Idén január 9-én, a kassai Művészetek Házában a Csermely kórus 12. újévi koncertjét tartotta meg. A XII. Újévi Hangverseny alkalmából Szerencsés János kassai főkonzul tartott beszédet.
A hangverseny résztvevői közül sokan nem tudták, ki áll a mikrofon elé, mert senki sem mutatta be a főkonzult.
A jelenlévő Csáky Pál MKP-elnököt sem üdvözölte senki, holott korábban ő volt e koncertek főszónoka és anyagi támogatást is szerzett a kórus számára. Az újévi koncerteket korábban a Pátria is sugározta, azonban teljesen érthetetlen okokból megfosztották a hallgatókat ennek a rangos rendezvénynek az élvezetétől. Úgy látszik, sajátos módon értelmezik a közszolgálatiságot.
{mosimage}
Szerencsés nem kertelt, amikor leszögezte: „Az elmúlt év nem tett jót a szlovák-magyar kapcsolatoknak. A hírekben megromlott viszonyról, konfliktusokról lehet hallani, már-már azt érzi az ember, hogy két nemzet utálja itt egymást. Ez azonban egyáltalán nem igaz. Nyugodt, nyitott és szeretetteljes magyarok és szlovákok milliói élnek egymás mellett békében, dolgoznak együtt, üzletelnek egymással, kutatnak közösen, vagy szerelmesek egymásba, mindez azonban nem kerül be a napi hírösszefoglalókba. Sajnálatos módon a média számára izgalmasabb megélhetési politikusok, futballhuligánok és szélsőséges, paramilitáris szervezetek határozzák meg a két társadalom viszonyát. Közös állami keretek közt együtt megélt történelmünket azonban nem engedhetjük át nacionalista viszálykeltőknek.
{mosimage}
A szlovákok és a szlovákiai magyarok közti viszony egy szuverén nemzet és egy alapjában véve közösségi státus nélküli félmilliós, vagyis 10 %-os közösség kiegyensúlyozatlan viszonya, amelyben különféle integrációs és asszimilációs stratégiák feszülnek egymásnak. 1989-nek köszönhetően Szlovákia és Magyarország viszonya ma már két szövetséges, szuverén állam viszonyát jelenti. Önrendelkezésüket, szabadságukat azonban kettős félsz terheli. Szlovák részről az állam területi integritásának, magyar részről a szlovákiai magyarok egyéni és közösségi identitásának veszélyeztetettsége. Semmi alapja nincs annak, hogy korlátozzák a szabad nyelvhasználatot, csorbítsák a kisebbségi közösségek jogait, példátlan módon kitiltsák a schengeni szomszéd köztársasági elnökét az országból. A szlovákiai magyarok politikai képviseletével és a civil társadalom képviselőivel karöltve emeljük vissza az európai normák szintjére a vitatott államnyelvtörvényt. Gyorsítsuk fel közös történelem tankönyvek kiadását. Építsük fel a Komárom melletti Duna-hidat és az Ipoly-hidakat. Állapodjunk meg a Kassa-Miskolc útvonal átadásának időpontjáról. Erősítsük a kis- és középvállalkozások közötti kapcsolatokat. Tekintsük prioritásnak a munkanélküliségtől sújtott határ menti régiók fejlesztését!
A vitás, konfliktusos kérdésekben ideje lenne eljutnunk a megbékélés, a bocsánatkérés, a közös főhajtás gondolatáig, konkrét gesztusaiig. Az elmúlt év történéseinek tükrében különösen fontos az, hogy a korábbiaknál is jóval erősebben hallassák szavukat az építő együttműködés hívei. Közös történelmünk sokszor adott fájdalmas leckét: van vesztenivalónk!
{mosimage}
Magyaroknak és szlovákoknak is jogunk van arra a nyugalomra és harmóniára, amit a franciák és a németek, vagy a norvégok és a svédek is megteremtettek maguknak a huszonegyedik századra. Ezer szálon kötődünk egymáshoz, millióféleképpen hasonlítunk is egymásra. Hallassa hát a hangját a két ország pozitívabb, optimista nagy többsége is. 2010-ben választások lesznek mindkét országban! Ne hagyjuk, hogy ez alkalmat teremtsen arra, hogy a két népet megosszák! Csak ez tarthatja épen önbecsülésünket és méltóságunkat.
Boldog új évet, Magyarország!“ Majd szlovákul is elmondta beszédét a következőképpen zárva: „Štastný nový rok, Slovensko!“ (Boldog új évet Szlovákia!)
A koncert első részében a Csermely után fellépett a szepsi Egressy Béni Vegyeskar és a kassai Csengettyű, az Intermezzo kórus, melyet a Kassai Konzervatórium énekszakos diákjai alapítottak a tavalyi év folyamán. A közönség gyönyörködhetett a bécsi Wiener Vokalensemble énekében, mely szólistáival együtt lépett föl. Az énekkar jelenleg a Szt. Jakab és Szt. Mihály-templom mellett működik. František Beer, a kassai Domonkos-templom orgonistája Buxtehude Toccatáját játszotta.
