1988 nyarán Sabino Palumbieri szalézi atya, a római Pápai Szalézi Egyetem akkori filozófiai antropológia professzora javasolta a keresztút új állomásokkal történő bővítését, amelyek a feltámadás utáni eseményeket követik egészen a Szentlélek kiáradásáig.
Amint tudjuk, a hagyományos keresztúti ájtatosság egy elmélkedő imádság, amelyben a hívők – egyedül, vagy közösségben – felidézik Jézus keresztútjának történéseit. A keresztút azzal végződik, hogy Jézust a sírba teszik. A húsvéti misztérium fényében azonban ez hiányosnak tűnik, ezért néhol, mint tizenötödik állomást, hozzáadják Jézus feltámadását is. A professzor ezt a gondolatsort bővítette tovább.
Az ötletet egy ősi felirat ihlette, amelyet a San Callisto katakombák falán találtak. A felirat Szent Pálnak a korintusiakhoz írt első leveléből származik, válaszul a jelentésre, hogy a közösség egyes tagjai tagadták a feltámadást. A levélben többek között ez olvasható:
„Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.”(1Kor 15,3-8)
Palumbieri atya ebből kiindulva, a következő evangéliumi események társításával állított össze 14 újabb állomást:
– Jézus feltámad a halottak közül (vö. Mt 28,5-6)
– Az asszonyok megtalálják az üres sírt (vö. Mt 28, 1-6)
– A Feltámadott megjelenik Mária Magdolnának (vö. Mt Jn 20,16)
– Mária Magdolna elviszi a feltámadás hírét az apostoloknak (vö. Jn 20, 18)
– A Feltámadott megjelenik az emmauszi úton (vö. Lk 24, 13-27)
– A kenyértörésben felismerik a feltámadt Jézust (vö. Lk 24, 28-32)
– Az Úr megjelenik a tanítványoknak Jeruzsálemben (vö. Lk 24, 36-39)
– A Feltámadott a megbocsátás erejét adja a tanítványoknak (vö. Jn 20, 22-24)
– A Feltámadott megerősíti Tamás hitét (vö. Jn 20, 24-29)
– Az Úr azt mondja Péternek: „Legeltesd juhaimat” (vö. Jn 21, 15-17)
– A Feltámadott elküldi a tanítványokat a világ minden részére (vö. Mt 28, 16-20)
– A mennybemenetel (vö. ApCsel 1, 9-11)
– A pünkösd előtti várakozás Máriával (vö. ApCsel 1, 12-14)
– A Szentlélek kiáradása (vö. ApCsel 2, 2-4)
Giovanni Dragoni, az egykori szalézi növendék nagyon hamar, művészien fába faragta Palumbieri atya 14 állomását, ami Via Lucis néven vált ismertté. Az első Via Lucist 1994 húsvétján áldották meg a Bosco Szent János-bazilikában, Colle Don Boscón. Dragoni később fémből is megformázta az állomásokat, ezek Rómában a San Callisto katakombák felé vezető régi római út mentén találhatók.
Szepsiben, áldott elődeink plébániatemplomunkat a 13. században a Szentlélek tiszteletére emelték, ezért a hír hallatán megszólítva éreztük magunkat. Az ötletet tettrekészség, majd tettek követték és rövid időn belül elkészült a Szlovákiában elsőként felállított Via Lucis 14 állomása. Erről már beszámoltunk egy korábbi híradásban.
Templomunkban a 2000. jubileumi esztendőre a főbejárati ajtó üvegablaka is Jézusra emlékeztet. A 2015/16 irgalmasság éve szent kapuját Dankó István tervezte és kivitelezte. Mindkét esztendő jubileumi búcsúját a szokásos feltételek mellett – ezeken a kapukon – imádságos lelkülettel átkelve lehetett elnyerni.
A mindenkori Krisztus-követő számára ugyanis imádkozni annyit jelent, mint a gyakorlatban itt és most felismerni és megvalósítani a mennyei Atya akaratát. Amikor a szentévek során a szent kapuk világszerte megnyílnak, jelzésértékű, hogy szimbolikus megnyitásukkal mintegy rés nyílik azon a belső falon is, amely az embereket az Istentől való találkozáskor választja el, amelyet Jézus Krisztus nyitott meg örökre minden ember számára. Ő, aki az Atyával való közösség felé vezető egyetlen biztos Út és Kapu.
„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6). „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál.” (Jn 10,9).
Ennek a gondolatnak a mélységét célozza megérteni és elősegíteni a reménység útja is. Szerény meggyőződésünk, hogy amint a múltban az egyház segített megtanítani az embereket szenvedni, úgy ma egy újabb feladat vár rá: megtanítani az embereket örülni, remélni…
Az idén, május 3-án, Jó Pásztor vasárnapján, anyák napján másodszor jártuk végig a reménység útját. Igaz, most is csak online, de technikusaink nagyszerű közreműködésével a világhálón ismét sokan követték imádságunkat (az előző vasárnapit 313-an). Örülünk, hogy ismét együtt imádkoztunk Kassától Pozsonyig, Miskolctól Budapestig, Komáromtól Délvidékig, Ungvártól Csíksomlyóig. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus új időpontjának ismeretében még nagyobb bizalommal folytatjuk közös imánkat arra a szándékra is, hogy a felkészülés meghosszabbított ideje a Szentírás tanításának fényében szolgáljon vallási életünk további elmélyítésére.
Adja Isten, hogy a Kárpát-medence (Közép-kelet-Európa) népei a történelem sebeire együtt keressék és találják meg Budapesten az Eucharisztiában a kölcsönös kiengesztelődés és megbocsátás forrását.
A feltámadt Krisztus, az Atya világossága adja meg mindnyájunknak a húsvét készségét, reményét és örömét…
