Tizennegyedik alkalommal emlékeztek meg Sajógömörön Czinka Pannáról, vele együtt a háttérbe szorult magyar nótáról. Az egykori prímásverseny ugyan mára fesztivállá szelídült, de a szervezők (a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya és a község) kétévente rendületlenül megemlékeznek a község jeles szülöttjéről, s az idei rendezvény láttán a legigényesebbek is megnyalhatták mind a tíz ujjukat.
A prímásverseny utolsó győztese, Botos Béla és zenekara, valamint Bősi Szabó László és Dóka Zsuzsa nótaénekesek feledhetetlen két órával ajándékozták meg a szép számú közönséget, s ha Czinka Panna hallotta a gömöri temetőből a kései utódokat, büszkén aludhatja tovább örök álmát.
Verseny Czinka Panna tiszteletére
Czinka Pannáról több legenda maradt fenn, mint tényleges forrás, annyi bizonyos, hogy Sajógömörön született és itt is van eltemetve. Nagy valószínűséggel ő volt az első női prímás tájainkon, előbb a fivéreivel, később a fiaival játszott együtt. Az 1800-as évek végén Endrődi Sándor, később Gömöri Kovács István is versben örökítette meg az emlékét, 2008-ban játékfilm is készült az életéről.
„Gömöri Kovács István a főhőse Czinka Panna újkori sajógömöri kultuszának, a helybéli tanár-újságíró kezdeményezésére 1992-ben készült el a mellszobor, s ekkor rendezték meg az első prímásversenyt, amely 2008-ig versenyként működött” – emlékszik vissza Polgári László, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának akkori elnöke.
„Igényesebbek voltak akkor az emberek és a szervezők, de az igazsághoz tartozik az is, hogy akkoriban több neves, idős prímás élt még a régióban, akik oroszlánként csaptak össze a díjakért és a dicsőségért. Volt, amikor 8-10 prímás is bejelentkezett, s a versenyre felfigyelt Boros Mátyás hírneves budapesti prímás is, aki zsűritagként és közreműködőként részt vett több évfolyamon is, s értékes hegedűt ajánlott fel a legjobbaknak. A verseny mindig három részből állt, egy kötelező műből, egy szabadon választott számból, s énekesek kíséretéből” – árul el kulisszatitkokat az egykori versenyről Polgári László.
S az eltelt esztendők egyetlen állandó figurája felesége, Polgári Mária volt, aki a 14 évfolyamot konferálta. Az utolsó versenyre 2008-ban került sor, amelyet az akkor mindössze 14 éves Botos Béla Bumbi nyert meg, aki nem maradt hűtlen a hegedűhöz, bár az elmúlt években már brácsán folytatja a tanulmányait, s immár a besztercebányai Művészeti Akadémia végzős hallgatója. Az egykori győztesek közül többen külföldön keresték a megélhetésüket, s mivel nagyon nehéz egyeztetni mindazokat, akik a hegedű virtuózai a régióban, a mostani szervezők is inkább a könnyebb megoldást vállalták, s a rendezvény verseny helyett fesztiválként emlékezik Czinka Pannára.
(Fotó: Juhász Dósa János/Felvidék.ma)
Vannak tehetségek, csak fel kell őket fedezni
Az idén decemberben lenne száz esztendős a helyi Farkas Imre prímás, aki hosszú évekig húzta a talpalávalót, s minden versenyre eljött. 92 évesen „költözött ki” a sajógömöri temetőbe, de családjában nem halkult el a magyar nóta. Az idei fesztiválon unokája, Attila képviselte a családot, aki ugyan már évek óta rokkantnyugdíjas, s aki nagy büszkeséggel beszél nagyapjáról, Imi bácsiról. Ő a miskolci Bartók Szakgimnáziumban tanult, a zongora és gitár mellett megtanult hegedülni is, s a felsőörsi Snétberger Zenei Tehetségközpont első hallgatói közé tartozott.
„Életre szóló élmény volt olyan emberekkel találkozni és tanulni tőlük, mint Szakcsi Lakatos Béla, Lakatos György vagy Snétberger Ferenc, aki maga is nagyon szegényes körülmények között nevelkedett Salgótarjánban, s lett világhírű gitárművész” – emlékszik vissza az egykori évekre Farkas Attila, aki később évekig szervezte Tornalján a Snétberger Központ felvételi vizsgáit, s amíg működött, a rimaszécsi Tanodában is tanított. Kár, hogy Vavrek István egyéb irányú elfoglaltságai miatt már nem működik a Tanoda, nagyon sok tehetséges gyerekkel dolgozhattam ott, akiknek sokszor alapvető dolgokat is meg kellett tanítani. „Volt, aki piszkos kézzel érkezett, mert otthon fát vágott, s el kellett neki magyarázni, hogy piszkos kézzel nem veszünk hangszert a kezünkbe” – mondja Attila. S ha már Vavrek István parlamenti képviselőt említjük, természetesen ő sem hiányozhat, s elégedetten hallgatja a szebbnél szebb nótákat.
Botos Béla Bumbi teljes cigánybandája
Már az sem természetes, hogy teljes cigánybanda áll ki a színpadra, előfordult a 27 év alatt, hogy a szervezők nem tudtak tisztességes cigányzenekart kiállítani, s akadt olyan évfolyam, amikor zongora és gitár került a színpadra, míg máskor a meghívott prímás összekeverte a magyar nótát a tinglitangli tánczenével.
