Azt hiszem, egybehangzóan kijelenthetjük, hogy Mark Rutte NATO-főtitkárt nem az eszéért szeretjük, pontosabban fogalmazva egyáltalán nem szeretjük. Aki az atomfegyverek árnyékában és Trump-béketörekvéseinek cáfolataként olyan Oroszországgal vívott háborút vizionál, „amilyent nagyapáink és dédapáink éltek meg” és az esetleges békekötést követően a NATO-katonák azonnali Ukrajnába történő bevonulását tervezi, annak egyrészt fogalma sincs a háború kitörésének okairól, ahogy arról sem, hogy ez nem a békét, hanem a háború folytatását jelentené. De ha mégis tudatosítaná, akkor annál nagyobb a baj.
Oroszország a közelmúltban már többször figyelmeztette a Nyugatot, hogy Moszkva legitim célpontokként fogja kezelni az Ukrajna területére telepített külföldi csapatokat. Ruttét azonban a jelek szerint ez cseppet sem zavarja, ő elszabadult hajóágyúként viselkedve hinti el ostoba kijelentéseit, amerre csak jár.
Sajnálatos módon senki nem torkolja le, nem fütyüli ki, így aztán leküzdhetetlen késztetést érez, hogy újra és újra rátegyen egy lapáttal.
Történt ez legutóbb hol másutt, mint Kijevben, ahol az ehhez hasonló esztelenségek osztatlan sikerre számíthatnak. A NATO-főtitkár az ukrán parlamentben, „barátok közt”, elemében érezte magát és ennek örömére szinte sziporkázott. Bevezetőben természetesen az ukrán demokráciát méltatta, amiről minden túlzás nélkül nemes egyszerűséggel és objektivitással leszögezhetjük, hogy egyszerűen nem létezik.
Hogy emberünk előtte mit szívott, nem tudni, lehet, hogy Zelenszkij kínálta meg a sajátjából, a lényeg, hogy barokkos kifejezésekre ragadtatva magát az ukrán parlament épületét „Ukrajna vibráló demokráciája működő szívének” nevezte, a képviselőknek pedig megköszönte, hogy a háború ellenére továbbra is ilyen jól működik náluk az emberi jogok és a szabadságjogok biztosítása.
Nos ami az ukrán parlament épületének födémszerkezetét illeti, kétségkívül szilárdabb alapokra épült az ukrán demokráciánál, mivel kibírta Rutte szavait is anélkül, hogy akár egyetlen darabja is a NATO-főtitkár szédült fejére zuhant volna.
S mivel nem csapott le az elemek haragja sem, Rutte folytatta: „Felszólítom a szövetségeseket, hogy nyúljanak mélyen a zsebükbe, és ajánljanak fel mindent, amit csak tudnak Ukrajna szükségleteinek kielégítésére, elsősorban a légvédelem terén”. Hangsúlyozta továbbá, hogy folytatják az Oroszországgal szembeni nyomásgyakorlást, amibe nem mellesleg Oroszország helyett Európa roppant bele…
Nos, az a szomorú, hogy amíg ilyen emberek vezetik Európát, addig a mérhetetlenül korrupt és kapzsi ukrán vezetőknek, élükön Zelenszkijjel, semmi nem elég. A hála legcsekélyebb jele nélkül, egyre inkább vérszemet kapva követelőznek és bohócot csinálnak a Rutte-félékből,
akik ennek dacára számolatlanul öntik a eurómilliárdokat az ukrajnai háborúba, szemrebbenés nélkül kótyavetyélve el nemcsak a jelenlegi európai nemzedékek, de még az dédunokáink jövőjét is.
Mindennek tetejébe hidegvérrel küldenék az ukránokért halálba az európai fiatalokat és sodornák egy minden eddiginél pusztítóbb háborúba az egész kontinenst azzal a vérlázítóan hamis jelszóval, miszerint: „Ukrajna biztonsága és békéje a mi biztonságunk és békénk”. Rutte a tagállamok biztonságának garantálása helyett egy olyan Oroszországgal vívott háborút vizionál, melyet úgymond nagyapáink és dédapáink éltek meg. Kár, hogy nem meséltek neki annak kimeneteléről, pedig ha állítólagos történészi végzettsége dacára csak egy kicsit is tanult volna a történelemből, talán bölcsebb lett volna.
NZS/Felvidék.ma
