Érdekes elmélkedés jelent meg Dag Daniš tollából a Hospodárske noviny című gazdasági napilapban, amit az alábbiakban teljes terjedelemben közlünk.
Elvtársak, felidegesítettetek – és haragszom. Az egész pártra… Ezt lehetett leolvasni aznap reggel Robert Fico arcáról. Sértődött volt, mérges és főleg elszánt, hogy odacsapjon. A Smer közgyűlésének reggelén forradalmat hirdetett. Cseréket a vezetésben, a járási és kerületi főnökök posztján és persze minisztercseréket is. Mert Fico állítólag csalódott, hogy a párt képtelen volt maximális teljesítményt nyújtani az európai parlamenti meg a megyei választások során.
A valóságban azonban valami teljesen más miatt volt Fico csalódott, amiről azonban hallgatott.
A Smer ugyanis képtelen volt a köztársaságielnök-választás során volt megfelelő teljesítményt nyújtani.
Pedig csak egyszer, egyetlenegyszer várta volna Robert Fico, hogy a párt viszonozza, amit eddig beléfektetett. És segít neki, hogy megmentse a fejét – no meg a jövőjét – az államfőválasztás során. Ám nem így történt. A Smer langyosan indult az államfőválasztásba. A járások, a kerületek, meg a vezetés is. Senki sem tépte magát a kampányban… Csupán Fico egyedül. És úgy is sült el az egész. Ezért haragszik most (jogosan), és beszél tisztogatásról. Meg forradalmi változásokról, felülről irányítva.
De hogy igazságosak legyünk Ficóval, nemcsak erről van szó. A másik ok, ami megmozgatta, tudja, hogy őt is – meg a pártját is – Mečiar és Dzurinda sorsa fenyegeti. A fásultság, a támogatás fokozatos elveszítése, majd a szabadesés. Ami tulajdonképpen már meg is kezdődött.
A Fico-féle Smer jelenlegi preferenciaszavazatai az elmúlt négy évben a legalacsonyabbak (32 százalék). És támogatása megállíthatatlanul csökken. S ami a lényeg: a jobboldalon Procházka személyében megjelent egy ifjú ragadozó, aki gyorsan erősödik, és elviszi a Smer választóit. No meg a támogatóit is. Ezért kelt fel Fico az ágyból, és kezdett el küzdeni. Mégpedig három fronton.
Az első a pártfront, ahol Fico radikális személyi változásokat harangozott be.
A második a kormányfront, ahol a megfertőzött miniszterekre vár csere (nagy valószínűséggel bukik a Penta tőkés csoport barátja, Malatinský miniszter is).
A harmadik pedig a népi front. Fico ingyen vonatokat ígér a diákoknak meg a nyugdíjasoknak, alacsony energiaárakat meg magasabb béreket…
Egészen szimpatikus, hogy Fico magasabb fordulatszámra kapcsolt.
Csak az vele a gond, hogy képtelen arra, hogy következetes és radikális legyen. Azazhogy tud ilyen is lenni, de csak szavakban és pózokban. Nem a döntéseiben. Fico sohasem tudott a pártjában alapvető változásokat keresztülvinni. És tisztogatni sem.
Csak egyszer próbálkozott ezzel, amikor az egyik jelöltlistáról az utolsó pillanatban kivágta Monika Flašíkovát és Flašík további embereit, akik több milliós szponzori adománnyal rövidítették meg a pártot (2006-ban). Flašíkék azonban megtartották pozícióikat, a mai napig aktívak, és befolyásuk van a pártban. Így néz ki Fico minden „személyi vonatkozású döntése” a Smerben. Csupán szépségtapaszok.
Ezért van, hogy ma Počiatek- vagy Glváč-típusú üzletemberekkel, vállalkozókkal meg újgazdagokkal szennyezett a pártja meg a kormány is. Annak az esélye, hogy a „szocialista” Fico kiűzi a pártból a milliomosokat, akiknek a szocializmushoz semmi közük, a nullával egyenlő. Nem teheti, ha nem akar a párt mögött álló oligarchákkal – Širokýval, Brhellal, Poórral és Výbohhal összeütközésbe kerülni…
Fico csak esztétikai változásokat képes kikényszeríteni. Meg a nyugdíjasoknak szánt ingyenes vonatokról szóló szocialista ígéretek csomagját, amire majd a vállalkozók meg az alkalmazottak dobják össze a pénzt.
Mellesleg, Fico ezt jól eltalálta.
A párt elúriasodott, akárcsak a régi jó káderek valamikor. A párt olyan, mint az elnöke, akinek 30 ezer eurós óra fityeg a karján, és több százezer euróért a Bonaparte nevű luxus apartmanházban lakik, a garázsban meg 70 ezer eurós autó parkol. A szemében meg ott a harag az elvtársaira, akik mindezt eltanulták tőle.
dé, Felvidék.ma
