Bizonyára sokan jártak már Sümegen, ahol nem csak a mesébe illő vár, de az ott élők vendégszeretete is rabul ejti a látogatókat. A felvidékieknek példa lehet.
Ez a 6327 lakosú város Veszprém megyében, a Bakony délnyugati szárnyán, a Tapolcai-medencét a Kisalfölddel összekötő völgyben helyezkedik el. Délről Tapolca határolja.
Duka Gáborral, Karva polgármesterével és a szőgyéni Konterman László projektkoordinátorral közösen a sümegi várkapitány, Papp Imre és családjának vendégei voltunk. Sümegen csatlakozott hozzánk Orosz Zoltán harmonikaművész, aki ezt a találkozót megszervezte. Az ottani tapasztalatunkról most olvasóinknak is beszámolok.
Közel három órás autózás után érkeztünk meg Sümegre. A híres vár büszke falai már messziről szemünkbe tűntek. Találkozásunk a Kapitány Hotelben volt, amelyet nem kellett keresgélnünk, hiszen ott áll az a vár aljában. Mit áll, egyenesen farkasszemet néz vele, mint egykoron ezen a helyen álló török tábor, a vár hősi védőivel.
Papp Imre mesélt sümegi életútjáról, sikertörténetéről. „A siker titka az összefogás és a kitartás.” Ez az ars poétikája Papp Imrének, a Sümegi vár kapitányának. A rendszerváltás óta hatalmas birodalmat emeltetett a balatoni vár mellé. A történelmi műemlék mellé wellness szálló és tanya épült. Lovagi tornával középkori vacsorával várják a vendégeket.
A Sümegi Vár integrált turisztikai megújítása címmel adták be pályázatot 2007-ben a sümegi önkormányzattal közösen. Összesen 822 millió forint a beruházás összege, ebből 683 millió forint az állami támogatás, 139 milliós önerő mellett.
„A családunk szent esküvel fogadta, hogy a Sümegi várat az eredeti állapotára visszaállítja az elkövetkezendő 15 éven belül. A Sümegi vár eredeti állapotát a 17. századi állapotnak tekintjük, amikor is a legpompásabb állapotban volt. Ha ezt tekintjük etalonnak, akkor ezzel a támogatással nagyjából 75%-ig sikerül felépíteni a várat. Amikor a családunk kézbe vette a Sümegi várat 22 évvel ezelőtt, akkor körülbelül 5000 látogatója volt egy évben, ez a 90-es évek közepére 150 ezerre emelkedett, köszönhetően a Délszláv válságnak. Amikor az emberek ismét elkezdtek a Balaton helyett Horvátországba járni, akkor ez szépen fokozatosan csökkent, majd a világválság hatására tovább csökkent. Jelenleg 60-80 ezer között van a Sümegi Várba látogatók száma. A Sümegi Várnak és nekem szerencsénk van egymással! 1989-ben találkoztunk. Akkor én 40 éves voltam. Feleségem, kicsi gyermekeim, szüleim, testvéreim, barátaim mind mellém álltak. Az elmúlt 23 év bebizonyította, hogy az erő a családi összefogásban van! A siker záloga pedig a hit, a szorgalom, a kitartás és az áldozatos munka. Szegények voltunk, apám rengeteget dolgozott, és már általános iskolás koromban rendszeresen elvitt magával, hogy segítsek neki – mondja Papp Imre. – A szüleink azt nevelték belénk, hogy csak tisztességes munkával lehet tisztességes pénzt keresni. Azt is megértették velünk, hogy a hat testvér együtt sokkal többre lehet képes, mint külön-külön.
Amíg egy-egy testvér meg nem házasodott, addig mindegyikük teljes egészében hazaadta a keresetét. – A pénzt a szüleink osztották szét, és ha valaki például építkezett, akkor jóval többet kapott a többieknél. Mégsem voltunk féltékenyek egymásra, hiszen tudtuk, hogy mindenki visszakapja majd a segítséget a testvéreitől.
