Az ősz folyamán több egyházközségben kerül sor a bérmálás szentségének kiszolgálására. Szőgyénben október negyedik vasárnapján közel negyvenen vesznek részt a bérmálkozási szertartásban, a keresztség után következő szentségben, amikor a megkeresztelt megkapja a Szentlélek ajándékát, melyben erőt és küldetést kap arra, hogy Krisztus élő tanúja legyen az egyházban és a világban.
Farkas Zsolt atya, mindazoknak, akik a szőgyéni templomot választották a bérmálkozás helyszínéül, szombatonként felkészítést tart. Ezeknek a találkozóknak volt a része, amikor meghívta a Zambia keleti részéből érkezett, rövid időre Komáromba látogató Gabriel Kwaku Mwanza atyát. Elkísérte őt Lépes Lóránt atya, a Felvidéki Mária Rádió igazgatója, aki régi ismerőse, itt tartózkodása alatt vendéglátója és tolmácsa az afrikai esperes-plébánosnak.
A hallgatóság megtudta, hogy 2011-ben találkoztak Rómában, mint a felvidéki és a zambiai Mária Rádió szerkesztői. Barátságuk alatt Kwaku atya az ide nyár végén hatodízben látogatott el a Felvidékre.
A vetítéssel egybekötött előadás célja az volt, hogy a fiatalokkal megismertesse az afrikai kereszténységet, az egyház és az ott élő gyermekek és fiatalok életét, mentalitását és bemutassa egyházi közösségeit.
Nem mulasztotta el beszélni Zambia látnivalóiról, a Viktória vízesésről, a természeti adottságokról, a rezervátumról, az állatvilágról, és bemutatta a településeket, az ott élő emberek életformáit.
Kwaku atya esperesi körzetében 67 templom van (ami jobb esetben egyszerű épület), amit rendszeresen látogat. Megesik, hogy havonta csupán egy-egy alkalommal jut el a településekre, hogy szentmisét mutasson be, eskessen, vagy a fiatalok keresztény találkozóit, közösségeit segítse, szervezze. Az utak nehezen járhatóak, de az emberek a körülmények ellenére is eljutnak a szentmisékre, sok esetben félnapos gyaloglás után. Maga, Kwaku is nehezen jut el a helységekbe. Ilyenkor családoknál száll meg, majd folytatja útját. Ezek a családok szegénységben élnek. „Ha van ennivalójuk, megosztják velem, ha éheznek, én is velük éhezem – mondta.
Minden apró faluban van iskola, ahová a gyerekek csupán 1-2 évig járnak, míg megtanulnak írni és olvasni. Egy-egy iskolának akár 500, vagy több tanulója van. A családokban 10-12 gyermek nevelkedik, akik kiveszik részüket a megélhetésért való küzdelemben. Ők még hírből sem ismerik a technika formáit, ami nélkül az európai fiatalok el sem tudják képzelni az életet. Mégis vidámak, boldogok és derűlátóak. A szentmiséken, mely 3-4 órán át tart, énekkel és tánccal dicsőítenek.
Ifjúsági csoport is működik Kwaku atya egyházközösségeiben, mely az „Ugandai Vértanúk” – „Martyrs of Uganda” néven ismert. Hasonlóan működnek, mint a cserkészek, egyenruhát viselnek, és a bejutáshoz hat hónapon át kell a feltételeket teljesíteni, míg végül a püspök megáldja őket és a közösség tagjává válnak.
A bérmálkozásra készülő fiatalok kérdéseire is válaszolt Kwaku atya és saját törzsi nyelvén is mondott néhány szót. Hihetetlen volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy a Közép-Európában élő fiatalok és keresztények lehetőségei mellett, ugyanazon időben élnek boldog, és lelkileg szabad fiatalok, akiket nem befolyásol a technika és a jólét nyújtotta függőségek sokasága, bár az egyszerű megélhetés is nagy kihívások elé állítja őket.
Mindennek ellenére mégis boldogok, még akkor is, ha gyermekkoruktól fogva a kemény munkából is bőven jut nekik. Örülnek, ha tanulhatnak, bár az iskolai körülmények messze nem hasonlítanak az itteni tanulási lehetőségekhez. „Zambia keleti részében az számít gazdag embernek, aki napjában három alkalommal tud étkezni” – mondta a csupa mosoly, derűtől sugárzó Kwaku.
Gabriel Kwaku Mwanza atya a napokban visszatér népes vér szerinti családjához, melyet szintén bemutatott. A húsz unokahúg és unokaöccs között már van három szeminarista fiú, akik Kwaku nyomdokain haladnak. Visszatér népéhez, ahhoz a nagy családhoz, mely őt nemcsak mint lelkivezetőt tiszteli, de az élet minden területén kikéri és megszívleli tanácsait, tanításait, miközben ösztönzi a fiatalokat a tanulásra, és arra – szavai szerint – hogy „jó keresztények legyenek és segítsenek másoknak, hogy ők is jó keresztények lehessenek”. Szereti és segíti népét, akiknek a tiszta ivóvíz megszerzése is gondot jelent, akik sokszor 60 kilométert gyalogolnak, hogy az Eucharisztiában részesüljenek, s akik a keveset is megosztva segítik egymást.
Zsolt atya és Lóránt atya megköszönte a beszámolót, annak a reményében, hogy a bérmálkozó fiatalokat megérintette Kwaku szívmelengető előadása a keresztény nagykorúvá válás folyamatában, melyet rövid időn belül elnyernek a bérmálkozás szentségének felvételekor.
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