A kétrészes igényes műsorban többek között felcsendültek Mozart, Farkas Ferenc, Lenon-Mc.Cartney, Mendelssohn-Bartholdy, Bartók, Kodály, Bizet, Strauss, Rossini, Delibes, Lehár, Händel és Haydn művei.
{mosimage}
A Csermely kórust, Kassa egyik büszkeségét Havasi József operaénekes alapította 1973-ban. A kórusvezető a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola növendéke volt (1969), ahol operaénekes szakon végzett. Egy évre rá már a Kassai Állami Színházhoz szerződött. Gyermekkorát a Csermely-patak mellett töltötte, s annak „csörgedezése” ihlette a névválasztásnál. Az elmúlt több mint három és fél évtized alatt összességében 300 tag cserélődött ki az együttesben.
Már 1975-ben a Szlovák Zenei Alap díját kapta meg a Pozsonyi Zenei Ünnepségeken. A galántai Kodály Napokon ötször győzött (1978, 1981, 1984, 2002 és 2008). Legutóbb az aranykoszorún kívül a különdíjat is elvitték. 1984-ben felvételt készítettek a Szlovák Rádióban.
A Kórus alapításától fogva a Csemadok mellett működött. Amint köztudott, 1989-ig mindenfajta magyar kulturális tevékenység csakis a Csemadokon belül volt lehetséges. Azonban azóta sem sok változott. A szlovákiai magyarság azóta sem kapta meg a költségvetésből az arányszámának megfelelő részt, s így a Csermely néhány tagja 2000-ben kénytelen volt polgári társulást alapítani, hogy az anyagi hátteret előteremtse.
1999-ben rendezték meg első alkalommal nagy sikerűnek bizonyult Újévi Hangversenyüket, melyet eleinte a Szlovák Rádió magyar adása is sugárzott, de azután leálltak vele – teljesen érthetetlenül –, ezt azzal indokolva, hogy nem a fővárosból sugározzák. Érdekes módon, egyes újságírók is értetlenkedve tudósítottak erről a rangos kezdeményezésről. Pedig más amatőr énekkarnál ilyen komoly szervezést igénylő fellépésre nem volt eddig példa.
2006-ban a Magyar Művészetért Kuratórium jóvoltából Bartók Béla-emlékdíjjal tüntették ki őket. Szerepeltek Magyarországon, Csehországban, de Romániában, Finnországban, Franciaországban és Ausztriában is. Talán azt sem érdektelen megemlíteni, hogy túlestek a 102. összpontosításon is.
{mosimage}
2003-ban a finnországi Loimaaban szerepeltek sikerrel egy kórusfesztiválon. Ebben az évben a kórus elsőként kapta meg a Kassai Megyei Önkormányzat Díját. Rá egy évre a kórus nagy sikerrel koncertezett Normandiában. Számos hazai és külföldi zeneszerző műveit éneklik több mint húsz nyelven. Széles repertoárral rendelkeznek. Csak néhány szerző nevét említjük érzékeltetésül az ismertebbek közül: Kodály, Henri Purcell, Cesar Franck, Webber, Händel, Bárdos Lajos és Mozart. Széles repertoárjukat annak is köszönhetik, hogy Havasi a Szent Erzsébet-székesegyház karnagyaként szerepeltette a kórust a Dómban is (1976-1990), majd ezután a premontrei templom karnagya lett.
A székesegyházban emlékezetes hangversenyeket szervezett, melyekről sajnos kevés szó esik. 1976-ban szerepeltek II. Rákóczi Ferenc születésének háromszázadik évfordulóján megrendezett ünnepségen is, mely megintcsak a hivatalosságoknak „köszönhetően” – a nemzetközi részvétel ellenére – felemásan sikerült. 2006-ban szerepeltek a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban a fejedelem hazahozatalának századik évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen.
A kórust 2009-ben a Városi Napok keretében május 7-én Kassa Város Díjával tüntette ki František Knapík főpolgármester, kiváló művészeti eredményeikért, a város kulturális életének gazdagításáért és a város jóhírének terjesztéséért idehaza s a határokon túl is.
A Csermely kórus a Musica Sacra kórusfesztiválon vett részt 2009. június 11-15. közt, mely egyszerre több morvaországi és ausztriai helyszínen zajlott. Első alkalommal történt meg e rendezvény 14 éves történetében, hogy nemcsak cseh, vagy osztrák, hanem egy magyar kórus is részt vett, melynek fellépését az ausztriai szlovák nagykövetség is támogatta.
Csehországban és Ausztriában a kultúra óriási támogatást kap a városok vezetőségétől, ill. az egyházaktól. Nálunk más a helyzet. Annak ellenére reméljük, a Csermely továbbra is rendületlenül öregbíti hírnevét, mindannyiunk örömére.
Balassa Zoltán
