Emlékszem rá, ahogy Gál Laci gyerekként, majd ifjú legényként bejárt Őszi Irmával a Csemadok járási irodájába. Kamocsán Őszi Irma szomszédságában lakott, s gyakran nyert bepillantást a Csemadok életbe, még járási rendezvényekre is eljárt. Kedves, kotnyeles srác volt, akit minden érdekelt. Ott volt a járási ünnepélyeken, vagy csak elkísérte a járási titkárt az irodába. Irma nénitől sok mindent megtudott a Csemadokról már suhanc korában. Tehát ha fiatalon is, de némi tapasztalattal került be a Csemadok kamocsai alapszervezetének vezetőségébe. Ennek húsz éve. S tíz éve, hogy az elnöki tisztséget átvette elődjétől. Azóta az ezer lakost sem számláló községben 105 tagja van a Csemadoknak.
Kamocsai Gál László (e gyakori névhez előnévnek a faluja nevét választotta), idén január 22-én Galántán a területi elnökség javaslatára átvehette a Csemadok Közművelődési Díjat. Ilyen fiatalnak ritkán adományoznak országos elismerést. Az is igaz, hogy kevés ilyen fiatal elnöke van a Csemadoknak a járásban, mint Gál László.
Nemcsak Őszi Irma által ismerte a helyi kulturális életet, az értékteremtő rendezvényeket, de ifjú éveiben már maga is bekapcsolódott az aktív kulturális és egyházi életet élő közösségbe. Vörös Péter kamocsai költővel személyes kapcsolata volt. A régió magyarnóta-énekeseivel járta a környék falvait, s már több éve a helyi református egyházközösség aktív tagja is.
Temetéseken, istentiszteleteken énekel, szaval, búcsúztatót mond. Mint Csemadok-elnök nagyon jól együttműködik minden intézménnyel, szervezettel, egyházzal.
Rendezvényeik mindig az igényesség jegyében zajlanak, s az érték átadása legfőbb céljuk.
Idei sokrétű programjukban külön figyelmet szentelnek a falu szülötteinek. Ilyen a már harminc éve megrendezett Lukács Pál Irodalmi Ünnepség is.
Lukács Pál 1801. március 21-én Kamocsán született, költő, ifjúsági író, korának népszerű szerzője, a magyar gyermekirodalom úttörője volt. Losoncon végezte főiskolai tanulmányait, majd vándorszínésznek állt, ezután pedig nevelő volt az ország különböző vidékein. Sírja szülőfalujában található.
Ezen irodalmi ünnepség keretében emlékeznek meg a falu neves szülöttéről, Papp Kálmán (1853) költő–íróról, s Baranyay József (1876) író-szerkesztőről, aki 1876-ban született Kamocsán.
Vörös Péter (1947) író, költő Érsekújvárban érettségizett 1965-ben, 1983–1986 között az Iródia tagja volt. Kamocsán élt, elbeszéléskötete és két verseskönyve jelent meg. Mindezen helyi személyiségek neve Kamocsán az emlékezés parkjában lévő emlékkőbe, emléktáblákba vésődött, ahol évente koszorúznak, tisztelegnek az irodalmi nap keretében.
A Csemadok évente kirándulások, színházlátogatások, gyermekprogramok, nótaestek, bálok, nemzeti ünnepek szervezésével gazdagítja a falu kulturális életét.
Gál László helytörténeti kutatással is foglalkozik, és bekapcsolódott az országos szinten meghirdetett Értéktár mozgalomba is, melyben szülőfaluja értékeit gyűjti össze, és tárja fel az országos találkozókon. Megírta már a kamocsai református egyház 450 éves történetét, de a helyi népszokások nagy részét is lejegyezte.
Gyakran hívnak írót, költőt, színészt, énekest rendezvényeikre, s ő maga is gyakorta részt vesz a régió kulturális rendezvényein, akár szereplőként, akár tapasztalatgyűjtés céljából.
Idén januárban nemcsak őt érte kellemes meglepetés, ő is adott tagságának, falujának egy komoly dokumentumot, „A fáklya lobog tovább… A Csemadok Kamocsai Szervezete és a község kulturális életének krónikája az ezredfordulótól napjainkig” címmel, melyben
mintegy nyolcvan oldalon szöveg- és fotódokumentumokkal örökítette meg a hetvenötödik évfordulóhoz közeledő szervezet tevékenységét. Mint a cím is jelzi, Kamocsán a Csemadok a község kulturális életének mozgatója, az értékek őrzője.
Ebben az évben egy pályázatot is meghirdettek a kamocsai iskolások részére, a Petőfi-év alkalmából a költő előtt tisztelegve és a kézzel való írást támogatva: „Egy számomra kedves Petőfi vers kézirata…” címmel. A három kategóriában meghirdetett pályázat kiértékelésére a XXXI. Lukács Pál Irodalmi és Kulturális Napon kerül sor.
Galántán a méltán kiérdemelt díj átadásán a Példabeszédek könyvének sorait idézte: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül”. Kézzel írott műveiről pedig így vallott: „Lehet, hogy én írom le a mai napig is kézírással a történteket, de hiszek abban, hogy közben a Jóisten fogja a kezemet.”
Gratulálunk Kamocsai Gál Lászlónak, közösségi elhivatottsága szolgáljon példaként más falvakban is.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
