Akiknek a fénye hull az ipolysági járdákra

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. június 8-án számolták fel az ipolysági gettót, s egyúttal elindult az ott összegyűjtött több mint ezerkétszáz zsidó deportálása. Legtöbbjük a holokauszt áldozata lett. Az áldozatok között volt Reinhard Zsigmond családja, felessége, leánya, veje, mennye és kis unokája. Az ő emlékükre helyeztek el botlatóköveket június 6-án az egykori ipolysági családi házuk előtt a Rákóczi utcában.

Az Ipoly menti városban immár jelentős hagyománya van a holokauszt áldozataira való emlékezésnek. „Idén sem feledkezünk meg egykori polgártársainkról, akiket kegyetlen haláltáborokba hurcoltak és elpusztítottak, emlékük előtt tisztelgünk ma” – fogalmazott köszöntőjében Kapusta Krisztina, a Honti Múzeum munkatársa, helytörténész, a helyi zsidó közösség kutatója.

„1944. június 8-án lelkileg és fizikailag megtört emberek tömege haladt Ipolyság vasútállomása felé. Nem tudták, hogy mi vár rájuk, ám azt érezték, hogy semmi jó. 1205 ember, zömmel idősek és gyerekek. Ma már tudjuk, hogy a kegyetlen halálba vitték őket”

– mondta beszédében a kutató.

Köszöntőjében kitért arra, hogy eltérő szokásaik, kultúrájuk idegenül hatott a korban, melyben éltek. Sokan tartottak tőlük, ez is vezethetett a gyűlölethez.

Mint elmondta: a botlatókövek avatása egy komoly összefogás eredménye. Az ipolysági katolikus, református és evangélikus egyháznak, valamint Ipolyság városának és a Honti Múzeum és Galéria Baráti Körének köszönthetők az újabb mementók. „Olyan emberek összefogásának eredménye ez, akik készek fellépni a társadalom különböző rétegeiben feltámadó gyűlölettel szemben. A világnak most nagy szüksége van erre” – szögezte le Kapusta Krisztina.

A helytörténész elmondta, hogy a Homok városrészben lévő status quo temetőben van egy sírhely, melynek mártírfeliratát a túlélő Reinhard András vésette fel.

Értelmetlenül megölték idős édesanyját (Hirschberg Matild), feleségét (Szauer Loli) és kislányát (Pannika), akinek csak tizenkét év adatott meg a Földön. A sírkövön további holokausztáldozatként szerepel András tervérének, Reinhard Magdának, valamint sógorának, Knapp Artúrnak a neve is. Ennek az öt embernek a nevét június 6-tól már nemcsak a temetőben megbúvó sírfelirat őrzi, hanem egy-egy botlatókő is, melyeket azon ház elé helyeztek, ahol együtt élt boldogságban a teljes család.

Kutak Adrienn keramikusművész alkotásait Hlédik László római katolikus plébános, Hana Peničková evangélikus lelkész, Izsmán Jónás református lelkész, Zachar Pál, Ipolyság polgármestere valamint Tóth György, a Honti Múzeum és Galéria Baráti Körének vezetője leplezte le.

A felavatást követően a történelmi egyházak képviselői szóltak a jelenlévőkhöz. Elsőként Misa Kapustin pozsonyi rabbi osztotta meg gondolatait. Beszédében kiemelte az összefogás fontosságát. Ám nem mindegy, hogy mi mentén fognak össze, mert a gyűlölet által vezérelt összefogás soha nem vezet jóra.

„Szeretetben mindig nehezebb élni, szeretni a másikat, feladni önmagunkat mindig sokkal nehezebb, mint gyűlölködni” – emelte ki.

Hozzátette, ezért is kell arra törekednünk, hogy szebb és élhetőbb világot teremtsünk magunk köré.

Az öt botlatókő egyfajta tükör előttünk, megállhatunk felettük, belenézhetünk és elgondolkodhatunk, hogy mi történt, mindez tanúságos a jövőre nézve is – zárta gondolatait a rabbi.

Hlédik László plébános röviden összefoglalta a nyolcvan évvel ezelőtt történteket, felidézve az akkori borzalmakat. „Emlékezni jöttünk, fejet hajtani azok előtt, akik itt éltek elődeinkkel. Kell, hogy éltessük emléküket a lelkünkben” – szögezte le a plébános.

Ők mindannyian a Jóisten csillagai voltak az égen – fogalmazott Hana Peničková. Hozzátette: nyolcvan évvel ezelőtt Ipolyság felett beborult az ég, úgy döntöttek, hogy az égbolt az ő csillagaik nélkül maradjon, lassan pislákolt a fényük, majd végleg eltűntek. Ma már mindannyian hiányoznak a városból.

Mint jelezte, „ma csak a fények hullnak a járdáinkra, hogy emlékezzünk, szégyenkezve megálljunk, és kérjük a megbocsátást.”

Ezek a kövek, melyeket ma itt lelepleztünk, Izrael fiaira emlékeztető kövek – mondta Izsmán Jónás. Rövid beszédében kitért arra, hogy itt az ideje a bocsánatkérésnek, a vészkorszakban cserbenhagyottak emlékének méltó tisztelete mellett.

Ipolyságon az elmúlt években már több botlatókövet lepleztek le. Elsőként 2019-ben Kulka János Kossuth-díjas színművész nagyszülei, Kulka Ferdinánd és Melánia tiszteletére, majd 2022-ben Berczeller Lajos, s 2023-ban  az elhurcolt zsidó gyerekek emlékére avattak botlatóköveket a város egyes utcáiban.

(Pásztor Péter/Felvidék.ma)