A rendszerváltozást követően a felvidéki magyarság 1994-ben volt a legegységesebb, állítja Duray Miklós politikus, író korabeli felmérésekre, véleményekre és az elszalasztott lehetőségként számon tartott komáromi nagygyűlésre hivatkozva. Mára viszont olyan állapotba került ez a közösség, mondja a hazai magyar politizálás nagy öregje, hogy legfeljebb az intézményi autonómia működtetésére alkalmas.
Sokan és sokat beszélnek az utóbbi időben az autonómia különböző formáiról, és jó néhányan beszélnek mellé, véli Duray Miklós, aki szerint a 20 évvel ezelőtti komáromi nagygyűlés egyfajta mementó a felvidéki magyarság számára. Több mint 3 ezer választott képviselő, polgármester érkezett akkor a Duna parti városba a magyar közösség jogállásának javítása, egy távlati program kijelölése érdekében. Ám – ahogyan megjegyzi – a nagygyűlést tudatosan elszabotálták. Az MKDM-ben voltak azok a személyek, akiknek az állam részéről megszabott feladata volt, hogy amennyiben lehetséges, akadályozzák meg ennek a közösségi fórumnak a megvalósulását. Részben sikerült is, és ez a magyar közösség további fejlődésére is rányomta bélyegét.
„Hiába következett be aztán 1998-ban az akkori három magyar pártnak az egyesülése, már az egyesülés előkészítése is hasonló mederben zajlott, mint a nagygyűlésé, különböző gáncsoskodások kísérték. És amikor megtörtént a fúzió, máris megkezdődött a belső gyilkolása azoknak, akik többek között a komáromi fórum szervezői is voltak. Tudatosítani kell azt, hogy 1998-tól 2007-ig , tehát a Magyar Koalíció Pártja új elnökének hivatalba lépéséig, gyakorlatilag az MKP volt a felvidéki magyar fejlődés kerékkötője” – szögezi le Duray, hozzátéve, hogy az egyetlen maradandó eredmény, a komáromi Selye János Egyetem alapítása sem kimondottan a magyar párton múlt, hiszen ez összefüggésbe hozható az ország Európai Unióba való belépésével.
„Az hogy az egyetem megalapítása 2004-ben történt, s nem 12-14 évvel korábban, az is azoknak az embereknek a műve, akik a komáromi nagygyűlés ellen tettek, akik a pártegyesülést követően akadályozták a felvidéki magyarság kibontakozását, és akik 2009-ben pártütők lettek.
Pontosan felvázolható, leírható, kik a felelősek a szlovákiai magyar társadalom széteséséért, csak ezt a felvidéki magyarok nagy része nem tudja” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Duray Miklós. Elmondása szerint már a kilencvenes évek első felében megfogalmazták, tisztázták az önkormányzatiság fogalomkörét, és az a mai napig érvényes. Arról viszont már elfeledkeztünk, hogyha a kérdést úgy kezeljük, mint a gyakorlatban megvalósítandót, mindig abból kell kiindulni, hogy területileg illetve intézményesen ezt hogyan lehet lebontani.
„Ha területiben nem, akkor intézményes önkormányzatiságban kell gondolkodnunk. Ezt sokan helytelenül kulturális autonómiának nevezik, ami butaság. Ez egy olyan autonómiarendszer, amely nem egy speciális területhez kapcsolódik, hanem beleilleszkedik az adott közigazgatási rendbe, és ennek keretében hozza létre saját intézményeit. A jogosítványokat az alkotmány határozza meg. Nagyon fontos, nevezzük autonómiának vagy önkormányzatiságnak, hogy mindig az alkotmány, a törvények határozzák meg a működési jogait. Államtól átruházott jogkörökkel kell rendelkeznie, mert csak akkor van értelme. Ha hiányoznak az ilyen jogkörök, akkor csak tanácsadói intézményrendszerről beszélhetünk, aminek semmi értelme” – mondja Duray.
Realistaként úgy véli, a felvidéki magyarság jelenlegi állapotában maximum arra alkalmas, hogy egy intézményi autonómiát tudna működtetni, azaz egy létező, szimmetrikus közigazgatási rendszerbe beilleszthető autonómiát, amelyben olyan jogköröket kap saját ügyeit illetően, hogy döntési helyzetbe hozza a kultúra, az oktatásügy, a térség gazdasági és területfejlesztése terén.
„Olyan átruházott jogkörök ezek, melyek az adott lakóterületen felhatalmaznak a rossz megakadályozására és a jó serkentésére”. A politikus ezt a gyakorlatban úgy képzeli el, hogy például az adott megyéken belül létre jönnek a magyar megyei tanácsok, s annak hivatali intézményei, melyek a fentebb említett témakörökben teljes jogkörökkel bírnak. Az általános megyei tanácsoknak pedig kötelességük a döntéseit figyelembe venni, nem vétózhatják meg, legfeljebb egyeztetési eljárás tárgyává tehetik azokat.
BA, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47031,46409,47484,46138″}