A hat Papp testvér közül egyedül Imre próbált szerencsét Sümegen kívül: húsz éven át Budapesten élt, ahol kezdetben a Villanyszerelő-ipari Vállalatnál dolgozott, majd technikusnak, később üzemmérnöknek tanult, végül az egykori Buda Penta Hotel műszaki igazgatóhelyettese lett. Akkor határoztam el, hogy váltani fogok. Sokáig gondolkodtam azon, hogy hol vágjak bele a dologba, aztán bevillant, hogy büfét nyitok odahaza, a sümegi várban.
A későbbi sikerek fényében talán egyértelműnek tűnik az akkori döntés, pedig ez 1986-ban nem volt más, mint ugrás a sötétbe. Papp úr a magyar-ének szakos tanár feleségével és három kiskorú gyermekével visszaköltözött Veszprém megyei szülővárosába.
– Akkortájt a sümegi vár katasztrofális állapotban volt – folytatja Papp Imre. Mivel azt akartuk, hogy a turista bejöjjön, vásároljon valamit a büfében, és közben ne essen a fejére egy féltégla, kénytelenek voltunk saját magunk nekilátni a vár takarításának, a lépcsők kijavításának, a falak megerősítésének. A nyolcvanas évek második felében a vár karbantartási munkái kovácsolták össze igazán a Papp családot, hiszen minden testvérem kivette a részét a várfelújításból.
Az igazi fordulat 1992-ben következett, amikor a várat kezelő sümegi önkormányzat húsz évre szóló hasznosítási szerződést kötött Papp Imrével. Ennek értelmében Pappék vállalták, hogy bérleti díjat fizetnek a városnak, helyreállítják a várat, kiállításokat és idegenforgalmi programokat szerveznek, cserébe őket illetik az üzemeltetésből származó bevételek. Ezenkívül Papp Imre „megajándékozta magát” a várkapitányi címmel.
– Hosszú családi kupaktanács következett, amelynek eredményeként 200 millió forintos kölcsönt vettünk fel, hogy felgyorsítsuk a vár felújítását – mondja a várkapitány. – Innen kezdve saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy milyen szolgáltatásokat keresnek a turisták, ezért bevételeinkből újabb és újabb beruházásokat kellett indítanunk. A látogatók enni-inni, aludni, lovagolni, lovaskocsikázni szerettek volna, úgyhogy a vár tövében másfél évtized alatt megépítettük a csárdát, a lovardát, a lovagi arénát, az ősztől tavaszig használatos fedett lovagtermet, a múzeumot, a panziót, majd a wellness-szállót. Jelenleg évente csaknem százezer vendég keresi fel a várat és az egyes létesítményeinket. Ez a forgalom a garanciája annak, hogy bevételeinkből visszafizethessük a kölcsönöket, miután a fejlesztéseket bankhitelekből finanszíroztuk.
Tény: a „várbirtokon” lévő létesítményeket tulajdonló és üzemeltető kft. a Papp család tíz tagjának kezében van, a cég különböző területein pedig a tágabb família huszonhat tagja dolgozik alkalmazottként. Papp Imre többdiplomás, nyelveket beszélő gyermekei szintén a vállalkozásnál találtak munkát: az apja mellett tevékenykedő ifjabb Papp Imre néhány éven belül átveheti a cég irányítását.
A családtagok közreműködése komoly megtakarítást jelent, hiszen a különböző fejlesztések során a tervezést, a bonyolítást, sőt a kivitelezés nagy részét is a rokonság végzi, ami számításaim szerint nagyjából megfelezi az adott beruházás költségeit – állítja Papp Imre.
