A hagyományokat követve a magyarországi Csesztve mellett az alsósztregovai Madách-kastély adott otthon a Madách Imre Irodalmi Napoknak. Az idei eseményfolyamot Az ember tragédiája szerzője halálának 155. évfordulója alkalmából szervezték meg. Ezúttal a Madách családra és a leszármazottakra összpontosított a neves rendezvény.
Pénteken reggel Csesztvén vette kezdetét a megemlékezés, majd az impozáns alsósztregovai Madách-kastélyban folytatódott a nap.
Jarábik Gabriella, a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Jarábik Gabriella, a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója az eseménnyel kapcsolatban kifejtette:
„Az előző években, évtizedekben arra törekedtünk, hogy bemutassuk Madách Imrét, az alkotót és legfőbb művét, Az ember tragédiáját. Ugyanakkor nem foglalkoztunk a családjával.”
Hozzátette, a Madách-kutatók a tragédia szerzőjének családjával is foglalkoznak, mélyreható családfakutatásokat folytatva. Mi magunk is ösztönözve vagyunk arra, hogy utánanézzünk, kik és hogyan éltek itt, a kastélyban – fogalmazott az igazgató.
A hallgatóság a Madách-kastély dísztermében (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Ennek érdekében a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Csesztve községgel együttműködve kezdte kutatni Madách Imre gyermekeinek történetét. Ezt a kezdeményezést erősítette a Brazíliából idelátogató Madách Márton, Madách Imre utódjának felbukkanása is. A távoli országban élő leszármazott az utóbbi években több alkalommal is járt az alsósztregovai kastélyban.
A pénteki rendezvényen több leszármazott is jelen volt. Madách Jolán, a tragédia szerzője lányának leszármazottjaként Anna Šullová és Alena Pšanecká képviselte a családot. Ugyancsak megjelentek a Madách és a Márai (Grosschmid) család közös utódai Jáky Judit és Grosschmid Péter személyében.
Praznovszky Mihály Madách Imre leánytestvéreiről tartott előadást (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az alsósztregovai rendezvényfolyam előadásokkal kezdődött. Elsőként Praznovszky Mihály elismert Mikszáth- és Madách-kutató a Madách Imre életében szerepet játszó nőkről szólt.
Mint megjegyezte: a szerző beépítette az egyes női családtagok alakját a tragédiába, s a hozzájuk fűződő viszonya is tükröződik Az ember tragédiájában. Röviden említette Madách Imre édesanyját, Majthényi Annát, aki erős és határozott egyéniség volt. Emellett bemutatta Madách Mária és Madách Anna, Imre lánytestvéreinek életét és sorsát.
Szászi Zoltán a Madách család történetét elevenítette fel (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Szászi Zoltán a család kilenc generációját vázolta fel. Mint elhangzott, Madách Imrének három gyermeke élte meg a felnőttkort: Aladár, Jolán és Anna Borbála. A ma élő leszármazottak leányágról származnak.
Grosschmid Péter, Madách Imre testvérbátyja, Madách Károly ükunokája a Madách és a Márai (Grosschmid) család kapcsolatát tárta fel a hallgatóságnak. Mint megjegyezte, nagyanyja, Madách Alice 1907-ben ment feleségül Grosschmid Károlyhoz, akinek a testvére volt Grosschmid Géza, Márai Sándor és Radványi Géza édesapja.
Jaky Judit és Grosschmid Péter a Madách és Márai család kapcsolatáról szóltak (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Madách Alice a második világháború után a csesztvei birtokon maradt, itt kapott lakhatást. Szimbiózisban élt a csesztveiekkel – emlékezett vissza Grosschmid Péter. Kitért az egykori csesztvei Madách-kúriában töltött gyermekkori nyarakra is. Madách Alice lett a Madách Imre halálának centenáriumában, 1964-ben kialakított csesztvei Madách-emlékház háziasszonya.
Jáky Judit, Márai Sándor nővérének, Grosschmid Katónak az unokája szintén szólt a résztvevőkhöz. Elsősorban Márai Sándor életét ismertette a családi háttérből szemlélve.
Rendhagyó koszorúzás a kastély udvarán (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az ünnepség koszorúzással ért véget. Mivel a kastélypark felújítása folyamatban van, ezért az idén a kastély udvarán rótták le Madách Imre iránti tiszteletüket az utódok és a Madách-örökség ápolói.
Grosshmid Péter szónoklatában kiemelte: nagy ember nagy műve előtt tisztelgünk.
„Rövid élete alatt több évszázadra elegendő gondolkodnivalóval látta el az utókort. Költők, festők, szobrászok sorát ihlette meg, művek százai születtek a nyomán. A tragédiát számos nemzedék fogja még olvasni, a világ színpadain csodálni. A belőle származó szállóigék nyelvünk szerves részét képezik, melyeket használnak mindaddig, amíg magyarul beszélnek e világban”
– zárta gondolatait.
A tisztelet koszorúi (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
