Az alapiskola tanulói mellett szép számú érdeklődő előtt avatták fel a húsvéti tojásfát a Magyar Tannyelvű Alapiskola bejárata előtt.
Bár a tojásfa Németországból és Ausztriából ered, később vették át ezt a szokást az amerikaiak a német bevándorlóktól, mára azonban már hazánkban is sokan akasztanak hímes tojásokat a kertben álló fa, illetve a vázában lakó barka ágaira. A húsvéti tojások már önmagukban is szépen mutatnak a lakás bármelyik pontján, de még szebb a kompozíció, ha tojásfát készítünk belőlük.
Lancz Ildikó pedagógus ötlete nyomán futótűzként terjedt a hír, hogy a közelgő húsvéti ünnepek alkalmából az iskola bejárata előtt lévő fát, feldíszítik színes tojásokkal. Az osztályok között meg is hirdették a versenyt, így a húsvéti tojásfa avató ünnepségre 4762 db tojás került fel a fára, főleg az első és a nyolcadik osztály tanulóinak jóvoltából, akik jutalmul tortát kaptak.
Az ünnepélyes rendezvényen megjelent a község polgármestere, Varga Ervin, alpolgármester, a képviselő-testület, Nyugdíjas klub tagjai, valamint a falu lakossága.
Duka Róbert, az iskola igazgatója ünnepi beszédében kiemelte, a húsvét ünnepe sok szálon kapcsolódik a tavasz megérkezéséhez, s a megújulás, a termékenységgel összefonódó népszokáskincshez. Húsvét a keresztény világ egyik legfontosabb és legnagyobb ünnepe, ugyanakkor a tavasz eljövetelének köszöntése is. Egyházi és családi ünnep egyaránt, amelyhez világszerte számos népszokás és hagyomány kötődik. E népszokások nagyrészt nem épülnek be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint a falusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn. A húsvétot megelőző farsangi időszak mulatságai a tél legyőzését, a tavasz megérkezését ünneplik. Mióta világ a világ, az emberek örvendeztek és megünnepelték a tavaszt, a természet felújulását. A leguniverzálisabb szimbólum a tojás, mivel az a termékenységet, új életet juttatja eszünkbe. Bármilyen kicsi is, képes a világegyetem nagyságát s az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezni. Díszítése is régi korokra nyúlik vissza. A leggyakrabban használt szín a piros, magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja. A pirosnak védő erőt tulajdonítottak. A tojások piros színe egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi. Ünnepi műsorunkkal szeretnénk felidézni a tavasz szépségét, végiggondolni a húsvéti ünnepkör üzenetét. A gyerekek érezzenek rá, hogy az ünnepek is a család és a közösség összetartó erejét jelentik. A tojásfa gondolatokat sugall felénk, nem ismeri a gyűlöletet, erősíti a szeretetet, az egészséget és elmélyíti az Istenben való hitet. Ezért lett ez az tojásfa a település összetartozásának, kitartásának szimbóluma!
Ezt követte a húsvéti ünnepkörből való hagyományőrzés bemutatója az iskola hagyományőrző csoportjának segítségével, Poňist Tünde, pedagógus vezetésével. Elsőként a Virágvasárnap, a litánia után bújócskázást játszottak a tanulók.
A kapusoknál nagy zöld ág volt összefogva, alatta bújt a hosszú oszlop. A végén a kapusok is átbújnak a saját karjuk alatt.
Következett a telet jelképező szalmabábu (kisze), elégetése volt, hogy elűzzék a betegséget, az éhséget.
A locsolás napja Európa-szerte a játék, a vidámság napja. Egyes vidéken e napot vízbevető hétfőnek is hívják. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették. A locsolás, az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. A víztisztító ereje a kereszténységnél a kereszteléshez kapcsolódik. A mondai magyarázat szerint Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket. A locsolás ma is elterjedt szokás, a megtisztítás, megújulás jelképe. Cserébe járt a piros tojás. Egy legenda szerint mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem a szerelmet is jelképezi, és ezért a piros tojás szerelmi ajándék, szerelmi szimbólum is lehet húsvétkor.
Az ünnep, a hagyomány a gyermek számára is értéket jelent és összetartozást.
Marcelházán feldíszítették tavaszi színekben pompázó szépségekkel az iskolát, mellette a gyermekek szeme is fényesebben ragyogott, lelkük feltöltődött, megújult.
Együtt ünnepelték az életet, a közös létet, a megtisztulást, az új lehetőségeket beengedték életükbe, teret adtak a fényességnek és a bennük szunnyadó áhítatnak. A megújult ember képes szeretettel fordulni mások felé, és életre szóló barátságot kötni. Ami a pedagógusnak, szülőnek örömet okoz, a gyermeknek is boldogság!
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
A szerző felvételei Képgalériánkban ITT>>>.
{iarelatednews articleid=”45190,45128″}
