2025. december 7-én újabb, a történelem fölé hajló gesztussal gazdagodott Kárpátalja. A beregszászi Pásztor Ferenc Zarándok- és Emlékház falán felavatták Esterházy János domborműves emléktábláját – egyszerre szerényen és megrendítően, mégis olyan súllyal, amely átüt a jelen nehézségein.
Az avatást megelőző délután, a Munkácsy Mihály Magyar Házban Molnár Imre történész tartott filmvetítéssel egybekötött elmélkedő előadást Isten szolgája Esterházy János életéről és mártírhaláláról. Az eseményt jelenlétével megtisztelte Majnek Antal nyugalmazott püspök úr is. A két rendezvényen nemcsak a felvidéki magyarság lelkiismerete példaképének számító mártírt idézték meg, hanem a hit, a kitartás és a nemzeti helytállás időtálló parancsát is.
Fotó: Csonka Ákos/Felvidék.ma
A beregszászi Esterházy-emlékhely felavatása a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és az Esterházy János boldoggá avatásáért tevékenykedő Reconciliatio Egyesület közös kezdeményezése, a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládos Egyesület közreműködésével és a magyar állam támogatásával valósult meg. A domborművet a helyi Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész alkotta meg: nem puszta emléktáblaként, hanem jelképként, amely egyszerre beszél mártíromságról, hitről, kitartásról és arról a példaadásról, amely ma is hívó szó lehet a kárpátaljai magyarság számára is.
A helyi közösség számára különösen fontos mozzanat, hogy Esterházy János a prágai parlamentben Kárpátalja képviselője is volt. S e térség képviseletét nemcsak politikai felelősségként, hanem személyes küldetésként élte meg.
Többször járt Kárpátalján, látogatásai során pedig mindig mélyen megérintette a magyar közösség hűsége és ragaszkodása a hithez, az anyanyelvhez és a nemzeti önazonossághoz.
Fotó: Csonka Ákos/Felvidék.ma
Az egyik legismertebb alkalom 1933-ban történt, amikor Beregszászon Pásztor Ferenc esperes fogadta őt nagy szeretettel – ugyanaz a Pásztor Ferenc, akinek a nevét ma a katolikus közösségi ház viseli, és akit ugyancsak 1945-ben hurcoltak el a gulágra, ahol 1951-ben hitéért és magyarságáért mártírhalált szenvedett.
A beregszászi emléktábla így tehát nem csupán egy történelmi személynek állít emléket, hanem egy találkozásnak is: két mártír, két helytálló ember sorsa találkozásának is.
A Molnár János plébános, püspöki helynök által bemutatott ünnepi szentmisét követően megtartott avató ünnepségen a helyi hívek megható elszántsággal fejezték ki ragaszkodásukat az újabb, közösségüket gazdagító emlékhely megteremtéséhez. Még akkor is, ha a háttérben ott húzódott a félelem: vajon a bizonytalan helyzetben hogyan reagálnak majd egyesek a csehszlovák sovinizmus és a szovjet gulágok áldozatai emlékének megidézésére.
Vida László beregszászi főkonzul beszéde azonban erőt adott: „Meg lehet törni és meg lehet alázni az embert, de a lélek mindörökre szabad marad, ha mi is úgy akarjuk.”
Fotó: Csonka Ákos/Felvidék.ma
A közelmúltban kinevezett beregszászi főkonzul rámutatott Esterházy egyszerre antifasiszta és antikommunista embermentő mivoltára, aki úgy védett zsidókat, lengyeleket, szlovákokat és magyarokat, hogy közben saját életét tette kockára.
Vida László úgy fogalmazott: Esterházy példája „erőt, hitet és reményt ad” a kárpátaljai magyaroknak, különösen ebben a háborús bizonytalanságban. Hangsúlyozta: „Ne engedjük meg jogaink csorbítását, fogjunk össze, utasítsuk el az embertelenséget.”
Esterházy mindvégig a béke embere volt: a kisebbségi jogokért küzdött, az autonómiáért, a szabad vallásgyakorlásért és nyelvhasználatért, s a magyarság érdekében a szlovák és német közösségekért is kiállt.
Szalipszky Endre tolmácsolásában hangzott el Szász Jenő, az NSKI elnökének üzenete, aki Esterházyt az európai béke embereként mutatta be, a keresztény egység korai előhírnökeként, akinek boldoggá avatási eljárása 2019 óta halad előre. A beszéd egyik legfontosabb gondolata: „A kollektív bűnösség bélyegét végre a történelem süllyesztőjébe kell helyezni.”
Fotó: Csonka Ákos/Felvidék.ma
Szász Jenő külön kiemelte Beregszász szerepét: „Az emléktábla megalkotásával két mártír lelke találkozik: Pásztor Ferencé és Esterházy Jánosé.” Ez a mondat egyszerre történelmi, szellemi és lelki dimenziókat nyithat meg az emlékezők előtt.
Molnár Imre történész beszédében Isten szolgája Esterházy János és a szenvedő Krisztus keresztútja közti párhuzamokat kiemelve rámutatott, rabtársa Hetényi József „a magyarság szenvedő Krisztusaként” jellemezte Esterházy Jánost, aki ma is osztozni akar népének sorsában és Isten előtt állva továbbra is közbenjárónk és lelki erősítőnk kíván maradni, ha hozzá fordulunk.
Kárpátalja számára Esterházy János ugyanis nem egyszerű történelmi személy: az ő példája, kapaszkodóként, a hit és a remény megtartására, a hűségben való kitartásra adhat lelki bátorítást a helyieknek, illetve a Kárpát-Haza valamennyi elkötelezett magyarjának.
A művészi kivitelezésű emléktáblát Molnár János plébános atya szentelte fel, majd az alkotó, Matl Péter idézte fel a kárpátaljai magyarság, s benne saját családjának 1945 utáni tragikus sorsát, amely számos ponton rokonítható Esterházy János szenvedésével. Ez a párhuzam adott számára ihletést a beregszászi Esterházy emléktábla megalkotásához.
Fotó: Csonka Ákos/Felvidék.ma
A beregszászi emléktábla felavatása ugyanis azt üzeni: lehet bármilyen baljós, bizonytalan is a történelem jelenje, az együvé tartozás testvéri ereje felülkerekedik külső tényezők befolyásoló hatásain. Esterházy János mintegy ma is azt tanítja Felvidék, Kárpátalja és az egész Kárpát-medence népének, hogy „a lélek mindörökre szabad marad”, ha megőrizzük hitünket és egymás iránti felebaráti szeretetünket.
A rendezvény társszervezője és támogatója a Nemzetstratégiai Kutatóintézet volt.
Csonka Ákos/Felvidék.ma