„Számomra természetes, hogy teljes zenekarral állok ki, így a hegedű mellett van brácsásom (Molnár Géza), nagybőgősöm (id. Botos Béla), cimbalmosom (Kardos János) és klarinétosom (Horváth Roland)” – dicsekszik Botos Béla Bumbi, aki 11 éve megnyerte az utolsó prímásversenyt. Mindössze 14 éves volt akkor, s most 25 évesen végzős a besztercebányai egyetemen. „Dédnagyapám és nagyapám is híres brácsás volt, édesapám bőgős, míg én mindkét hangszert használom. Brácsa szakon végzek, de már Pozsonyban lakom, s nem panaszkodhatom, teli a naptárom. Készülnöm kell a záróvizsgára és november elején egy prágai brácsaversenyen veszek részt” – sorolja a feladatait, s a klasszikus cigányzene mellett otthon van a klasszikus zenében is.
Bősi Szabó Lászlóval és Dóka Zsuzsával már egy lehetséges közös műsorban gondolkoznak, de szeretne egy barokk zenét játszó együttest is felállítani az egyetemen. Szóval terv van bőven, de nem zárja ki, ha nem tud itthon megélni, van már németországi ajánlata is. Unokatestvére, aki szintén prímás, ugyancsak Németországban, de Bősi Szabó Lászlótól megtudom, hogy a volt prímása például egészen Japánig ment.
Botos Béla elárulja még azt is, hogy nem könnyű egy ilyen zenekart összehozni egy-egy fellépésre, hiszen mindannyiukat számtalan helyre hívják, ráadásul brácsás, cimbalmos és klarinétos is egyre kevesebb van. Évekig szlovák cimbalmosuk volt, míg egy alkalommal meglátták egy fellépésen a balassagyarmati Kardos Jánost, aki azóta állandó tagjuk. „Nagyon boldogok voltunk Zsuzsával, hogy ilyen zenekar állt mögöttünk, különös élmény volt ilyen felállásban énekelni, s ígérem, Bélut nem engedjük el” – teszi hozzá az ismert nótaénekes, aki neve ellenére hazajött Sajógömörbe, hisz innen származott el Bősre. „A kilencvenes években volt egy felvételem a Duna TV-ben, ahol rákérdeztek a nevemre. S amikor megtudták, hogy Szabó Lászlónak hívnak, megütköztek rajta, hisz ez egy tucatnév, s az egyik szerkesztő rákérdezett, honnan jöttem, s mondtam, hogy Bősről. Legyen akkor Bősi Szabó László, mondta ő, de manapság, ha megkérdezik, mindig hozzáteszem, de Tornaljáról, még pontosabban Királyiból.”
(Fotó: Juhász Dósa János/Felvidék.ma)
A matematikatanár Bősi Szabó Lászlónak nem lehet oka panaszra, sorjáznak a fellépései, Szentes, Sajógömör, Dunaszerdahely – s mostanában akadnak tévé- és rádiófelvételek is. „Nagyon jó, hogy létrejött a Dankó Rádió” – szól közbe az állatorvos Dóka Zsuzsa, így a magyar nóta ismét reneszánszát éli. Magyarországon létrejött a Muzsikáló Magyarország program is, amely jelenleg 80 cigányzenekarnak biztosít állandó éttermi fellépési lehetőséget. Botos Béla Bumbi megjegyzi viszont, hogy kihaltak az egykori állandó fellépési lehetőségek, mint a lakodalom, s temetésre is egyre kevesebb alkalommal hívnak cigányokat. Ha pedig születésnapi buli van, akkor azt hiszik, hogy egy szintetizátor vagy egy gitáros énekes pótol egy egész zenekart.
Mindenki velük énekel
Piros rózsák beszélgetnek – énekli Bősi Szabó László lenkei nagyapja kedves nótáját, s a közönség együtt énekli a szebbnél szebb nótákat a színpadon állókkal. Maga a főszervező, Povinszky Elvira is dalra fakad, aki maga is neves énekes, de a magyar nóta nem áll annyira közel a hangjához. „Amikor Dóka Zsuzsát felhívtam, feltételül azt szabta, hogy én is feljövök a színpadra, de inkább maradok a nézőtéren” – mosolyog Elvira. Nem úgy, mint a klarinétos Horváth Roland hároméves csemetéje, aki egy ideig lent, anyuka mellett szorongatja fuvoláját, majd felkapaszkodik az apja mellé a színpadra. Roland júliustól a feledi Művészeti Alapiskola igazgatója, s büszkén mondja, hogy amíg tavaly 120 körül volt a diákjai száma, az idén már 170-en kezdték el a tanévet. Rimaszécsen is nyitottunk kihelyezett tagozatot, ahol már az óvodát is bevontuk, s a hegedű szakot az idén már meg sem tudtuk nyitni, mert nem engedélyezték. Ő maga 5 diákot szerzett fúvós hangszerekre, míg Illés Benjámin 12 diákot harmonikára.
A legenda szerint Czinka Pannát Amati hegedűjével együtt temették el, de a sajógömöri rendezvény hittel tölthette el a jelenlévőket, a cigányzene, a magyar nóta nem halott, 2014 óta hungarikum, s mindent meg kell tennünk azért, hogy ne múzeumi példányként maradjon az utókorra, hanem a mindennapjaink részeként örökítsük át utódainknak.
