Esterházy ma is mérce a felvidéki magyarság számára

Gróf Esterházy János születésének 125. évfordulóján Zoboralján emlékeztek a felvidéki magyarság egyik legnagyobb példaképére. A pogrányi ünnepségen Gubík László, a Magyar Szövetség országos elnöke arról beszélt: Esterházy öröksége ma sem lezárt történelmi fejezet, hanem élő erkölcsi és közösségi iránytű, amelyhez a felvidéki magyarságnak újra és újra vissza kell találnia. Beszédéből egyértelműen kirajzolódott, hogy Esterházy nemcsak a közösség számára jelent mércét, hanem személyesen neki is különösen fontos példakép.

Gubík az emlékező közösséget megszólítva úgy fogalmazott: március nemcsak a magyar szabadságvágy hónapja, hanem az Esterházy-ünnepségeké is. Felidézte, hogy 125 éve ezen a vidéken látta meg a napvilágot Zoborvidék nagy szülöttje, akinek alakja a mai napig elevenen él a helyi magyarság emlékezetében. Ez különös súlyt ad a zoboraljai megemlékezéseknek is, hiszen ezen a tájon Esterházyt életében és halála után is szeretet és tisztelet övezte.

Gubík László (HÁ/Felvidék.ma)

A Magyar Szövetség elnöke beszédében hangsúlyozta: Pográny nemcsak emlékhely, hanem szimbolikus tér is. Itt különösen erősen jelenik meg az a történelmi kontraszt, amely Esterházy életútját is meghatározta: az egyik oldalon a keresztény hit, a jóság, az emberek szolgálata és az üldözöttek védelme, a másikon a sötétség, az embertelenség és az üldöztetés. Felidézte az Aujeszky-malom és -kúria történetét is, ahol a negyvenes években emberek találtak menedékre, és ahol Esterházy János közvetítése, a helyi plébános, valamint a segítők bátorsága százaknak, egyes visszaemlékezések szerint akár kétezer embernek is életet jelenthetett. Gubík szerint aligha van Pogrányhoz hasonlóan jelképes helyszín arra, hogy a közösség fejet hajtson e bátorság előtt.

A beszéd egyik legerősebb gondolata az volt, hogy Esterházy János ma is utat mutat. Gubík László úgy fogalmazott: ma is Esterházy-szövetségre van szükség. Olyan szövetségre, amelyet Zoborvidéken, Felvidék-szerte, a magyarok és szlovákok között, sőt Közép-Európában is építeni kell. Ez az örökség az ő értelmezésében nem jelkép csupán, hanem nagyon is gyakorlati üzenet: hűség a közösséghez, szolgálat a szülőföldön, bátorság a döntésekben, egység a megosztottság helyett és kiállás azokért, akik segítségre szorulnak.

Gubík László és Molnár Imre koszorúznak (HÁ/Felvidék.ma)

Gubík külön kitért arra is, hogy Esterházy örökségének egyik legfontosabb alapja a közösségi önazonosság. Ennek esszenciájaként idézte fel azt az apai útravalót, amelyet Esterházy János egész életében követett: „mindig légy jó magyar”. A beszéd szerint ez nem bezárkózást, hanem tartást jelent: olyan szilárd alapot, amelyre közösséget lehet építeni. Ehhez kapcsolódott az a gondolat is, hogy a fiataloknak tapasztalatot és tudást kell szerezniük a világban, de annak végső értelme az, ha ezt a megszerzett tudást hazahozzák, és saját közösségük szolgálatába állítják.

A Magyar Szövetség országos elnöke történelmi példákon keresztül beszélt a bátorságról és az egységről is. Esterházy politikusi pályáját felidézve rámutatott: a komfortzónából való kilépés, a szolgálat vállalása és a magyar egység megteremtése ma is ugyanúgy feladat, mint a két világháború közötti időszakban volt. Szerinte a felvidéki magyarság csak akkor tud megfelelni a 21. század kihívásainak, ha nem egymással viszálykodik, hanem tudatosítja, hogy egymásra van utalva. Beszéde világos politikai üzenetet is hordozott: csak olyan együttműködés vállalható, amely a felvidéki magyar közösség sorskérdéseit és jogait valóban képviselni és érvényesíteni tudja.

Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója és Csekei Tamás, a Barslédeci Csemadok Alapszervezet tagja koszorúznak (HÁ/Felvidék.ma)

A beszédben hangsúlyosan jelent meg a szociális érzékenység és az üldözöttek melletti kiállás gondolata is. Gubík szerint Esterházy örökségének ez ma is elengedhetetlen része. Úgy fogalmazott, hogy a 21. századnak is megvannak a maga elesettjei, a közösségi szolgálat pedig nem lehet teljes, ha a nélkülözőkről, a hátrányos helyzetűekről vagy azokról feledkezünk meg, akiknek kevesebb lehetőség jutott. Ez szerinte nemcsak keresztény kötelesség, hanem felvidéki magyar küldetés is.

Gubík László a történelmi emlékezet fontosságát is hangsúlyozta, amikor Esterházy 1945 utáni helytállását, a kollektív bűnösség elvével szembeni fellépését és a felvidéki magyarság jogfosztása elleni tiltakozását idézte fel. Azzal zárta gondolatait, hogy Esterházy Jánosra nem elég emléknapokon gondolni. Az ő hagyatékát az év minden napján a kultúrában, a közösségi gondolkodásban és a mindennapi cselekvésben is élővé kell tenni.

Ambrus atya (HÁ/Felvidék.ma)

A pogrányi Esterházy-emléktáblánál Dávid Zsuzsanna Petőfi-ösztöndíjas köszöntötte az emlékező közösséget. Koszorút helyezett el Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke és Molnár Imre történész, továbbá Csámpai Ottó, az Esterházy Zarándokközpont igazgatója és Földesi László, valamint Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója és Csekei Tamás, a barslédeci Csemadok alapszervezet tagja, Bús Mihály, Pográny alpolgármestere.

A jelenlévők Z. Urbán Aladárról is megemlékeztek, tisztelegve mindaz előtt, amit Esterházy János emlékének megőrzéséért tett. A csicsói plébános, Ambrus atya áldását hallgatva arra a felismerésre jutottak, hogy Zoboralja mártírjára tekintve ma is a megbékélés útját kell választani. A nap üzenetéhez szervesen kapcsolódott az a sokat idézett esterházyi útravaló is, amelyet apjától kapott: legyen jó magyar. Ez a morális parancs ma sem vesztett az erejéből, és talán ez az, amit nekünk is tovább kell adnunk a gyermekeinknek.

A zoboraljai megemlékezéssorozat szombaton több helyszínen is tiszteletadással zajlott. Már délután 14 órakor koszorúzást és megemlékezést tartottak id. Esterházy János sírjánál Nyitraújlakon, 16 órakor Pogrányban emlékeztek gróf Esterházy János születésének 125. évfordulójára, ahol Gubík László mondta az ünnepi beszédet, 17 órától pedig Alsóbodokon könyvbemutató zajlott Esterházy Jánosról A közösségi kiengesztelődés távlatai címmel. A kötetet dr. Molnár Imre mutatta be az Esterházy János Zarándokközpont múzeum- és előadótermében.

SZE/Felvidék.ma