Drenkó Zoltán barkai református lelkipásztor, mentálhigiénés segítő szakember a 21. század családját vázolta és példát mondott a deformitásokra és szanációkra is a Szövetség a Közös Célokért társulás és a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége által szervezett rozsnyói családsegítő konferencián.
Helyzetjelentés
Az ember egyik legjellemzőbb alapvonása, hogy folyamatosan keresi életének értelmét. Szinte ösztönösen keres valamit az elveszett éden meleg, otthont nyújtó biztonságából. Ez a keresés és békességigény független kortól, műveltségtől, hivatástól, nemtől, sőt hittől is.
A kereső ember azonban állandóan ki van téve annak a veszélynek, hogy a valamiben-valahol-valakiben megtalált életértelmet hirtelen elveszíti. Erőt vesz rajta egyfajta értelmetlenségérzés, mely a létüresség érzetével válik életutak, életek tökretevőjévé, pusztítójává.
A gyors, örvénylő és követhetetlen társadalmi változásokat az ember nagyon mélyen éli meg. Határainkon túl s itthon is a társadalomban s az egyének belső, lelki világában is évtizedek feldolgozatlan válságai (krízisei) ülepedtek le, melyek nap nap után, akarva-akaratlan újabb és újabb válságfolyamatok kiváltói, így a ma emberének válságai a múltban (gyermekkorban) elszenvedett, megélt lelki sérüléseinek romboló, bomlasztó rétegeinek és mumifikált görcseinek függvénye, melyet a jelen válságai csupán súlyosbítanak.
Társadalmi, személyi csalódások, kiábrándulások, félelmek és szorongások, identitásromboló, erkölcsi értékeket viszonylagossá tevő, igényességet, következetességet, bizalmat és feltétlen szeretetet pusztító önkény okozza a generációkban olykor tudatosult, ám inkább lárvált, fel nem ismert létválságot, amikor azok nem tudják, mit kell, nem tudják, mit lehet s nem tudják, mit is akarnak valójában tenni.
Generációk gyökértelenné válása – szociális, pszichés és spirituális síkon egyaránt – s az ezzel kiváltott tájékozódási bizonytalanság dúl a lelkekben. Kísért egy, két, sőt több terror jellemezte múlt, melyet egy korántsem nemesebb, mutáns jelen váltott fel.
Az ember súlyos válsága palástolhatatlan tény: EMBER mint GYERMEK, SZÜLŐ.
Helyzet van
Szülők generációi után, akik maguk is sokkféle sérülésekkel vannak/voltak terhelve, akik nem szenteltek, nem szentelhettek, nem tudtak kellő avagy helyes figyelmet szentelni gyermekeiknek, vagy ellenkezőleg, túl sok anyagi áldozatot hoztak s túl kevés emberit: feltételekhez nem kötött szeretetet, odafigyelést – templomaink, iskoláink, gondozóink előtt állnak, szívükben, lelkükben hordozva a családi múltat s jelent, sokszor ideológiai Babilont és neurotizáló és pszichotizáló káoszt.
Generációk sora vágyik arra, hogy elfogadják és megértsék, keresve egy otthont, benne hiteles, követésre méltó mintákat, melyek szerint tájékozódni tudnak, keresve valakit, aki letörli az elkeseredés és csalódás látható vagy láthatatlan könnyeit, aki szeretettel megérinti a botladozókat, felemeli az elesetteket, aki csak egyszerűen szeret, s szeretetét nem teszi feltételek függvényévé.
Egészséges szeretne lenni, egészséges családban élni: családban, melyben világos értékek vannak (érték a munka, a tanulás, az ígéretek betartása…), ahol minden változás lassan, rugalmasan, körültekintően, folyamatosan zajlik, és mindez egyértelműen „olvasható”, nincs káosz, a stresszhelyzeteket megfelelő módon kezelik, ahol nincs bűnbakképzés, ahol kimutathatják az érzéseiket, indulataikat, sőt ezekről bátran beszélhetnek a családtagok, ahol vannak családi rituálék (évfordulók, ballagások, kiemelkedő teljesítmények ünneplése, ajándékozás…), ahol támogatják egymást érzelmileg, kiállnak egymásért, biztatják egymást, képesek áldozatokat hozni egymásért, ahol megtanulják egymást és saját magukat tisztelni (nem szidják kifelé a családtagokat, egymás között nem becsmérlik a másikat), ahol a bizalom légköre uralkodik, ahol a felelősség terhe megosztott s mindenkinek van feladata, ahol mindenkinek a véleménye fontos, ahol egyértelmű a kommunikáció, s nincs szükség közvetítőkre.
