Lévárton felavatták Ujváry Zoltán szobrát

Ujváry Zoltán figyelme középpontjában a határon túli magyarság sorsa állt, felkutatta Gömör történelmét és néphagyományát. 2004-ben Lévárt község díszpolgárává avatta, idén pedig ugyanitt szobrot emeltek a 2018-ban elhunyt néprajzkutató professzornak.

A mellszobrot Czimbalmosné Molnár Éva, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidéki Főosztályának vezetője, az alkotó, Lukács János szobrászművész és Halász Márta, Lévárt község polgármestere leplezték le. Disztl Antal nyugalmazott külügyi tanácsos verssel köszöntötte az ünnepséget.

Disztl Antal: Ujváry Zoltán professzor emlékezete

Debrecen, kétezertizennyolc január vége,
Ború, szomorúság telepedett az egyetem néprajzi tanszékére.
Eltávozott egy halhatatlan tanár,
Ki képzetünkben örökké a katedrán áll.

Gazdag életútját gömöriként kezdte,
S lelkében örök gömöriként végezte.
Szülőföldje gazdag és színes hagyománya,
Ránk köszön, s erről regél a professzor számos tanulmánya.

Gyűjtött, kiadott, tanított, teljes életet élt,
A Hét község termetes szülöttét
Magába fogadta a gömöri vidéket,
Munkássága hitelesen magáért beszélt.

Ismert tudósként kiadott ,,Szülőföldön hontalanul’’ című könyve
Lett a felvidéki emberek betűbe foglalt könyve.
A lévári család máig fájó példa története,
A tanár urat örökre e kis közösség szószólójává tette.
Lévárt díszpolgára avatott hangon szólt a falu sorsáról,
Tisztán csengő sorai példát ragyognak e kis közösség útjáról.
Mától szoborfej állít a falu tudósának emléket,
Ujváry szelíden, csendben megtért népéhez.

Személyes emléket is őrzök a professzor úrról,
Ki akkor diplomázott, mikor édesanyám hozzám először szólott.
Debreceni diákok vagyunk, s ez az örök összetartozás köteléke,
A ,,kálvinista Róma’’ erősen hatott felnőtté eszmélésünkre.

A baktató járású, boglyára fésült hajú egyetemi tanár,
Ma már kedves emlékképként, de eszembe visszajár.
Méretes táskáját lóbálva baktatott fel az emeletre,
S már a fordulónkban csillogó szemmel diákjait kereste.

Tanítványai rajongva tisztelték, szerették,
Előadásain sohasem maradt üres szék.
Tisztán csengő hangján tudását osztotta,
Pajkos humorával hallgatóit sorozta.

Kitüntetések, díjak sora jelezte elismertségét,
S megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend keresztjét.
86 évesen távozott az égi Gömörbe,
S ma egy felhő szélén ülve tekint az őt ünneplőkre.

Emlékhelye előtt állva elfogy most a tisztelgés és a hála szava,
Mert a Halász Mártika szervezte csoda, Ujváry professzor lévárti szobra,
Helyére került és a tiszteletet hirdeti,
Minden erre járó mostantól megsüvegelheti.

Nyugodt szívvel, áldással mondom ki Ujváry professzor nevét,
S azt kérem követőitől, őrizzék meg tudósuk gömöri hitét.
Égi professzor utat világít nekünk,
Veretes mondatai erősítik hitünk.
Hajtsuk meg fejünket Ujváry professzor szobra előtt,
Tiszteljük emlékét, mert műveivel ő tervezett nekünk egy szebb jövőt.

(HE, Felvidék.ma)