Kezdetben voltak a célzások és sugalmazások, milyen „modern” módon kellene viselkedniük a határon túli magyaroknak, hogy ne bosszantsák folyton a többségi nemzetet.
Behúzni a nyakat, s merjenek még a kisebbtől is kisebbek lenni. Lehetőleg úgy viselkedni, hogy láthatatlanok legyenek – magyarul: ne vacakoljanak valamiféle megmaradási igyekezetekkel, olvadjanak csak be a többségi nemzetbe.
Azután Budapesten, a Miniszterelnöki Hivatalban néhány keményebb nyakú felvidéki magyar azt hallotta az igazgató asszonytól és a hozzá közelállóktól, hogy úgy kell viselkedni, ahogyan azt az új öszvérpárt, a Most politikusai teszik. Jóban kell lenni a nacionalista szlovák kormánnyal is, mindenáron.
Azután jöttek a furcsa, úgymond kisebbségeknek szánt projektek bizonyos magyarországi alapítványon keresztül, kiadványok megjelentetése, amelyek értéke igencsak kétes. S tavaly év végén a csemege: javaslat a magyar kormánynak, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények közé vegyék fel a pozsonyi Védcölöp Alapítványt is. Hushegyi Gáborék kétes vállalkozását – azét a Húshegyiét, aki, ha valahol piros-fehér-zöldet sejt, máris elönti az agyát a fehér-kék-piros, aki Pavol Paška szlovák házelnök szervilis kiszolgálója, s aki a szlovák közszolgálati tv tavaly novemberi vitaműsorában a szlovák nyelvtörvényt védte a csak a saját szempontjaikat ismételgető magyar nacionalistákkal szemben. Akinek a felesége az – úgymond – Nemzet Televíziójában biztatja arra a szlovákiai magyarokat, mindegy, hogy kire szavaznak, magyarán: minél több szavazat megy el másra, annál több esik el az MKP-tól, még magyarabbul: annál inkább gyöngül a magyar érdekképviselet.
S most itt a csúcs: magyar állami kitüntetést javasol valaki Hushegyi Gábornak, Ficóék tanácsadójának és – mellesleg – Hunčík Péternek is. Működő ország működő kormányában – ha az elveknek csak a szikráját is meg akarják őrizni – az ilyen javaslattevőt 24 óra alatt elbocsátják.
Igaz, már 2003-ban is késő lett volna…
Felvidék Ma, Liber Ális