„Ha van lehetőség arra, hogy a legszélesebb szlovák nyilvánosság előtt elmondjuk a sorskérdéseinket, politikai céljainkat, akkor megengedhetjük-e magunknak, hogy ezzel ne éljünk?” – ezzel a kérdéssel foglalja össze Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke, miért vállalta a felszólalást a Progresszív Szlovákia által szervezett tüntetésen.
A döntés sok magyar választóban bizonytalanságot keltett, Gubík azonban világossá teszi: nem politikai közeledésről, hanem elvi alapú érdekképviseletről volt szó.
„Messze nem általános együttműködésről beszélünk. Nem eltolódásról, nem szövetségkötésről, hanem ügyek mentén történő fellépésről.”
A Magyar Szövetség elnöke szerint most olyan helyzet állt elő, amikor egy konkrét, jogfosztó törvénymódosítással szemben kellett megszólalni. A Büntető törvénykönyv tervezett módosítása ugyanis akár szabadságvesztéssel is fenyegetné azokat, akik igazságtalannak nevezik az 1945–48 közötti jogfosztásokat.
„Ez egy olyan sarkalatos programpontunk, amiből harminckét év után sem engedhetünk. Ha ezért büntetni akarnak bennünket, azt nem hagyhatjuk szó nélkül.”
Gubík hangsúlyozta: nem általános politikai együttműködésről van szó, és semmilyen elköteleződést nem jelent a Progresszív Szlovákia irányába. A politikát továbbra is ügyek és témák mentén képzeli el. Ennek jegyében nevezte meg azt az öt alapvető követelést is, amelyek mentén hajlandó együttműködni bármely szlovák párttal: a magyar nyelv hivatalos használata, a nemzetiségi iskolahálózat védelme, a kisebbségi jogállási törvény, egy átfogó dél-szlovákiai régiófejlesztési terv, valamint bocsánatkérés a második világháború utáni jogfosztásokért.
„Aki ezekben partner, azzal együtt tudunk működni. Ez alá nem adjuk. Nem szavak mentén, hanem tettek mentén.”
Magyarázata szerint tehát az együttműködés a magyar párt részéről nyitott témák és ügyek mentén. „De ha azt látjuk, hogy a kormánypártok minden kaput bezárnak és sértegetnek és büntetnek minket, akkor tegye föl magának minden józanul gondolkodó, önbecsüléssel rendelkező felvidéki magyar a kérdést: kivel lehet itt párbeszédet folytatni, vagy együttműködésről beszélni?”
Fordulat a színpadon
A tüntetés közönsége kezdetben fenntartásokkal fogadta a Magyar Szövetség elnökét, ám beszéde során – saját elmondása szerint – érzékelhető fordulat következett be.
„Amikor elmondtam, hogy az én politikai nagyapám, Duray Miklós mellett annak idején épp a tüntetés főszervezőjének nagyapja, egy liberális jogvédő állt ki, akkor megértették: vannak ügyek, amelyek túlmutatnak az ideológiai lövészárkokon.”
Gubík szerint ez a felismerés kulcsfontosságú a mai szlovákiai közéletben is, és ez volt a beszédében az a lélektani pillanat, amikor megnyerte magának a hallgatóságot, akik addig bekiabáltak, füttyögtek a beszéde alatt.
Šimečka beszédének pedig az egyik legerősebb pillanata akkor következett, amikor a Fico-kormányt azzal vádolta, hogy a történelmi sérelmekről szóló közbeszéd kriminalizálásával ismét „előhúzta a magyarkártyát”. A kijelentés látványos reakciókat váltott ki a téren: a színpad alól többen bekiabálással reagáltak, a „szégyen” szó is többször elhangzott.
A Fico-kormány magyarellenes retorikáját azonban Gubík árnyaltabban értékelte. Szerinte nem közvetlenül a magyar közösséget vették célba, de „azok a kövek, amelyekkel az ellenzék ablakát dobálták, a miénket is eltalálták”. Úgy látja, a Magyar Szövetség feladata éppen az, hogy ilyen helyzetekben ne szoruljon vissza a perifériára, hanem ott legyen az országos politika színpadán.
Politikai kultúra, mint magyar többlet
A pártelnök hangsúlyozta, a magyar párt olyan irányt képvisel, amelyre a szlovák politikának égető szüksége van: a tisztességes, kulturált politizálás irányát.
„A politikai kultúra képviselete mindig is a felvidéki magyar politikum egyik erőssége volt. Ez egy olyan többlet, amit nekünk nem elrejteni, hanem vállalni kell.”
Megfogalmazása szerint a Magyar Szövetségnek szerepe és felelőssége van abban is, hogy a politikai kultúra és a tisztességes politizálás értékeit képviselje Szlovákiában. Úgy véli, ez olyan hozzáadott érték, amelyet a felvidéki magyarság hagyományosan magával hozott a közéletbe, és amely az elmúlt évtizedek parlamenti magyar képviseletére is jellemző volt.
Nemzetpolitikai támogatás
A tüntetés utáni napon Nacsa Lőrinc nemzetpolitikai államtitkár is kiállt a Magyar Szövetség mellett, jelezve, a magyar kormány továbbra is figyelemmel kíséri és támogatja a határon túli magyar közösségek érdekképviseletét. Gubík hangsúlyozza, ez fontos visszajelzés, de a munka súlya továbbra is itthon van.
„Mi nem segélykiáltásokat akarunk küldeni. A mi dolgunk, hogy idehaza, a szülőföldünkön vívjuk meg a saját küzdelmeinket.”
Kulcsszerep vagy visszahúzódás?
Arra a kérdésre, lát-e arra esélyt, hogy a felvidéki magyar közösség ismét kulcsszereplője legyen egy szélesebb társadalmi-politikai változásnak, ahogyan az 1989-ben és 1998-ban történt, Gubík egyértelmű választ adott:
„Ez rajtunk múlik. Visszahúzódunk a régiókba, vagy ott leszünk az országos politika színpadán. Én azért lettem elnök, hogy az utóbbi utat járjuk.”
A tüntetésen való részvétel így nem egy egyszeri gesztus volt, hanem irányjelzés arra, hogy a Magyar Szövetség nem kívülről akarja kommentálni a történéseket, hanem látható, érthető és következetes szereplője kíván lenni a szlovákiai közéletnek.
Szalai Erika/Felvidék.ma