Látogatásunk végén meghódíthatjuk Sümeg büszke várát, ami környezetéből 87 méterre kiemelkedő sziklákon 270 m tengerszint feletti magasságban épült. Észak-déli irányban hosszan elnyúlik, és épületeinek, védőfalainak szabálytalan sokszögű alaprajza van. A vár hosszúsága mintegy 125, a legnagyobb szélessége pedig csaknem 80 méter. A Balaton-felvidék legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt várromja. Magját XIII. századi építkezések alkotják, amihez a XV. században kiépített vár falai csatlakoznak. Az egész együttest azután a XVI. században ágyús védőművekkel egészítették ki.
A vár már IV. Béla uralkodása alatt fennállhatott, és a hagyomány szerint tatárjárás idején egy ideig itt is lakott. Később a vár a veszprémi püspökségé lett.
Első okleveles említése 1318-ból való. A XV. században az Ulászlót támogató veszprémi püspök birtokában Sümeg vára sikeresen ellenállt az Erzsébet pártján levő Szécsi-Kanizsai-Garai-Cillei liga támadásainak. Ulászlónak egy 1442-ben kelt oklevelében van szó arról, hogy a támadók a várat ekkor körülsáncolják. Ebből a várat legújabban feltárók jogosan következtetnek arra, hogy sáncolás történt az akkor még nagyrészt beépítetlen várhegy fennsíkjára néző fellegvári oldalon, és éppen ennek a támadásnak a tapasztalatai vezettek arra, hogy ezután Unyomi Miklós várnagysága idején, 1471-ig a várhegy egész fennsíkját védőfallal vegyék körül. Ezzel a XV. században kialakul a vár mai terjedelme. Erre vall Vetési Albert püspök címere; a darabont szoba gótikus képzésű ajtószár kövei és számos régészeti lelet, oroszlános, madaras, lovasos, címeres díszű kályhaszemek. A kápolnát Vitéz János építtette, és erre az időre tehetők a reneszánsz tagozatos kövek, eredetileg ablakkeretek is.
A vár fénykora a XVI. században kezdődött. 1552-ben Veszprémet elfoglalták a törökök, s ettől kezdve kétszáz éven át a veszprémi püspököknek itt volt a székhelyük. A veszprémi püspökök magánváraként a dunántúli végvárak második sorában védte a megmaradt országot. Soha nem került török kézre.
A mohácsi vész után Csóron András a várkapitány, aki a török ellen nem csak a várat, de egész vártartományát megtartja, 1527-ben jelenti, hogy a vár és a birtok jó állapotban van: 1532-ben két alkalommal is szétveri a Sümeg alatt portyázó törököt. 1537-ben Kecseti Márton püspök erősítteti meg a várat.
A sümegi várban az 1544-es évek táján teljesített katonai szolgálatot Rédey Ferenc, majd később Rédey András, akik egymással rokoni kapcsolatban állhattak. Rédey Ferenc nevét a helyi hagyomány és néhány szépirodalmi munka a török csapatok elleni harcok hőstettével övezi. A végvidékeken és Sümeg várában tanúsított vitéz és bátor magatartásáért kapott nemességet II. Miksa császártól és magyar királytól az 1570. évben katonáskodó Rédey András. Mindkét Rédey végvári vitézként vett részt a környéki török portyák elleni harcokban, mestere volt a les-vetésnek; a lovas támadások vezetése, a bajvívás, a közelharc és a fegyverforgatás valamennyi katonai ismeretének.
1552-ban Köves András veszprémi püspök olasz bástyákat építtetett a vár védőövezetének megerősítésére. Az ő nevéhez fűződnek a sümegi vár legnagyobb építkezései.
A váraljai település többször török kézre került, de magát a várat a török meg sem kísérelte elfoglalni. Az 1628-as leltár szerint azonban mégis nagyon elhanyagolódott erre az időre, és a tizenöt éves háborúban pusztult leginkább.
A XVII. században Batthyányi Ferenc kezébe jutott, ő erősítette meg. Ez időben Zala és Somogy megyék itt tartották közgyűléseiket. 1656-58-ban Széchenyi György püspök a várost is fallal kerítette körül, és a védőfalak oltalmában ismét felvirágzott az élet a váraljai településen, amely a törökök közelében annyit szenvedett.
