Magyarországon egy kicsit ismét tisztább lesz a levegő, miután Orbán Viktor megüzente: „A pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével. Kidobott pénz és idő”. Hogy aztán Budapest „felszabadítása” után az aberráció menete merre veszi az irányt, nem tudni, de lehet, hogy épp Pozsonynak lesz erős hőemelkedése – helyi progresszívjeink aligha hagyják ki a lehetőséget egy kis befogadásra. Ezért is lenne üdvös, ha a szlovák kormányfő is elgondolkodna némi szellőztetésen.
„Végre eljött az idő, hogy ne kelljen Európa egyik legszebb sugárútján eltűrnünk az aberráció menetének végigvonaglását”
– üdvözli a döntést Felföldi Zoltán, a Magyar Nemzet szerzője, aki írásában néhány alapvető tényt tisztáz e „jelenséggel” illetve az attól való megszabadulással kapcsolatban. Megfontolásra érdemes gondolatok a Duna túlsó partján is…
Nemcsak a normalitás, de a jogállamiság győzelme is
Azzal, hogy az aberráció menetét betiltjuk, nem a saját konzervatív politikai meggyőződésünknek szerzünk erővel érvényt, hanem pusztán a törvény tartjuk és tartatjuk be
– ez talán az első és legfontosabb megállapítás, amit szem előtt kell tartani. A magyar családvédelmi törvény világosan fogalmaz: „tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”.
Márpedig amit az Andrássy úton láthattunk évről évre, az bőségesen kimeríti a teljes tényállást, megfejelve azzal – amint arra a Magyar Nemzet szerzője is felhívja a figyelmet –, hogy ezeken a meneteken kiskorúak is részt vettek. Ezért a betiltása csakis erősíti a jogállamiságot, amit ugye az Európai Bizottság is „melegen” ajánl…
Elmenni a falig…
A nemzetközi helyzet változásait érzékelni és helyesen értelmezni talán az egyik legfontosabb politikusi kvalitás – és ebből Orbán Viktornak bőséggel osztottak: pontosan átlátja, hogy
most jött el a megfelelő idő és a megnövekedett mozgásteret kihasználva el kell menni a falig.
Ahogy a magyar miniszterelnök teszi. És ahogy tehetné szlovák kollégája is – ha nem éppen barkácseszközökkel kéne összehegesztenie egy minimális többséggel úgy-ahogy működő kormányt…
NGO nem egyenlő civil szervezet
A harmadik nagyon fontos megállapítása Felföldinek, hogy a pride-dal, LMBTQ-lobbival és más, külföldről pénzelt nyomásgyakorló szervezetekkel szembeni fellépés nem a civil szervezetekkel szembeni támadás. Ahogy ezt progresszívjeink itt is, ott is fájdalmasan harsogják, műkönnyeikkel teleaggódva az összes létező jogvédő fórumot. Csakhogy az Amnesty International, a Transparency International, a Helsinki Bizottság és a többi belepofázógép nagyon nem ugyanaz a kategória (sem indíttatását, sem finanszírozását stb. tekintve), mint mondjuk a Tacskóbarátok Csajágóröcsögei Egylete.
Ez csak a kezdet
Miután az aberrált-menetet elintéztük, nem lehet megállni, s csak egyetérteni tudunk a Magyar Nemzet szerzőjének ajánlásával:
reméljük, hamarosan jogszabály születik majd arról is, hogy közterületen és középületen a szivárványos zászló kitűzése tilos.
Erre Donald Trump „egyzászlós rendeletét” hozza mintaképül, ami arra utal, hogy az amerikai elnök is kisöpörte a kormányzati hivatalokból a szivárványos zászlókat. Egészen durva volt odaát a helyzet: a veteránokat gondozó kormányzati szerv székházában több volt a szivárványos, mint az amerikai zászló…
Mondjuk Szlovákia számára csak óvatosan ajánljunk zászlós tennivalókat – a nemzeti zászlókkal máris hadilábon állnak. Miközben Magyarországon éppenséggel tökéletesen megfér egymás mellett a magyar és a szlovák nemzeti zászló az összes szlovák nemzetiségi iskola homlokzatán, ugyanez fordítva nem mondható el. Viszont Szlovákia nagykövete a budapesti külképviseletre aggatott már ki tarkabarka rongyot – akkoriban bizonyos Rastislav Káčer úr szolgálta budapesti nagykövetként a két ország közti viszony elmérgesítésének szent ügyét…
A szivárványos zászlók eltüntetése azonban szükségszerű: ez ugyanis annak a mozgalomnak, ideológiának a jelképe, amely – ahogy azt Felföldi Zoltán tökéletesen összefoglalta: „tizennyolc éven aluliak számára is hozzáférhető módon a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg, és ezáltal sérti a fent említett törvények rendelkezéseit. Másrészt azért, mert a szivárványos zászló olyan ideológiai tartalmat hordoz, amely ideológiai tartalommal azon polgárok jelentős része, akik ezeket a közterületeket és a középületeket használják, illetve adóikkal fenntartják, nem ért egyet.”
szd/Felvidék.ma/Magyar Nemzet
