodhat. A nagy, közös ebédlőben a trófeák is helyet kaptak.
A vadászház melletti területen felállított kopjafával olyan elődökre emlékeztek, akik sokat tettek a vadállományért, a vadásztársakért, a természet védelméért. A kopjafa emellett hirdeti az elhunyt vadászok becsületességét, a vadászeskü iránti hűségét.
Csintalan Csaba, a vadászegyesület elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy kedves kötelességének tett eleget a vadásztársaság azzal, hogy a vadásztársaságnál tagsági viszonyban állt elhunyt vadászbarátaik emlékére kopjafát állítottak, Hencz Szabolcs fafaragó impozáns alkotását.
Balról az első Csintalan Csaba, a vadászegyesület elnöke köszöntője közben (Fotó: Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
„A nyitott szemmel járó vadász a területen sok értékes látnivalót, számos szépséget találhat. A mezőgazdasági területek, az őket körülvevő erdők sokszínűen, változatosan és megismételhetetlen formában bizonyítják a természet erejét, melyet naponta megcsodálhat az erdőt, mezőt járó vadász. Vadásztársainkat vadásszá különleges szenvedélyük, valamint a természet szeretete, az évek alatt megszerzett szakmai ismeret tette. Mikor vadásztársaim vállukra vetik fegyverüket, ők a világ legboldogabb teremtményei. A vadászat igazi értékét és szépségét csak az értheti meg, aki az apróságok örömét is érzi. Vadásztársaim vallják, hogy a vadászatban nem a puska elsütése az igazi szépség, az csak az i betűre feltett pont, amelyet sok fáradozás, kudarc, élmény árán érhetünk el.
A hetényi vadgazdálkodás és vadászat fejlesztése, a természeti értékek védelme, a szakma hírnevének megőrzése érdekében kifejtett eredményes tevékenységünk számtalan élményt és örömet biztosított vadásztársainknak, és teremthet az utókornak. Nem szabad engednünk, hogy feledésbe merüljenek a múltban elért eredményeink, és azon kell fáradoznunk, hogy eredmények születhessenek a jelenben és a jövőben is. E nemes cél érdekében továbbra is kérjük vadásztársaink példamutató és önfeláldozó munkáját” – mondta Csintalan Csaba ünnepi köszöntőjében.
„A kopjafa üzenete a mai rohanó és talmi világunkban megállásra, elgondolkozásra késztet. A múlt érték, kapaszkodó, és ismerete sokszor segítségünkre lehet a jelenben is. Az ünnepségünket csak az a tény homályosítja el, hogy olyanokat ünneplünk, akik már nem lehetnek közöttünk” – tette hozzá Magyari Ferenc, Hetény polgármestere. Végezetül pedig példaképül állította a fiatal vadásztársak elé az elhunytak tevékenységét, kiemelve a közösséghez való tartozás fontosságát, az egymásért való tenni akarást, a vadászhoz méltó magatartást, a vad iránti tiszteletet.
Helyi vadászok és vendégek a kopjafánál (Fotó: Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
A kopjafát Palcsó Attila hetényi református lelkipásztor áldotta meg. „Nem hiszem, hogy újat mondanék azzal, hogy a vadászat egyidős magával az emberiséggel, hiszen az ember egyik ősi tevékenysége, létfenntartásának, hitvilágának, természethez fűződő viszonyának és társas kapcsolatainak a meghatározója volt. A kezdeti vadászó-gyűjtögető időben a vadászat sikerétől függött a közösség léte. Minket, magyarokat, eredetmondánk is a vadászathoz köt, mert a csodaszarvasról szóló rege szerint eleink egy gímszarvast üldözve jutottak el a Kárpát-medence csodálatos tájaira. A vadászatnak fontos szerepet tulajdonítottak az ókori görögök és rómaiak is, istennője is volt mindkét népnél: a görögöknél Artemisz, a rómaiaknál Diana. Az, hogy mindkét esetben nő volt az istenség, csak azt bizonyítja, hogy a vadászatban sok a kecsesség, szépség, amit az is igazol, hogy a művészeteknek is gyakori témája” –mondta a lelkipásztor.
A kopjafára vésett huszonkét név: Jakab Lajos (1905-1978), Mokos János (1910-1982), Gáspár András (1910-1982), Szabó József (1909-1984), Tóth Géza (1921-1986), Papp Sándor (1934-1989), id. Tóth Lajos (1902-1993), Horváth Károly (1943-1997), Kocsi Sándor (1922-1998), id. Tóth Balázs (1946-1998), Gáspár Zoltán(1934-1999), Szabó Gábor (1923-1999), Gál Sándor (1947-2000), Fónad Ferenc (1922-2001), Péczi István (1933-2001), Lami Miklós (1934-2008), Gál Sándor (1967-2013), Szabó Dezső (1933-2014), Gál Lajos (1924-2014), Bálint Zoltán (1944-2015), Tanka Ernő (1948-2017), Dékány Dezső (1945-2017) minden hetényi vadászról, minden hetényi vadásznak és mindenkinek szól.
