Képzeljük csak el, Jézus Rómában a Szent Péter bazilikáról mondaná el ma, amit 2000 éve a jeruzsálemi templomról mondott tanítványainak. A sokk így szemléletesebb számunkra. Ehhez képest persze, a tanítványok szinte újságírós érdeklődése, mikor történik mindez, eléggé meghökkentő! Furcsa ez a tárgyilagosság. Igaz, Jeruzsálem lakói szinte hozzászoktak, hogy városukat időnként földig rombolják.
Az egész párbeszéd szemléletesen mutatja a nézőpontok különbségét Jézus és a tanítványok között. A miénk feltehetően egyezik a tanítványokéval. A tanítványokat elbűvöli a templom pompája. Jézust egyáltalán nem. A tanítványok az eseményt a mai tévénéző objektív távlatából közelítik meg, Jézus arra inti őket, nézzék szubjektíven, hisz a saját sorsukról van szó. A tanítványok aggódnak, Jézus megnyugtatja őket: ne törjétek a fejeteket előre. A tanítványok a család, a klán szemszögéből szemlélik az eseményt, Jézus arra emlékezteti őket, hogy sorsukat hozzá kötötték. Ahol ők veszélyt látnak, Jézus esélyt láttat velük a tanúságtételre. Mindez semmit nem vesztett érvényéből. Ha ma este bekapcsoljuk a tévét és nézzük a híradót, jegyezzük fel az eseményeket, és utána írjuk újra az események forgatókönyvet Jézus szemszögéből. Ha ezt estéről estére megtesszük, idővel azt vesszük észre, más világban élünk. S akkor teljesen mindegy, mikor történik mindez. Már meg is történt.
Felvidék Ma, Kiss Ulrich SJ
