Az aradi 13 vértanú kivégzésének 160. évfordulójára szervezett megemlékezésre ezúttal egyesületünk nagyobb létszámú küldöttsége készült Csaba László alelnök vezetésével, valamint Nagy Attila és Csaba Zoltán egyesületi tagok részvételével. Útitársunknak fogadtuk még Zsákai Marietta nyugalmazott nyelvtanárt is, így négyen indultunk el október 6-án kora reggel.
Útközben váratlanul álltunk meg Érsekvadkerten, ahol Lukács András plébános nagy örömmel fogadott minket, hisz egykor Csaba László alelnökünk osztálytársa volt az esztergomi Ferenceseknél. Így külön látványos betekintést nyerhettünk a helyi katolikus templomba.
Az első betervezett állomás Szécsény volt, itt csoportunk egy szakképzett történész idegenvezetőt kapott a ferences kolostor és templom, valamint az időszaki kiállítás megtekintésére. A csodálatos sekrestye csillagboltozatát tartó nyolcszögletű pillér és a fölötte található Rákóczi-terem különös hangulata szinte visszaröpített minket a három évszázaddal ezelőtti múltba. Ezt követően még betértünk a Forgách-kastélyba, ahol a XIX. századi neves politikus, régész és természettudós Kubinyi Ferenc nevét viselő múzeumban körbejártuk a helytörténeti és a kuruc kort idéző kiállításokat. Különösen emlékezetesek voltak a II. Rákóczi Ferencet, az 1705-ös szécsényi országgyűlést, valamint az 1710 januárjában, Romhány és Érsekvadkert mezején lezajlott sorsdöntő csatát felelevenítő makettek, eredeti dokumentumok.
Utunk során egy rövid időre megálltunk Losoncon, melyet a szabadságharc leverésében közreműködő orosz csapatok 1849-ben porig égettek. A határtól mintegy 20 km-re fekvő városban alig hallottunk anyanyelvünkön beszélőket, hiszen a lakosságnak ma már csak 16-17 százaléka vallja magát magyarnak. Talán csupán a főtéri neogótikus református- és a szomszédságában található barokk katolikus templom emlékeztetett múltunkra…
A rimaszombati temetőbe csak némi keresgélés után, néhány perccel öt óra előtt értünk oda. Egyesületünk tagjai a zászlónkat tartva csendes meghatottságban vettek részt a Csemadok városi alapszervezete által rendezett október 6-i megemlékezésen.
Innen a helyi Bástya Egyesület, a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat, az Árvay Miska Baranta Szakosztály és a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete tagjaival együtt mentünk át Szabatkapusztára, ahol a Don-kanyarban hősi halált halt huszárokra emlékeztünk. Vörös Attila, a Bástya Egyesület vezetője köszöntőjében megemlítette, hogy jó úton halad a műemléki terület saját birtokba vétele, majd Csaba László alelnökünk a századik évében járó Nagy Kálmán ny. huszár ezredes üdvözletét is tolmácsolta, aki egészségi állapotára való tekintettel ezt a számára már hosszú utat nem merte felvállalni. Végül Zsákai Marietta számolt be a Nagy Kálmán kezdeményezésére 1943. október 6-án felavatott emlékművön név szerint megörökített 33 hősi halott egykori parancsnokával, Szilágyi Dezsővel kapcsolatos kutatásairól, majd egyesületünk képviselői és a helybeliek helyezték el koszorúikat. A Baranta választott himnusza, a Palóc himnusz-, végül nemzeti imádságunk eléneklése után közös csoportképre álltunk be a már szürkülő alkonyatban. Ezt követően még megtekintettük az egykori kantint, illetve a sajnos kihasználatlan és eléggé romos, hatalmas tiszti kaszárnyát.
A megemlékezések végeztével a Bástya Egyesület és a barantás szülők jóízű vacsorával fogadtak a cserkészházban. A kölcsönös köszöntők után meghallgattuk a Magyarok Világszövetségétől ajándékba kapott-, az aradi vértanúk kivégzésének 160. évfordulójára kiadott nívós emlék CD-t, majd megtekintettük azt a Csaba László alelnökünk által készített DVD-t, melyen Nagy Kálmán ny. huszár ezredes vitézzé avatása volt látható. A budavári Mátyás templomban szeptember 26-án történt ünnepélyes eseményt a jelenlévők nagy tapssal fogadták. A filmet meghatódottan nézte a körünkben tartózkodó Vályi Gyula bácsi, Nagy Kálmán egykori huszártársa is. Az egyesületi és személyes ajándékok átadása után elfoglaltuk szálláshelyünket a cserkészházban, ahol jól kipihentük magunkat.
Másnap egy önkiszolgáló kiadós reggeli után városnézés következett. A Városháza előtti téren álló Petőfi- és Tompa Mihály-szobrok, a főtér katolikus és református templomai, a Millecentenárium évében készült kopjafák, Ferenczy István emlékműve, Blaha Lujza mellszobra mind-mind a magyarság történelmére emlékeztettek.
Hazafelé jövet útba ejtettük a füleki várat. A látványos egykori erődítmény megtekintése után benéztünk a vár tövében épült Magyar Közösségi Házba is, ahol a pusztinaihoz hasonló aktív és színvonalas kulturális élet zajlik (akkor éppen a „Magyarok Nagyasszonya” zarándok-kiállítást láthattuk). Jövőbeni együttműködésünk reményében felvettük a kapcsolatot Erdős Mártával, a Szövetség a Közös Célokért egyesület munkatársával.
Hazafelé a szép őszi napsütésben még megtekintettük a gyönyörű környezetben lévő somoskői várat, mely hosszú ideig a határ vonalába került, de ma már szabadon látogatható. A vármakett-kiállítás és a Petőfi-emlékkunyhóban tett látogatásunk zárta valóban eredményesnek mondható egyesületi körutunkat.
Csaba Zoltán
Az egyesület honlapja www.csodaszarvas.hu