Deformációk – torzulások
A családtagok nem tanultak meg érzéseikkel és problémáikkal azonosulni (elfogadni, feldolgozni).
Nem tudják, hogy rossz, kellemetlen érzéseiket hogyan oldják meg és fel (szenvedélybetegek).
Nem képesek őszinték lenni magukkal vagy a másikkal szemben, hitegetik egymást, hogy „idővel jobb lesz”. Jelszavaik: „nem érzünk!, nem beszélünk!, nem bízunk!”
A rossz érzések megoldatlansága valamilyen külső, patologikus viselkedésben nyilvánul meg
A pszichológiai határok vagy merevek (falak vannak közöttük), vagy rendezetlenek (beleolvadnak a másikba)
A családi szerepek felcserélődnek: a gyerek gondoskodik a szülőről érzelmileg, vagy az anya a családfő, s az apa alárendelt.
A családi bajok, problémák lefagynak, megrekednek (évek múlva is felemlegetnek sérelmeket, nem képesek egymásnak megbocsátani).
Sok energia megy el arra, hogy kifelé a látszatot fenntartsák, befelé pedig gyűlik a szégyenérzet, a titok, a rejtegetni való. Ez a patológiás viselkedés generációról generációra örökíthető.
Gyakori az egymásra mutogatás, a destruktív vádaskodás, egymás címkézése.
Válások (válási árvák), vegyes családok (hálózatok – pókhálók)
Családon belüli erőszak (testi, lelki, szellemi terror – karrierizmus, kriticizmus, perfekcionizmus, büntetések)
Szanáció – gyógyítási mechanizmusok, kezelések
A mentálhigiéné (MH) olyan holisztikus tudomány, mely többek között pszichológiai és pszichiátriai elméleten alapuló szabályok és rálátások által arra szolgál, hogyan lehet megőrizni, elmélyíteni vagy visszanyerni a testi – lelki – szellemi – érzelmi egyensúlyt, egészséget.
Az MH optimális feltételeket teremt a testi – lelki – szellemi – érzelmi tevékenységhez s az ember egészségének megőrzéséhez, megszilárdításához.
Az MH hozzásegít a jelenségek eredendő komplexitásának megértéséhez, az MH gyógyító segítség, olyan tudományág, mely a hatékony életmód és optimális életutak keresésével és rátalálásával is foglalkozik. Nem csupán a „patológiás” elváltozások megelőzése, hanem a lelki egészségvédelem; a patológiás elváltozások „kezelése”, a korai „kezelésbevétel”; a másodlagos és harmadlagos prevenció; teljesítmény- és adaptációképtelenek rehabilitációja, ellátása; pszichoprofilaxis; önpusztító, öndestruktív megnyilvánulások ( suicídium, alkoholizmus, rezignáció, izolációs hajlam atc.) megelőzése.
Ide tartozik a fertilitási helyzet befolyásolása, a szűkebb-tágabb vonzáskörzet értékorientációjának, interperszonális kultúrájának fejlesztése; az altruizmus, a tolerancia, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés és más proszociális értékek terjesztése; a kizárólag fogyasztói mentalitás, a fölösleges versengés, az anyagi teljesítménykényszer, a túlzott ingerkeresés és egoizmus stb. negatív értékeinek és hatásának gyengítése; komplex segítő és megelőző intézmény működtetése.
Kivitelezés
A típusos életproblémák, társadalmi helyzetek, életmeneti krízisek és egyéni nehézségek konzultációs módjai, amelyek problémamegoldó segítséget, krízisintervenciót, „vokális terápiát” nyújtanak segítő beszélgetések formájában, amely esetünkben egyaránt alkalmazza az évszázadokra visszanyúló keresztény-keresztyén lelki vezetés hagyományát és a modern pszichológia ismereteit
Lehetőség van telefonszolgálatok működtetésére, utógondozásra, szaktanácsadásra, kockázati csoportok megközelítésére, védelmére, közösségi ellátására, pl. serdülők, kallódók, munkanélküliek, szeniorok, szupervízióra.
Drenkó Zoltán, Felvidék.ma
Elhangzott Rozsnyón, 2013. november 8-án.
Előadása a Magyar Interaktív Televízióban ITT>>> tekinthető meg.
{iarelatednews articleid=”42543″}
