A parlament 2012. január 31-én megtörte az elnöki vétót és jóváhagyta a szociális szolgáltatásokról szóló 448/2008 törvény módosítását. A kormánykoalíció részéről ismét egy felemás törvény születésének lehettünk tanúi, ugyanis van a törvénynek pozitív és negatív vonzata egyaránt.
Mielőtt a törvény hatásait elemeznénk, meg kell említeni, hogy ez a módosítás nem csak az időseket érinti, ahogy azt a médiák gyakran prezentálják, hanem minden szociális ellátásra szoruló egyént, legyen szó ambuláns, heti vagy állandó ellátásról.
Pozitívan értékelem, hogy részben beindul az MKP által többször sürgetett (legutóbb 2011 júliusában) többforrásos finanszírozási modell, melyből kiveszi a részét az állam, az önkormányzat és a rászoruló kliens is. Kiegészül a törvény két melléklettel, melyekben megszabják a pénzügyminisztériumi támogatások nagyságát a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézmények számára – az önkormányzatok és nonprofit szervezetek számára egyaránt.
További pozitívum, hogy a módosítás lehetővé teszi a szolgáltatók számára előírt kötelességek teljesítési időpontjának meghosszabbítását 2015. december 31-ig (pl. a személyi standardok, az akadálymentesítés és egyéb technikai követelmények megvalósítása). Ez különösen az önkormányzati és közintézmények számára jelent segítséget, ugyanis köztudott, hogy kevés az ápoló és szakmunkás, a decentralizáció keretében olyan intézményeket voltak kötelesek átvállalni, melyek technikai állapota, infrastruktúrája, anyagi és higiéniai felszereltsége nagyon rossz állapotban volt.
A szociális szolgáltatást igénylők vagyonának nagyságát csak a 2012. március 1-vel elhelyezésre kerülők esetében fogják vizsgálni, kiküszöbölve ezzel a törvény visszamenőlegességét, ami az eredetileg jóváhagyott jogi normában nem volt összhangban a hatályos törvényekkel.
A negatív hatások közül megemlíteném a törvény azon rendelkezését, mely szerint szociális ellátást igényelhet és kaphat a közintézményekben az az egyén is, aki nem rendelkezik jogerős végzéssel, amely a szociális rászorultság jogosultságának mértékét igazolja (51a §). Ez a rendelkezés újra a tehetősebb igénylőket juttatja előnyhöz, akik meg tudják fizetni az aktuális gazdaságilag elszámolható kiadások teljes összegét. Mivel köztudott, hogy az önkormányzati intézményeken kívül számos magán- és nonprofit szervezet is biztosít szociális ellátást – sokkal magasabb térítési díj fejében – a tehetősebbek ki fogják használni a közintézmények elfogadhatóbb árait, elfoglalva ezzel az eddig is helyhiánnyal küzdő intézmények kapacitását, és az igazán rászorultak végeláthatatlan várólistára szorulnak majd. Nem beszélve arról, hogy a törvény filozófiájával is ellentétes ez a kitétel, mivel a szociális rászorultság fogalmát teljesen mellőzi.
A negatív hatások közül a legtöbbet vitatott rendelkezés a minimum 50 százalékos önrész kötelező megszabása, amely meglátásom szerint azt eredményezi majd, hogy a rászorulók csupán anyagi okokból nem fognak tudni hozzájutni a szociális szolgáltatásokhoz. Összehasonlításként hadd mondjam el, hogy Pozsony megyében az állandó szociális szolgáltatást nyújtó szociális otthonok átlagosan elszámolható gazdasági kiadásai (amelyből az 50 százalékot kiszámítják) a 2011-es évre 1 008,00 €- t tettek ki. Ebből az összegből a jóváhagyott módosítás szerint 504,00 € lenne a kötelező önrész akkor, amikor a nyugdíjasok többsége nem kap 350 eurónál többet, a munkanélküliség lassan eléri a 14 százalékot, és sokan minimálbérért dolgoznak. Nehezen elképzelhető, hogy azok a családtagok, akik nem rendelkeznek nagyobb pénztartalékkal, vagy ingatlanokkal, melyeket pénzzé tehetnek, érdemben hozzá fognak tudni járulni a rászorulók ellátásához. Ezért egyértelmű, hogy a módosítás következtében az ambuláns és heti ellátást igénylő rászorulók lemondanak majd a speciális intézmények, rehabilitációs és nappali központok szolgáltatásairól, a hasznos, építő jellegű foglalkozásokról, szociális kontaktusaik visszafejlődnek, visszakényszerülnek a lakás négy fala közé. Az állandó intézeti elhelyezésre szorulók elkerülhetetlenül adóslistára kerülnek, de növekedni fog a szolgáltatók behajthatatlan kinnlevősége is. Az önrész minimum 50 százalékban történő megszabása a mai nehéz gazdasági helyzetben elfogadhatatlan és ismételten láttatja a liberális miniszter úr szociális érzéketlenségét.
Az önrészre vonatkozó módosítás azonban nem fog olyan gyorsan életbe lépni. Egyrészt a helyi és megyei önkormányzatok 2012. június 30-ig kötelesek általános érvényű rendeletben megszabni az önrész százalékarányát. Addig azonban utánunk lesz egy parlamenti választás is, melynek győztese nagy valószínűséggel ezt a rendelkezést meg fogja szüntetni, hiszen szeret a szegények megmentőjeként megnyilvánulni. Nagy erőbedobással próbál az alkotmánybírósági beadványhoz támogatókat szerezni egy ismeretlen társadalmi intézet elnöke is, aki kijelentette, hogy támogatókra elsősorban a Smer SD képviselői közül számít.
Összefoglalva tehát, van törvény a szociális szolgáltatásokról, de a finanszírozás problémája továbbra is megoldatlan. Az átfogó, komplex megoldást a kormánykoalíció újfent nem találta, ezért fogadott el a parlament ismételten egy olyan törvényt, melynek alkalmazása kétséges. Marad tehát továbbra is a bizonytalanság és az önkormányzati intézmények eladósodása.
Németh Gabriella,
az MKP szociális, családpolitikai és egészségügyi alelnöke
{iarelatednews articleid=”32210″}