A szentgotthárdi csatatérről visszavonuló török sereg 1664-ben a várost ostrom alá fogta. A hajdúk nem sokáig tudták tartani a városfalakat, ezért a lakosságot a várba menekítették, a várost pedig felgyújtották. A lent tomboló tüzet azonban a szél felvitte a várba, s az is kigyulladt.
A kuruc időkben a Dunántúlon harcoló csapatok fontos utánpótlási helye volt. Azonban 1709-ben árulás útján a császáriak kezére jutott, akik 1713-ban hadgyakorlat ürügyén felgyújtották. Ezzel a tető nélkül, gazda nélkül maradt vár, más várromjainkhoz hasonlóan, szomorú pusztulásnak indult. A tekintélyes méretű, nagy múltú várromokat Koppány Tibor építész tervei alapján kezdte meg konzerválni 1954-ben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség, hogy 10 évi gondos feltárással és állagbiztosítással további pusztulásnak elejét vegye.
Az elmúlt tizennégy évben sokat szépült, épült a vár. Ez Papp Imre várkapitány és családja áldozatos munkájának köszönhető. Terveik szerint egyszer teljes pompáját visszanyeri majd a vár.
Miután kigyönyörködtük magunkat, utána ifjabb Papp Imre várnagy fogad bennünket, s büszkén mutatják körbe a Hotel Kapitány most megnyílt Szent László lovagkirály éttermét, amelynek teljes berendezését, az országosan elismert faipari mérnök, Schmuck Antal tervezte. Az „itthon otthon van” idegenforgalmi szlogen az új szállodában igazán érvényes, a szép és nyugodt környezet meggyőzik a vendéget arról, hogy jól választott, mert a korszerű szálloda minden kényelme mellett a helyszín és a környék kellemes kikapcsolódási lehetőségeket is kínál.
Befejezésül Duka Gábor, Karva polgármestere mutatta be a községet és meghívta a várkapitányt és a várnagyot a faluba, hogy a Sümegen szerzett és tapasztalt ötleteiből mit tudnának hasznosítani majd a jövőben a Duna-parti településen.
Minden egészséges fiúgyermek életében van olyan időszak, amikor valamelyik vár hős kapitányának a helyébe képzeli magát, küzd a törökkel, rabnőket szabadít ki, s lehetőleg egy láda kincs fölött is rendelkezik. A sümegi Papp Imre sem volt kivétel ez alól. Aztán felnőtt – és megvalósította álmait. Napjainkra egyszerűen szólva bámulatos, amit Papp Imre teremtett
Sümegi tapasztalataink alapján bátran ajánljuk a sümegi vártúrát minden kedves olvasónk figyelmébe, biztosak vagyunk benne, hogy nem fognak csalódni sem a táj szépségében, sem a helyiek vendégszeretetében.
A látogatás apropóját az adta, hogy Orosz Zoltán harmonikaművész fellépett decemberben Karván és megígérte a polgármesternek, hogy megszervez egy találkozót Sümegre, mivel ő már többször játszott a várban és személyes barátja id. Papp Imrének. A találkozásunk után apa és fia megígérte, hogy ellátogatnak Karvára és megpróbálnak segíteni a falusi turizmus további fejlesztésében. A községben remek lehetőségek vannak, hiszen a kastélyok falujának is hívják Karvát. Mivel a Duna parton lévő egykori kastélyt a szakközépiskola már nem használja, mint diákotthont, jó lenne kihasználni az egykori 50 áron fekvő kastélyt és a parkot.
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2013/03/35605.jpg, images/stories/_esemenyek/2013/03/35605_2.jpg, images/stories/_esemenyek/2013/03/35605_3.jpg, images/stories/_esemenyek/2013/03/35605_4.jpg, images/stories/_esemenyek/2013/03/35605_5.jpg” width=”200″ height=”250″ title=”Nagyítható” }Nagyítható{/japopup}
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
